Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-02 / 22. szám

»líe félj kicsiny sereg, ne félj ! Bősz ellened bár sikra kél, Hogy végkép elpusztítson® stb. Délelőtt 11 órakor eloszlatá a napfény a ködöt. „Rajta hát ! Isten segíts ! Jézus segíts küzdeni a te neved dicsőítésére ! Isten velünk !" vala G. A. csatára szólítása. A harc kétes kimenetelű, uj köd támad, Gusztáv Adolf sebet kap. Egy másik lövés hátába fúródik, a ló tovább vonszolja s egy harmadik golyó fején keresztül megy s a nagy férfiú kiadja lelkét. Meghalt ugyan, de harcosai a legfényesebb győzelemmel boszulták meg királyok életét. A protestantismus e mentésének egyik élő emléke a Gusztáv Adolf-egylet, mely szervezetével behálózta a földet, mely a szeretet adományaival most is menti a gyengéket, élteti a hitet és 45 évi fennállása óta 13,474,899 márkát küldött szét, dicsőén valósítva egyleti jelszavát: »Mindenekkel jól tegyünk, kiváltképen a mi hitünknek cselédivel.(

< E dicső egylethez hitrokoni és hálakötelékek fűznek bennünket is. Egyetemes gyámintézetünk halhatlan tervezője és létesítője, b. e. dr. Székács József lelki szemei előtt, mint a magyarhoni gy. i. eszménye lebegett a G. A. egylet képe. Honi gyámintézetünk, mint iíju csemetéje a G. A. egyletnek vígan növekszik, de hogy terebélyes fává izmosúljon, ahoz rendszeres gyűjtő munkásság és az ev. közegyház ínsége iránt mély részvéttel eltelt kebel a feltétel. Tegyünk nagygyá gyámintézetünket, hogy kicsinynyé tehessük általa egyházi ínségünket ! Hogy pedig nagygyá tehessük, alkalmazzuk az írás e szavát: „Adjatok, néktek is adattatik !w

értelmezvén azt a szokottól eltérő módon. A hívek adjanak —• adományt a szent célra, de a lelkészek is adjanak viszonzásképen a híveknek — érdekes, lelkesítő tudósítást az egyházak bajáról, fájdalmáról, a G. A. egylet és gyámintézet állapotáról. A viszonosság ez elvét alkalmazva a gyámintézeti működésre, lehetetlen, hogy közérdekeltség ne keletkezzék jótékony intézetünk iránt és ezen közérdekeltség záloga leend gyámintézetünk jövő nagyságának. Az áldozatkész G. A. szelleme lengjen magyarhoni ev. gyámintézetünk felett! — E néhány szóval kívántam esp. gyámintézeti közgyűlésünket megnyitni". Ezen megnyitó beszéd lelkes hatása alatt indult meg a tanácskozás, melynek főtárgyait a pénztárnoki jelentés s a rendelkezésre álló összegnek a folyamodó egyházak közötti szétosztása s ugyancsak a folyamodó egyházaknak felsőbb gyámintézetekhez fölterjesztés végett ajánlattal ellátása képezte. Ugyancsak az elnöki megnyitó beszéd alapján tétetett és emeltetett határozattá azon mindenesetre üdvösnek ígérkező indítvány, hogy évenként, amely vasárnap gyámintézeti offertoiium eszközöltetik az egyes egyházban, ugyazon vasárnap délután a szokott könyörgést megelőzőleg felolvasás tartassék a hívek előtt a gyámintézet keletkezése, története, működési köre, áldott hatása s jövő hivatása felől. Mert mennél inkább ismerkednek meg vele híveink, remélhetőleg annál inkább fogják megnyitni szíveikkel egyetemben erszényeiket is, hogy arra áldozzanak. Ily felolvasás szerkesztésére elnökünk, ki e szakban állásánál, összeköttetéseinél fogva is kiválólag jártas, kéretett fel. Amit ez intézet jótékony célokra ez évben is gyűjtött, nem sok ugyan, alig pár száz forint. De, ha a keletkezése óta gyűjtött összeget nézzük, mégis nem megvetendő az eredmény. Mindezek fölött örvendetes azonban a kevés is annyiban, amennyiben arról tesz bizonyságot, hogy mozgunk, vagyunk, élünk s ez élet biztatásul, kezességül szolgál a jövőre, mely, hogy minél boldogabb legyen, azért imádkozunk, áldozunk, teszünk. TÖRÖK JÓZSEF gyámint. jegyző. Vértesaljai ref. lelkész-értekezlet. Egyházmegyénk lelkészértekezletét ez évben Pákozdon május 21-én tartotta. A kellemetlen idő dacára, még a távolabb lakó lelkészek közül is többen jelentek meg, és így ha nem mondhatjuk is el, hogy az egész egyh. megye lelkészi kara együtt volt, azért ez értekezlet mégis népesnek nevezhető. Elnök, Koncz Imre főesperes úr, egy csinos kis beszéddel nyitá meg az értekezletet, mely körülbelől igy hangzik : „Kedves barátim! Midőn a nagy mester a ker. gyülekezetet megalapította, Péterhez igy szólott: „te Péter vagy és ezen a kősziklán épitem fel az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vehetnek azon diadalmat," s az idő igazolta a nagy Mester eme szavainak igazságát, mert közel két évezred óta fen áll az és a pokol kapui csakugyan nem vehettek rajta diadalmat. Ha az én barátim, engem egy társulat szervezésével bíznának meg, én is egy kősziklát választanék annak alapjául s ezen kőszikla nem volna más, mint a bizalom. Ha a világ népeit, nemzeteit a bizalom fűzné egymáshoz, akkor nem volna szükség várakra, öldöklő fegyverekre, hanem a szeretet lánca csatolna erősen össze minden embereket. Ha édes magyar hazám, nemzetem történetét vizsgálom, ugy találom, hogy itt is nagyon sokszor hiányzott már ez a kőszikla, mit a költő is igazol eme szavaival „átok fogta meg a magyart, hogy az soha együtt nem tart." — De, kedves barátim ! büszkén mondhatom, hogy a magyar protestantismus nem tartozott ezek közé soha! . . Ugy hiszem, nem szükség, hogy a gályarabsághoz vezessem vissza lelkész barátim figyelmét, csak elég a pátens idejére utalnom, hogy átlássák, miszerint a bizalom, mely bennünket mindenkor egybefüzött s együttes működésre ösztönzött, minő nagyszerű eredményeket vívhat ki.