Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-02 / 22. szám

hogy a kezelésről évenként jelentést tegyen az egyház­megyei közgyűlés előtt. A tanügyi bizottságnak az elemi iskolákról felol­vasott jelentése mélyen lehangoló hatást szült a közgyű­lés tagjaiban, amennyiben ama jelentés szomorú voná­sokkal ecseteié megyei népiskolai tanügyünk sajnálatos hanyatlását, az óhajtva várt emelkedés és virágzás he­lyett ; másfelől azonban a tanügyi bizottság szakavatott­sága, erélye, tapintata, miknek emiitett jelentésben is feltűnő nyomai láthatók, zálogot nyújtott a közgyűlésnek aziránt, hogy ily jó kezekben levén tanügyünk, nemso­kára ismét örömteljes sziv vei láthatjuk annak a közel jövőbeni felvirágzását a mostani hanyatlás helyett, miért is fel lőn kérve tanügyi bizottságunk, hogy ismert eré­lyét, szorgalmát, tapintatát és minden lehető módot használjon fel arra nézve, hogy tanügyünk ismét emel­kedésnek, virágzásnak örvendjen hova hamarább. Az egyházi hivatalnokok miudennemü fizetését, illetve dijJevelét az uj mértékek szerint átváltoztatni kiküldött bizottság jelentéséből szintén azon szomorú tapasztalást vette a közgyűlés, miszerint sok egyházban maga az elöljáróság részint okadatolatlan bizalmatlan­ságból, részint az uj mértékekkel való ismeretlenségből, az átalakitott dijleveleket vonakodik aláirásával liitelesi­teni. Rendeltetett tehát, hogy emiitett bizottság — az ily vonakodó egyházak kebelében — az újonnan elkészitett dijleveleket egyedül a lelkész, tanító és saját maguk aláirásával megerősítve, küldjék be a felülvizsgáló bi­zottság elnökségéhez, és ha ott az helyesnek és hibát­lannak találtatik : minden egyházra nézve törvényszerüleg kötelező erejű leend s mint egyházmegyénk végzés által megerősített teljes hitelességű példány tétessék át az esperesi hivatalhoz, hol hivatalos intézkedéseknél irány­adóul szolgál. Kir. tanfelügyelő ur felszólítása folytán oklevél nélkül működő Tatay Benő és Bicó Ferenc szegszárdi, Dúc József medinai tanítóknak — tekintettel előre ha­ladt koruk és családi viszonyaikra — megengedtetett, hogy az egyházmegyei gyűlés kiküldött bizottsága előtt képesítési vizsgát tegyenek, mely pótolni fogta volna az oklevelet s jogot adott volna a törvényes bekeble­zésre. — Emiitett tanítók közül az első a vizsgalattételt megtagadván, az iskolaszék korábbi végzése értelmében hivatala megürültnek kimondatott; utóbbi két tanító pe­dig némely tantárgyakból pótvizsgaadásra utasíttatott. — Ugyancsak oklevél szerzésre (f. évi szept. l-ig) utasítta­tott Schmidt Henrik mórágyi tanító is, különbeni elmoz­dítás mellett. Az egyházkerületi közgyűlésre küldendő képviselőkül megválasztattak: egyházi részről Borzsák Endre szegszárdi lelkész, világi részről Szőke D á n i e 1 ur. Indítványba tétetett, hogy miután részint elhalálo­zás, részint visszavonulás és el nem fogadás által ugy egyházi mint világi tanácsbiráink száma tetemesen meg­apadt, tétessék intézkedés azok létszámának kiegészítése iránt. Az indítvány helyeseltetvén, 2 egyházi és 2 világi tanácsbiró választása elrendelteti, mint szintén a megürült főjegyzői hivatal szavazás általi betöltése is. Az egyházmegyei köz- és papi özvegy-árvai gyám­pénztár megvizsgálására kiküldött bizottság jelentéséből örvendetes dolgoknak jött tudomására a közgyűlés. Mind két pénztár kezelői hűséget, pontosságot és szent buzgal­mat fejtettek ki a kezelésök alatt álló összegek lehető gyarapításában, ügyes kezelésében, elhelyezésében stb, s mint ilyenek köszönet nyilvánítása mellett szokott módon feloldattak. Különös elismerést és méltó köszönetet ví­vott ki magának Sárközy Sándor nagy-pali lelkész ur, mint volt gyámpénztárnok, aki is 1874. évtől 1877. év végéig vezetett számadásai szerint a papi özvegy­árvai gyámpénztárt 2959 frttal gyarapitotta ; ennek üdvös eredménye, hogy az özvegyek segélyezése már eddig is tetemesen emelkedett s ezen intézet jótékonysága az abban résztvevőknek biztos gyümölcsöt hozand. Ily tisztakezü, ügybuzgó, pontos hivatalnok méltán megérdemli legszebb jutalmát: az öntudat édesen hely­benhagyó benső szózatát, mint szintén a nyilvános hálát és köszönetet. Utódául (mert ő fájdalom ! végleg le­mondott) Dömők Péter őcsényi lelkész ur választatott, ! kihez szintén minden szép reményt fűzünk, kitől szintén ' minden jót várunk, a szép és jó mult kezeskedése mellett! Baky János ur, mint a készpénztár kezelőjének, ! ügybuzgalma s pontos lelkiismeretes számviteléért szin­tén elismerés nyújtatott s szokott módon ő is feloldatott. Következett ezután három törvényszéki tárgy meg­vitatása, letárgyalása, mikről bővebben szólni a nyilvá­nosság terén nem akarok, tartom ezt tisztán saját egy­házmegyénk belügyének, mit nyilvánosan szellőztetni — példa- és miheztartás végett — szükséges és haszuos ugyan némely esetekben, de itt kivételt szeretek látni, minthogy az egyházmegyei törvényszék jogos és méltá­nyos ítéleteivel vádlók és vádlottak — fellebbezés nélkül — megelégedtek, azokban megnyugodtak. Vajha mindig és mindenütt igy történnék s ne tennének elélesedett törvényszéki ügyeink a neki keseredett szenvedélyek által űzve-hajtva évekig tartó körmenetet az egyházme­gyékről a kerületekre és viszont, a hitélet, amúgy is lohadni kezdő vallási buzgóság mondhatlan kárára. Ezekben láttam szükségesnek egyházmegyei köz­gyűlésünk nevezetesebb tárgyait sorrend szerint, lehető rövidséggel közölni s magunkról — mások példájára — életjelt adni. Szegszárd 1878. május hó BORZSÁK ENDRE egyházmegyei aljegyző. KÜLÖNFÉLE K. * A Solti egyházmegyéből. A -Solti reform, egy­házmegye ez évi közgyűlése május 21. és 22-én Dunavecsén tartatott A gyűlés megható jelenetekben felette gazdag volt. C s i k a y Imre, egyházi életünk. -£&sn érdemekben megőszült kitűnő férfia, 16 ff papa y JÖHYIÉRB ^sT

Next

/
Thumbnails
Contents