Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-19 / 20. szám

nek gyengeségeit a gazdálkodás terhes vezetésének tovább folytatására csendes magányából, az annyiaktól látogatott szárazbeoi tanyájáról Budapestre költözése, s körünkből lett távozása végső pillanatában főgondnoki hivatalát, melynek közakaratából s bizalmából nyerte, meghatottan, sőt könnyek közt az egyháztanács kezeibe letette, s annak egy ügybuzgó férfiúval leendő betöltését szivére kötötte. E derék gyülekezet és jó uép körében eltöltött 32 év átvonult emlékezete volt az, mi a leköszönt főgondnok urat már a templomban elérzékenyitette, s őszinte folytatását a végbucsuzásnál, mind az egyháztanács, mind a főgondnok részéről még inkább fokozta, utoljára, igazán meghatóvá tette. Nem csoda, mert hiszen mondhatni, hogy ami e gyülekezet csaknem két évtizedes életében örökre kiható nagy mozzanat történt, mely Atányt a legelső viruló egyházak közé emelte, helyezte, a boldog emlékezetű Soldos Sándoron kivül, kinek és neki köszönhető, hogy az egyház és személyzete a régibb 60 köblös föld helyett 318 hold tagositott birtokot kapott, s az ebből kifolyó anyagi és szellemi előhaladásnak örvend. (Csak az igazságnak vélek itt eleget tenni, ha főgondnokunk neve mellett, a hevesi egyházat alapitó, de a mi javunkat is munkáló Soldos Sándor nevét ez alkalommal hálánk jeléül felemlitem.) Megesett ugyan, hogy politikai tekintetben s a párttusák izzó hevében, nem mindig értettünk egyet s éreztünk egymással ah ! de hagyjuk el ezt, hiszen ki hitte volna, hogy e küzdelem a szent István napja nemzeti ünneppé emelni akarásában nyerje a sok közül egyik jogtalan és sértő betetőzését azon kormány által, melytől minden jót s üdvöst vártunk volt, és e meglepetést nyertük drága ajándékul küzdelmeink főmesterétől, mi az őszek szemeinek könybe borulása s szivből fakadt „Isten hozzád" kivánása mellett váltunk el attól, kit mint öntudatos fiak minden körülmények közt apaként tisztelénk, becsülénk, szereténk. Ezért volt ápril 28-ik szomorú napunk. De mint az árnyból a fény, setét ségből a világosság, ugy támadt a mi gyászunk és szomorúságunk könyeiből is öröm és vigasztalás szivárványa az által, hogy búcsúzó főgondnokunk, a kitörölhetlen emlék és szeretet e zálogául 10 darab 100 — 100 o. é frtos, tehát 1000 o: é forint általa befizetettett s az átányi reform, egyház részére áthatott „H eves város és vidéke" cimü takarékpénztári könyvecskéket azon kijelentéssel, határozott rendelkezéssel adott s hagyott az egyháznak, hogy az 1000 forint osztalékának egy harmada m i ndenkor a szegény gyermekek könyveinek beszerzésére, s a netalán felmaradt összeg a mult évben létesült népkönyvtár gyarapítására, az utolsó harmad a leányt a nitó fizetésének javítására fordittassék mind addig, mig az ő osztaléka 400 forintra ki nem növi magát, ezentúl pedig vagy egy segéd-leánytanítói állomás, vagy esetleg egy kisdedóvoda javára, illetőleg felállításáratokésittessék, azon megjegyzéssel, hogy előre be nem látott, de bekövetkezhető esetekben, mind a tíz darab takarék pénztári részvény mikénti kezelésének joga az egyháztanács bölcseségére, szabad rendelkezésére bizatik ugyan ; de a fentnevezett célokon kivül az osztalékot másra fordítani s a 100 frt tőkét soha elkölteni nem szabad, hanem az „Szathmáry Király László alapítvány® cím alatt mindaddig fentartassék, mig az átányi ref. gyülekezet létezik. E kegyes és alapjában átgondolt alapitványon kivül legyen szabad megemlítenem, s a nyilvánosság terén megköszönnöm, az eddig a publicum elé nem hozott több rendbeli jótéteményeket is, nevezetesen, az 1868-ik évben épült fiiskolára ajánlott 100 forintnyi adományát, s az anyagok hazaszálitására elküldött összes igájának jelentőségét, 1869-ben az úrvacsora kiosztásánál használni szokott 70 — 80 frt. értékű ezüst kenyér kosárral való kedves meglepését, 1876-ban az uj harangok költségeinek fedezésére küldött 20 forint ajándokát, s mindannyiszor kész segítését, valahányszor a szükség kivánta; csak azt hozom még fel futólagosan, hogy mostanában 'alakult Nép-könyv tárunk a t, mult hónapban általa ajándékozott nagybecsű értékű könyvekkel és diszes könyvtartójával : egyszerre virágzóvá s állandó becsüvé s értékűvé tette, melyről azonban később jövend kimerítő tudósítás. Hálálkodni nem szoktam, hízelkedni nem tudok, hanem az itt felmutatott tényekért fogadja elköltözött főgondnokunk örök hálánk, örök köszönetünk. Ezért volt ápril 28 a örvendetes és feledhetetlen. CSENGERY JÓZSEF, ref. lelkész. A szatmári ref. egyházmegye gyűlése. (Vége.) , 9. Esperes ur a mult évi államsegély kiosztásának alkalmából felemlítette, hogy az állandó segélyezésre felvett egyházak és belhivatalnokok száma oly nagy, hogy ha azok közt osztatik szét jövőre is a csekély államsegély, az igen keveset fog egy-egy segélyezett sorsán enyhíteni ; de a felvétel okadatolásához is sok szó férhet, a felvétel sem éppen a legilletékesebben történt; emellett a segélypénzek kiosztásának módját is állandóul megkellene szabni. Mindazért közgyűlés által intézkedést kér tétetni az államsegély jövőben leendő kiosztása módozatairól. Ennek folytán esperes és segédgondnok urak elnöklete alatt egy négytagú bizottság alakíttatott, mely az állandóul segélyzendő egyházak, lelkészek és tanítók anyagi állapotát, s a fizetések mennyiségét összehasonlítva, megbírálja ; ennek alapján az osztályzatot megállapítsa, s véleményes jelentését az egyházmegyei gyűlés jóváhagyása alá beterjeszsze, mely ezen munkálat nyo-