Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

választás volna ; hát. válaszszák őket (amire az 1791-iki zsinat alakulásánál előzmény is van) az egyházmegyei közgyűlések. Molnár Aladár elismeri, hogy a javaslat szerint való választási módozat némi nehézséggel jár, elismeri, hogy a kivitelt illetőleg legközelebb mód volna az egyházkerületi közgyűlések általi választás; ekkor nem forogna fenn a papi s világi képviselőknek egyfelől a paritás követelménye szerint, másfelől a népesség arányában a választókerületekre repartiálása, nem a választás eredményének konstatirozása stb. De baj itt is volna, pl. a halálozás, lemondás stb. miatt szükséges időközi uj választásokért uj egyházkerületi közgyűlést kellene összehívni, hacsak póttagokat nem választanak, ami véleménye szerint képviselőknél nem lehet. „Ismétli az 1. § nál előadott azon felfogását, mely az egész tervezet egyik alapeszméje volt, hogy t. i. a törvényhozó zsinat tagjai nem az egyházkerületek küldöttei, hanem a magyarországi ref. egyház egyetemének képviselői. Az egyházkerületi közgyűlés választhat delegáltakat, (ilyenek a konvent tagjai, ezért ezekhez póttagok is választhatók) de nem az egyházegyetemének törvényhozó képviselőit. Ezeket közvetlenül a gyülekezeteknek kell s legfölebb presbyteriumaik szavazatával lehet választaniok. Az egyházkerületi gyűlésen negyedfoku, akár a megyei gyűlésen (Szász Domokos javaslata) harmadfokú választás már annyira diluált, hogy nem igen tekinthető az egyházi közönség képviseletének. 1 790-ben nem volt egyházunknak képviseleti alkotmánya. Szász Károlyt emlékezteti, hogy nemcsak az egyházkerületi tisztviselőket választják több égyházkerületben a gyülekezetek, mint Révész előadta, hanem a dunamelléki kerületben az egyházkerületi közgyűlés által alkotott minden statutumot (tehát törvénypótló rendszabályt) még a gyülekezetek szavazata alá is kellett mindmáig bocsátani. Ez eljárásra annak érzete vezetett, hogy törvényhozási intézkedésbe a gyülekezeteknek közvetlenebb nyilatkozhatást kell engedni. Elvileg leghelyesebbnek látja Tóth Sámuel javaslatát azon módosítással, hogy a presbyteriumoknak ne küldöttei, hanem összes tagjai gyűljenek a választókerület egy helyére össze választani, de gyakorlati kivihetőségétől fél. Ezért a szövegben indítványozott módot ajánlja. A választaudóknak az egyházmegyékre azok népessége szerint különböző számmal repartitiója úgy, hogy esetleg az egyik csak egyet (világit vagy papot) a másik hármat, stb. választ, nem fog oly idegenkedésre találni, mint Szász K. fél tőle. Hiszen az 1848-ban tervezett zsinatra a tiszántúli egyházkerület a reá esett 36 képviselőket úgy osztotta fél, hogy némely egyházmegye egyet, másik hármat vagy ötöt választandott, s nem zúgolódtak ellene. — Legalaposabb azon aggodalom, hogy a tervezett módon a legalkalmasabb egyének mellőzésével mindig a localis tekintélyek fognak választatni. Nyíltan kimondja, — nem a bizottság körében, hanem egyebütt hallotta — attól is félnek, hogy mindenütt csak az esperesek és segédgondnokok fognak e módon választatni, még ott is, hol náluk sokkal kiválóbb erők volnának. Ez ellen javasoltatott azon mód is, hogy a gyülekezetek szavazzanak ugyan, de nem egyházmegyei választókerületenként, hanem úgy, hogy egy egyházkerület mindegyik gyülekezete szavazzon az egyházkerületre eső összes képviselőkre. — Ajánlja e módozatot meggondolásra a bizottság figyelmébe. 0 nem látja célszerűnek, mert pl. ha a tiszántúlra eső mind a 34 képviselőre szavaz mindegyik egyházközség, az ne ! hezen képzelhető, hogy 34 ilyen jelölt egyéniségéről a legtávolabb fekvő gyülekezetek ismeretet szerezhessenek | s ezért vagy úgy elágaznak a szavazatok, hogy többség nem hozható össze, vagy központi kandidatióra vitetik keresztül a megszavaztatás, akként, hogy tulajdonképen csak a központi kandidálok választanak.* Ezért inkább ajánlja az emiitett baleredmény ellen,óvszerül annak kimondását, hogy a presbyteriumok titkos szavazással állapítsák meg szavazataikat. Könyves Tóth Mihály: Az 1791-iki eljárásra nem lehet preacedenskép hivatkozni, mert akkor a választás össze-vissza rendszer nélkül ment, s főleg erre hivatkoztak azok is, kik a budai kanonok nem szentesítését kérelmezték. —- A Molnár által ajánlott módozat legjobban megfelel az ő egyházkerületében uralkodó eddigi nézeteknek és szokásoknak, s azt fogadja el, elfogadja a titkos szavazást is. Kis Áron felszólal azon félelem ellen, hogy mindenütt csak esperesek és segédgondnokok választatnának. A közvélemény sem engedné, és saját érdekükben sem tennék az esperesek, hogy kitűnőbb egyéneket tekintélyükkel szorítsanak ki a megválasztatásból. Révész Bálint a többek között kiemeli, hogy az egyházkerületi közgyűlésen hasonló vagy ugyanazon befolyásokkal szintén megtehetnék, hogy a legalkalmasabb egyének mellőzésével bizonyos körbe tartozó, nagy tekintélyű férfiak választassanak. — A szöveget fogadja el a titkos szavazás felvételével. A többség elfogadja a 3. és 4. §§-t, a 4. §-ban kimondatván a titkosan szavazás. Az 5. és 6. §-oknál Molnár A. előadja, hogy a másik albizottság az egyházkerületek önkormányzatának akarván itt is kifejezést adni, azon lényegesebb módosítást tette, hogy a választások eredményének konstatirozását és az igazolást az illető egyházkerületekre bízza, míg az ő eredeti tervezete szerint a választás eredményét a választókerületben alakított egy bizottság konstatirozná, az igazolást pedig maga a zsinat saját kebeléből választott igazoló és bíráló bizottságok által végezné. Ezt ő részint egyszerűbb eljárásnak, részint azon eszmefolyamányának tartja, hogy a zsinati képviselők nem az egyházkerületek küldöttei, hanem az egyházegyetemének képviselői. Kivánatra felolvassa az ide vonatkozó eredeti tervezetet. Beöthy Zs. védi s indokolja a másik albizottság által tett ezen módosítást. Előadja, hogy szükséges az