Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-23 / 25. szám

ugyan Főtisztelendőségednek, — nem, mert azok — szépek bár, de bervadandók; ezek helyett hoztunk becsesebbeket : elhoztuk szívünk meleg érzelmeibe fürösztött ragaszkodó szeretetünk virágaiból font s az igazi érdemet méltán megillető őszinte tiszteletünk, hervadhatatlan koszorúját. igen, Őszinte tiszteletünknek az igazi érdemet megillető hervadhatatlan koszorúját hoztuk mi Főtisztelendőségednek, mert hiszen Ft. Sup. úr azon érdemekben gazdag férfiak egyike, akik a közbizalom által az egyházi hivatal tetőpontjára állítva, az egyház testorganumait, mint lélek, mozgásbau tartják, erély, bölcsesség s tevékenység által, annak, mintegy életet adnak, illetőleg akik által, annak épsége, virágzása, üdve első sorban feltételeztetik. — Főtisztelendőséged azon sz. lélektől felkent férfiak egyike, kik arra szentelték főkép életüket, hogy az igazságot védjék, terjesszék, az Isten országát építsék s mások által is építtessék. Üdvözlöm tehát most Főtisztelendőségedet, mint a sz. lélek pünkösti ajándékaival hozzánk jövő kedves vendégünket, aki jo hozzánk az igazságnak lelkével, hogy minket minden igazságra vezéreljen, — üdvözlöm, mint aki jő a békességnek lelkével, hogy tiltsa közünkbe jönni, — vagy ha netán ittott jelen volna, titsa ki közülünk főpásztori szavával a pusztúlást hozó meghasonlást, és e helyett eszközöljön atyafiságos összhangzást, testvéries egyetértést, békességet; — üdvözlöm, mint aki jő a buzdítás és serkentés lelkesítő szavával, hogy távolítson el kötelességeink iránt való minden közönyt, hidegséget és rész- ; vétlenséget, de ébresszen keblünkben egyháziasságot, s élénk , meleg érdekeltséget az egyház magasztos célj a iránt, hogy legyünk fejenként egyházunk jogainak éber őrállói, ha kívántatik elszánt védői s harcosai. Üdvözlöm Főtisztelendőségedet végre, mint aki jőa szeretetnek lelkével, hogy ennek aranyláncával oly szorosan fűzzön össze bennünket, hogy mint az apostolok pünköst napján, egy szív, egy lélek valának, egyházunk s hazánk jólétének előmozdítására s virágzására, mi is egy szívvel lélekkel közreműködni készek legyünk. De miután Főtisztelendőségedet, mint a sz. lélek pünkösti ajándékaival hozzánk jövő, kedves vendégünket üdvözöltem, ezen szívből szakadt üdvözletemhez hozzácsatolom még egyházmegyénk nevében azon őszinte jó kívánatot, hogy célbavett fontos és üdvös teendőiben Istennek sz. lelke segítse, erősítse, s hogy ezen a köztisztelet s szeretet által, reá bízott hivatalában, az élet Ura, egyházkerületünk örömére, hazánk javára s az emberiség üdvére, becses életét még számos évekre terjessze !" (Éljenzés). Ezen érzéssel elmondott beszéd folyamában, melynek minden egyes szava a szívből jővén megtalálta mások szívébe is az utat, szemmel látható volt a jelenlevőkön a meghatottság fokozódása: a szemekből kisugárzó tűz, az arcokon elterülő öröm, arról látszottak tanúskodni, hogy mindnyájan érzik azt, amit szószólójuk általánosan ismert szónoki hevével s előadási képességével az ő nevükben mond. — Meglepte a fogadtatás szivélyessége és ünnepélyessége a superintendens urat is, ki ez üdvözletekre meghatottan és meghatóan adott válaszban fejezte ki köszönetét a nem várt lelkes fogadtatás felett. A jelenlevőknek, — kik közül a következő nevek maradtak meg első hallásra emlékezetemben : Ajkai N. kemenesalji járásbíró, Bárdossi József, hőgyészi gyülekezeti tag, Berzsenyi Miklós, volt egyházkerületi felügyelő, egyébként dömölki gyülekezeti tag, Berzsenyi Elek magasi inspektor, Borsiczky István hőgyészi gyül. tag, Gruoth István, Gruoth Károly, Gruoth János, Kiss Samu, magasi gyül. tagok, Kluge Samu, hőgyészi gyül. t., Ortl János esperességi jegyző, egyébként csöngei lelkész, Seregély György, mezőlaki ref. lelkész, Vidor Kálmán, dömölki gyül. t s. t. m. bemutatása után az indóház előtt levő téren várakozó kocsikra ültünk fel, a kívülálló nép éljenzései közben, s körülbelül 26 tagot számláló lovas bandérium kíséretében elindúltunk az egyházmegye azon gyülekezete felé, hol az előre megállapított terv szerint az egyházi visitátio kezdetét veendő volt —• Kemenes-Högyész, felé kisérve a közbe eső Békás nevű helység lakosainak kíváncsi tekintetétől s hébe - korba egy-egy „éljen" kiáltásától. Högyészbe harangzúgás, taracklövések dörgése s hangos éljenzések közben érkeztünk meg. A gyülekezet kicsinyje-nagyja talpon volt, s a faluvégtől kezdve egész a paplakig, hol a leszállás történt, tömött sorfalat képezett, virágcsokrokkal s zöld ágakkal a kezében. A paplak bejáratánál ugyancsak zöld ágakból egy diadalív volt emelve, ízléssel felkoszorúzva s apró papir-zászlókkal, felékesítve e felirattal : »Isten hozott !" Az udvaron a helybeli lelkész Hering János gyülekezete felnőtt tagjai, egy leányka pedig a tanuló sereg nevében mondott üdvözlő beszédet, mire superintendens ur válaszolt, megköszönve a figyelmet, melyben a hőgyészi gyülekezet részéről részesült. A jelenlévő nagyszámú gyülekezeti tagok egyrészének bemutatása s a lelkész-lakban elköltött díszebéd után, mely alatt a sikerült felköszöntések egész sora mondatott, a Főtisztelendő úr a közvetlen közelben fekvő leánygyülekezetbe, Magyar-Gencsre rándult át, hol is a tanköteles iskolás gyermekeknek ép akkor tartott vizsgálatán, a növendékek szabatos és értelmes feleleteiből, valamint a tanító urnák, Mártoni Mártonnak didaktikai methodusából örömmel győződhetett meg arról, hogy Grencsen a jövő nemzedék nevelése avatott s ügyes kezekbe van letéve. Másnap, junius 11-én a hőgyészi templomban superintendens ur, — s Hering János helybeli lelkész ur által mondott épületes egyházi beszédek — s a helybeli tanító úr, Bándi Endre által ugyancsak a templomban tartott katechisatio után, a gyülekezet házi ügyeiről készült terjedelmes jelentés felolvasása s tárgyalása töltötte be a délelőttnek hátra levő részét és a délutánt. (Vége következik )