Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

állammal s más vallásfelekezetekkel mint önnön né­pünk féktelenségeivel szemben oly erős oszlopai va­lának egyházunknak, meghűlt a hitbuzgóság, s azon kevesek mellett, kik még az ősök nyomdokain halad­nák s ugy életükkel mint tetteikkel egyházunk hű fiaiként ismertetik meg magukat, nagy a száma azoknak, kik nagyon sok más oltár előtt áldoznak, csak a. vallás oltára előtt nem. Úrnőink nagy részé­hez pedig, kiknek elődjei között nemcsak a gazdag alapítványaikról örökre emlékezetes Lórántfy Zsu­zsánnák s Pálócy Máriák tündöklenek, mint a val­lásosság példányképei, de nagyon sok oly ezerek, kik vallásos kegyességük s vallásos nevelési elveik által megszentelői voltak a családi életnek, méltán intézhetnek egy kis módosításul az „Elhagyatott anyához" intézett költeményét Vörösmartynak. Piában hangzik sok helyütt a hívogató szózat: „Óh jertek, jertek az édes anyához, itt ül lekötötten az árva magányhoz..." Nincs, ki megértse szavát! És még azok is, kik szorosabb értelemben az apostolok tisz­tét vevék magukra, jó szerencse, ha legalább szívök­nek egyik felét átengedik a vallás és egyház iránti hő szeretet érzelmeinek. Az apostolok amaz első pünköstben megtelének Szentlélekkel, ós ez idő óta keblük egész lelkesült­ségével az örök igazságok hirdetőivé lettek s a régi világot egészen átalakították. Mi egy oly csodás pünköstre, melyben a hideg keblek egyszerre felme­legíttessenek, a közönyösek szent lelkesedéssel eltöl­tessenek, hasztalan várakozunk. De kérhetjük Istent, hogy tegye életünket egy állandó püuköstté, élessze berniünk Szentlelke erejével a vallásos buzgóságot, az egyház iránti szeretetet, erősítse bennünk azon tudatot, hogy az evangyéliomi keresztyénség az, mely hivatva van arra, hogy az egész földi életet megszen­telje, hogy a népek politikai s társadalmi fejlődésének, a tudománynak, műveltségnek helyes irányt adjon s következőleg, hogy akik annak ügyében anostoloskod­nak, a legjobb szolgálatot teszik az emberiségnek. Talán egy áldásosabb kor hajnalán vagyunk. Midőn a külsőkben, az egyházak szervezésére vonat­kozó dolgokban oly kedves reményeket nyújtó jelen­ségekkel találkozunk hazai protestáns egyházunk fiainál, talán a bensőkben a szellemiekben is egy helyesebb irány felé fordul a közérzület ós talán nem fog eredmény nélkül felhangzani pünkösti éne­künk: „Jövel Szentlélek úr Isten! Töltsd bé s/i­veinket éppen!" F. J. ISKOLAÜGY. Keressük az igazságot a „somogyi memo­randum" ügyében. *) Mielőtt a somogyi ref. néptanítók emlékiratában foglalt panaszok és kérelmek jogosult, vagy jogosulat­lanságához én is hozzászólnék, lehetetlen, hogy fel ne sóhajtsak a megfeszített legnagyobb mesternek a hegyi tanításban mondott eme szavaival: »Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa !" Es miért alkalmazom én ezt most a helyett, hogy ezt mondanám : „Boldogok, a kik éhezik és szomjazzák az igazságot!? stb. Azért, mert, ha az embernek tudvágya és ismeret­szomjának kielégítése közben olyanokat kell olvasnia, mint a miket és amilyeneket a somogyi" memorandumra vonatkozólag a „v é r t e s a 1 j a i lelkész" és Cse­peli Pál kollégája irt s bocsátott napfényre e lapok­ban, kárhozatra kell mennie! Az a hang, az a ker. lelkészhez semmi esetre nem illő fennhéjázás, mely e két pap cikkében az ő szolga­társaikkal, a tanítókkal szemben nyilatkozik, lehetetlen, hogy az iskola és prot. egyház ügyeit s a prot. lelkészek és tanítók egymáshoz való viszonyait ismerő ember ke­délyét és lelki nyugalmát fel ne háborítsa, bármily hig­gadt józan észszel olvassa és gondolkozzék is felette az ember. Es mindez miért ? Azért, mert a somogymegyei h. h. néptanítók egyik köre jelenlegi sajnálatra méltó állapotjokat hiven elmer­j ték panaszolni s a néptanitási ügy elébbvitele, akadá­lyainak legyőzése, illetőleg elhárítása, saját anyagi állá­suk javítása, — szellemi és erkölcsi erejök növelése céljából kérelmezni merészlik, hogy amit e tekintetben megtenni lehetséges, az illető fenhatóságok tegyék meg, s adjanak a tanítóknak is jogot arra, hogy ezen általok legjobban, gyakorlatilag ismert ügyek rendezésében ne passive, hanem active is résztvehessenek, s mindenütt és minden alkalommal elmondhassák a tett vagy teendő intézkedésekre vonatkozólag tapasztalataikat s vélemé­nyöket. Hát a tanitóknak még kérni s elébbre törekedni sem szabad sem a magok, sem a legszentebb közügy érdekében ? . . . . Hát a kérelmezés, panasz és üdvös *) A felekezeti népiskola a modern igények szerint átalakítva, minek átalános bekövetkezése elmaradhetlan, az egyházhoz való vi­szonyára nézve nem maradhat tovább abban a határozatlanságban, melyben mai nap van és mindenfelől súrlódásokat előidéző' túlzásokra vezet. Azért helyén látjuk, hogy a kérdés minden oldalról szellőztes­sék, és közölni akarunk minden oly dolgozatot, mely valamely tekin­tetben a feladat megvilágítására szolgálhat. Azonban, mióta a zsinat kérdése előtérbe lépett, annyira felhalmozódtak szerkesztőségünkben az ide vonatkozó dolgozatok, hogy a méltányosságnak csak úgy hiszünk eleget tehetni, ha a kezünk közt levő cikkeket érkezésük I sorrendje szerint közöljük egymásután. S z e r k.

Next

/
Thumbnails
Contents