Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-02 / 22. szám

Talán mégsem mondhatunk le a helv. hitval­lásról, mert mint helv. hitvallásuak nyertük meg a vallás szabad gyakorlatát ? A római cath. klérus fel­vetette ezt vádként ellenünk, hogy a helv. hitvallás­tól eltértünk, ami a haladás folytán nagyon ter­mészetes, de a polgári kormány ilyet soha nem fe­szegetett. Thun miniszternek márcsak sok baja volt velünk, de a konfesszió miatt ő sem kötött belénk. Ki félhetne attól, hogy a magyar kormány kiűzze a magyar egyházat Magyarországról csak azért, mert halad, javul? . . Talán inkább az ellenkezőt venné rosz néven. Ugy emlékezem, hogy a bécsi béke szö­vegében is előfordul a helv. konfesszió; e békekötés pedig a többinek is alapul szolgált. Ezekre ma már a magyarországi ker. felekezetek jogegyenlősége ós jogviszonyossága korszakában támaszkodnunk nem eszólyes dolog. Mert, aki ma is ezekre hivatkoznék, ugy tűnnék fel, mint az a Lázár, ki annyira ki lett elógitve a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal, hogy midőn asztalhoz ültettetett ós a drága étkek­kel telt tállal kináltatott, akkor is csak a morzsák után kapkodott. Mi törvény mellett élvezzük vallá­sunk szabad gyakorlását, ez nem zsinati határozás tárgya, mert az már királyilag szentesített törvény. Mint elébb emliténk, Jézus célja volt, a nép vallás-erkölcsi mivelődése által üdvöt szállítani az egyetemes nép szivébe. E célt akarja elérni a nóp, az egyház, mint üdviutézmény által. A nóp érdek­lődése saját üdve iránt felkelti a kívánságot egye­sült erővel állítani elő az üdvre segítő eszközöket. Az érdeklődés összehívja a népet, egyesületté tömö­ríti. Érdeklődés hiányában nazarénizmus, independen­tizmus, szakadozottság általi tengéssé tenné a nóp életét. Mig az érdeklődött nép tömörülve segít lelki szükségein, ós annál hatásosabban, minél nagyobb az érdeklődés és a nópszám. Ekép áll elő: 1. az egyes egyház-, mint egyhelyben lakók vallási társulata, inely gondoskodik anyagi alap­ról, gondoskodik annak kezelőiről, megbízás folytán, célszerűségből kiki abban nyervén megbízatást, a mi­ben erős. Egyházunkban a vallásos kegyesség, a tu­dományos képzettség mellett a huzamos életpálya ál­tal is fokozott hitben és szeretetben mutatkozó erő, alapja a vének megbízatásának. Mely intézmény, ha a zsidóktól vétetett is által, de azok is a hajlott kor vallásos kegyességén alapították azt. Elöljárók a vének szószerinti értelemben, mert előljárnak hitben, szeretetben, jó példaképen. Tehát a bizalom, melyet nyernek a néptől, egyszersmind jutalmazó elismerés. A nép közakarata az általános többség közakara­tában nyilvánul. Egyenjogú a népnek minden egyéne; közmegbízáson kivül senki külön jogot nem követel­hetvén. Hogy az egyes egyházakban az előljáró vének testülete mi hatáskörrel bír, saját helyzetéből ért­hető. Valamint érthető az is, hogy mindannyiszor, valahányszor uj teher vettetik a népre, az összes nép megkérdezendő. E kérdezés maga a nyilvános­ság, mely fokozza az érdeklődóst. Ilogy a vének gyülekezete esik-e időnkónt tisztújítás alá ? e kórdós azon alapul: tanácsos-e egyesekre a közbizalmat kér­désessé tenni ? ós kisebb egyházakban nincs is, kik­ből ujakat választani. Azouban, ha újítás alá jő ez elöljáróság, az ritkábban, legalább is 6 évenként történjék, az összes nép által. Nemzetünk szelleme szerint nem tanácsos, hogy a presbytériumnak har­mada, vagy fele lépjen ki egyszerre, hanem válasz­tassák újra az egész. Az egyház anyagi vagyonának kezelése csak egy, személyesen felelős egyén, azaz gondnok által lehet célszerű, ki hűségét évenként pontos száma­dása által tüntetheti ki. Tanácsos, hogy minden évi számadás végén nyilvánuljon iránta a nép bizalma. Az egyházzá tömörült nép gondoskodik továbbá a s z e 11 e m i haladás eszközeiről az egy­házi szolgálat felállítása, alkalmas iskolák szerve­zése által. Mert az ember vallás-erkölcsi mivelése kezdődik a bölcsőnél ós végződik a koporsónál. E tekintetben Jézusi eszközökkel munkál az egyház egyesek üdvén ; a kegyelem eszközei, az élő ige, a sakramentomok, az élő jópóldák, tanítói ós vezetői a / népnek az élő hitre. Es ezek szerint a lelkipásztor a nóp közt Krisztus müvének folytatója. Mint ilyen kell, hogy minden oldalról kipróbált és alkalmasnak ismert egyén legyen, ugy a tudományban, mint a feddhetetlen életben ós magát odaadó, feláldozni kész papi jellemben ; nemcsak a szószéken, hanem ma­gánéletében is. Azért azonban, hogy hivatása ily magasztos, ő nem valami csoda, hanem egy művelt és e szép pályára minél nagyobb készülettel lépő egyén a népből. Tehát nem ordo, nem sakrá­ment o m. Érintkezése által nem szentsógesíti a szószéket, így a legátusnak nincs is mit profanálni. Nálunk a magyar pap Istennek és a nemzetnek szol­gája; állásában, ülésében, hivataloskodásában, maga­viseletében, hit, erény és hazafias szellem által kell

Next

/
Thumbnails
Contents