Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

Kétségkívül a legfontosabb és egyszersmind a legnehezebb része mind e munkálkodásnak az egyházalkotmány tervezete. A legfontosabb, mert mint a nemzeti, ugy az egyházi élet összesége is alkotmányában nyer kifejezést; s hogy szokásom ellenére képlegesen szóljak, az alkotmányban vannak lerakva nemcsak az alapok, hanem az oszlopok ós pillérek is, melyeken egész egyházunk külső épülete nyugszik ; az alkotmány a test csontváza, mely annak alakját adja s melyet az életnek kell hússal ós izommal megrakni, hogy a mozgás s az élet maga lehető ós biztosított legyen. De a legnehezebb is, nemcsak átalában az alkotmányozás mindig sok körültekintést, sok tapasztalást s elméleti és gyakorlati biztosságot igénylő természeténél és mi voltánál fogva, hanem — kivált helyzetünkben azért is, mert felette nehéz megvonni és megtartani a kellő határt, ameddig az alkotmányzásnak menni kell, hogy a szabadságot korlátlansággá, az egyéniséget összeférhetetlenséggé fajulni ós a különböző elemeket szótzülleni ne hagyja, de amelyen t ű 1 m e n n i e nem s z a b a d, hogy az életet és a fejlődést meg ne ölje. Az ón nézetem szerint a debreceni albizottság tál ment ezen a határon, ámbár nem ment annyira, mint az előtte fekvő tervjavaslatok. Nem lehetvén jelen az előleges értekezleten s az átalános tárgyaláson, csak a részletes tárgyalásnál nyílt alkalmam, nézeteimet az egész tervjavaslat azon pontjánál némi átalánosságban előterjeszteni, amely, véleményem szerint az első lépés lett volna azon tűlság felé, melynek helytelen irányáról meg voltam győződve. A részletes tárgyalás közben azonban nem lehetett célom átalános vitát ujitani s azért nézeteimet csak nagyjában jelezhettem. Illendőbbnek tartom azokat a nyilvánosság terén fejteni ki, bár itt is a lehető rövidségre igyekszem. A konvent azon utasítást adta bizottságának, hogy az egyházalkotmányt egészében felölelve, alulról-felfelé, tervjavaslatot készítsen az egyházi ható- j ságok minden fokozatára nézve. Ha e meghagyás oly tágan értelineztetik, mint a Révész- ós Tóth Sámuel-féle tervjavaslatokban, s némileg a debreceni albizottság munkálatában is kifejezést nyert, teljes meggyőződésem szerint, az óhajtott egyesülés ós szorosabb kapcsolat helyett még nagyobb dissolu- ! ti óra vezet. Protestáns egyházi életünknek nemcsak jelszava, hanem igazi alapelve s lét föltétele az autó no mi a. És pedig nemcsak a külvilággal, az államhatalommal szemben való autonomia, amikor az csak a kerítés-, vagy mondjuk : khinai fal szerepót játszsza, melylyel az idegen betöréstől, támadástól, sőt minden beavatkozástól elzárkózunk, s főgondunkat a kifelé való védekezésre fordítva, elfelejtünk arról gondoskodni, hogy az elkerített helyen, amelyet féltékenyen őrzünk a magunk kizárólagos birtokaként, aztán jól és ékesen menjen minden, Isten és a magunk örömére. Ezzel a kifelé való autonómiával ugy vagyunk, mint az önző lélektulajdonos, aki elkeríti a maga lakát s büszkélkedik, hogy oda senkit sem eres/i be: de ott bent aztán megtűri a dudvát ós a gyomot, a paréjt ós a bodzát, sőt talán a szemétdombot is, ahelyett, hogy a magának felfogott tért virágos kertté és termő gyümölcsössé varázsolná. Az autonomia igazi feladata a belrendezkedés; a kültámadástól megóvott ós biztosított épületnek olyatén berendezése, hogy a bennlakók magokat szabadon ós kényelmesen érezzék s munkálkodhassanak éle tök célján, mely az egyházban nem lehet más, mint az egyházi élet fejlesztése a Krisztus szellemében, s Isten földi országának építése a lelkekben. A vallás a szó legszorosabb értelmében belügy, egyéni tulajdon. 8 ez választja el az államot az egyháztól, a polgári alkotmányt ós törvényhozást az egyházitól. Az állam, tagjainak minél szorosabb külső kapcsolatára törekszik ; külső egységében vau ereje Az egyház minél többet biz az egyénre, ereje az egyes erők összegében van. Azért az állami törvényhozás nemcsak az egész országnak ad alkotmányt, hanem korlátozza a köz javára az egyéni, a községi, a törvényhatósági életet ; centralizál, még a legszabadabb kormányformában is; az egyház ellenben tág tért nyit az egyéni élet fejlődósének, nemcsak a szorosan vett egyénekben, hanem a felsőbbrendű egyénekben, az úgynevezett erkölcsi személyekben is, amelyekből áll. Megelégszik azzal, ha kimérve mindeniknek mozgási körét, abban szabadon hagyja mozogni ós fejlődői, vagyis élni, mert a mozgás és fejlődés : az élet. íme az egyház s különösen a protestáns egyház, amint ón azt felfogom. S mert így fogom fel, ellensége vagyok az egyéni élet és szabad fejlődés minden olyatén korlátozásának, mely nem mulhatlanúl szükséges az együttes ós összhangzó élet szempontjából s mégis, talán egy formula vagy chablon kedvéért, lehetetlenné teszi az egyéni fejlődóst.