Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

állammal s más vallásfelekezetekkel mint önnön népünk féktelenségeivel szemben oly erős oszlopai valának egyházunknak, meghűlt a hitbuzgóság, s azon kevesek mellett, kik még az ősök nyomdokain haladnák s ugy életükkel mint tetteikkel egyházunk hű fiaiként ismertetik meg magukat, nagy a száma azoknak, kik nagyon sok más oltár előtt áldoznak, csak a. vallás oltára előtt nem. Úrnőink nagy részéhez pedig, kiknek elődjei között nemcsak a gazdag alapítványaikról örökre emlékezetes Lórántfy Zsuzsánnák s Pálócy Máriák tündöklenek, mint a vallásosság példányképei, de nagyon sok oly ezerek, kik vallásos kegyességük s vallásos nevelési elveik által megszentelői voltak a családi életnek, méltán intézhetnek egy kis módosításul az „Elhagyatott anyához" intézett költeményét Vörösmartynak. Piában hangzik sok helyütt a hívogató szózat: „Óh jertek, jertek az édes anyához, itt ül lekötötten az árva magányhoz..." Nincs, ki megértse szavát! És még azok is, kik szorosabb értelemben az apostolok tisztét vevék magukra, jó szerencse, ha legalább szívöknek egyik felét átengedik a vallás és egyház iránti hő szeretet érzelmeinek. Az apostolok amaz első pünköstben megtelének Szentlélekkel, ós ez idő óta keblük egész lelkesültségével az örök igazságok hirdetőivé lettek s a régi világot egészen átalakították. Mi egy oly csodás pünköstre, melyben a hideg keblek egyszerre felmelegíttessenek, a közönyösek szent lelkesedéssel eltöltessenek, hasztalan várakozunk. De kérhetjük Istent, hogy tegye életünket egy állandó püuköstté, élessze berniünk Szentlelke erejével a vallásos buzgóságot, az egyház iránti szeretetet, erősítse bennünk azon tudatot, hogy az evangyéliomi keresztyénség az, mely hivatva van arra, hogy az egész földi életet megszentelje, hogy a népek politikai s társadalmi fejlődésének, a tudománynak, műveltségnek helyes irányt adjon s következőleg, hogy akik annak ügyében anostoloskodnak, a legjobb szolgálatot teszik az emberiségnek. Talán egy áldásosabb kor hajnalán vagyunk. Midőn a külsőkben, az egyházak szervezésére vonatkozó dolgokban oly kedves reményeket nyújtó jelenségekkel találkozunk hazai protestáns egyházunk fiainál, talán a bensőkben a szellemiekben is egy helyesebb irány felé fordul a közérzület ós talán nem fog eredmény nélkül felhangzani pünkösti énekünk: „Jövel Szentlélek úr Isten! Töltsd bé s/iveinket éppen!" F. J. ISKOLAÜGY. Keressük az igazságot a „somogyi memorandum" ügyében. *) Mielőtt a somogyi ref. néptanítók emlékiratában foglalt panaszok és kérelmek jogosult, vagy jogosulatlanságához én is hozzászólnék, lehetetlen, hogy fel ne sóhajtsak a megfeszített legnagyobb mesternek a hegyi tanításban mondott eme szavaival: »Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa !" Es miért alkalmazom én ezt most a helyett, hogy ezt mondanám : „Boldogok, a kik éhezik és szomjazzák az igazságot!? stb. Azért, mert, ha az embernek tudvágya és ismeretszomjának kielégítése közben olyanokat kell olvasnia, mint a miket és amilyeneket a somogyi" memorandumra vonatkozólag a „v é r t e s a 1 j a i lelkész" és Csepeli Pál kollégája irt s bocsátott napfényre e lapokban, kárhozatra kell mennie! Az a hang, az a ker. lelkészhez semmi esetre nem illő fennhéjázás, mely e két pap cikkében az ő szolgatársaikkal, a tanítókkal szemben nyilatkozik, lehetetlen, hogy az iskola és prot. egyház ügyeit s a prot. lelkészek és tanítók egymáshoz való viszonyait ismerő ember kedélyét és lelki nyugalmát fel ne háborítsa, bármily higgadt józan észszel olvassa és gondolkozzék is felette az ember. Es mindez miért ? Azért, mert a somogymegyei h. h. néptanítók egyik köre jelenlegi sajnálatra méltó állapotjokat hiven elmerj ték panaszolni s a néptanitási ügy elébbvitele, akadályainak legyőzése, illetőleg elhárítása, saját anyagi állásuk javítása, — szellemi és erkölcsi erejök növelése céljából kérelmezni merészlik, hogy amit e tekintetben megtenni lehetséges, az illető fenhatóságok tegyék meg, s adjanak a tanítóknak is jogot arra, hogy ezen általok legjobban, gyakorlatilag ismert ügyek rendezésében ne passive, hanem active is résztvehessenek, s mindenütt és minden alkalommal elmondhassák a tett vagy teendő intézkedésekre vonatkozólag tapasztalataikat s véleményöket. Hát a tanitóknak még kérni s elébbre törekedni sem szabad sem a magok, sem a legszentebb közügy érdekében ? . . . . Hát a kérelmezés, panasz és üdvös *) A felekezeti népiskola a modern igények szerint átalakítva, minek átalános bekövetkezése elmaradhetlan, az egyházhoz való viszonyára nézve nem maradhat tovább abban a határozatlanságban, melyben mai nap van és mindenfelől súrlódásokat előidéző' túlzásokra vezet. Azért helyén látjuk, hogy a kérdés minden oldalról szellőztessék, és közölni akarunk minden oly dolgozatot, mely valamely tekintetben a feladat megvilágítására szolgálhat. Azonban, mióta a zsinat kérdése előtérbe lépett, annyira felhalmozódtak szerkesztőségünkben az ide vonatkozó dolgozatok, hogy a méltányosságnak csak úgy hiszünk eleget tehetni, ha a kezünk közt levő cikkeket érkezésük I sorrendje szerint közöljük egymásután. S z e r k.