Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-12 / 19. szám

tünkre nézve. Ugyanazért főesperes úr megbízatott ez ügyet akként intézni el, hogy a pécsi ref. hitsorsosok leányegyházzá alakuljanak, s mint ilyen, valamelyik közelebbi anyaegyházunkhoz csatoltassék. 11. Hasonló ehez a szemeli hitsorsosok ügye. Ezek többnyire Pestmegyéből a közelebbi években betelepültek, s számuk most már csaknem 70 családra megy, s maguk kérték az egyházmegyét, hogy róluk gondoskodni szíveskedjék. Itt is főesperes úr bízatott meg az intézkedéssel, s illetve a filia megalakításával. 12. A slavoniai missionak szintén fontos hivatása van. S az újonnan választott missionarius Szabó F. palkonyai lelkész úrra szép hivatás várakozik, ugy az eddig gondozott Slána-vodai hitsorsosok körében, mint Nasicán, hova — mint a volt miss.onárius értesített — a földesúr 150 magyar reformátust szándékozik letelepíteni. Isten áldása kisérje működését ! 13. A borjádi német reform, hivek sem tudnak kijönni az ágostai atyafiakkal, akik részéről a nagygeresdi conventió nem vétetik kellő figyelembe. Igy pl. csak az ágostai kathekizmus taníttatik, s általában a kinnjárt küldöttség az ottani dolgokról nem a legörvendetesebb jelentést terjesztett az egyházmegyei gyűlés elébe. A minden oldalról jövő s hallható panaszok bizony, ugylátszik, hogy a negyvenes évek férfiainak a két prot. felekezet egyesítését célzó törekvéseit, a gyakorlati életben kivihetetlennek bizonyítják, s azt kell hinnünk, hogy azok egy szép magasztos álomnál egyebek nem valának. 14. Szaporca-Tésenfa ismét megjelent kérvényeivel a zöld asztalon, az előbbinek a kerületről áttett kérvénye jött tárgyalás alá, melyre a jegyzői vélemény — mely elutasító volt — tárgyalás nélkül elfogadtatott. A tésenfaiak kérvényének azonban egész históriája van, melyet érdemesnek látok felemlíteni, azért, hogy a némely ügynél követni szokott eljárásra világot derítsen. Tésenfa praoeorantiáért esedezik egy csu* dálatosan fogalmazott kérvényben, melyben a motívum — még pedig valótlan motívum — az, hogy ők a Szaporca-tésenfán megejtett választásban részt nem vehettek, mert a kerület ítélete, mely őket az elszakadást illető kérvényükkel elutasítja, közölve nem volt és mert akik a hely bzinén megjelentek, — 10—15-en — terrorizáltattak. Amint mi tudjuk, ez állítás közül egyik sem való. Node ez nem tartozik ide, csak mint curiosuinot hoztam föl. Hanem az sajátságos, hogy e kérvény az őszi közgyűlésre adatott be, s mégis midőn tárgyalásra került, az előadó főjegyző úr kéri a gyűlést, hogy a kérvényt egész terjedelmében felolvashassa; mert nem tudja, mit tartalmaz, csak a gyűlés alatt adatván kezébe. A felolvasással csak addig ért, ahol a kérvény sajátképeni -— fenntebb jelzett — tárgya következnék, s itt félbeszakittatott azon kijelentéssel, hogy ennek további tárgyalása a szaporca-tésenfai íelkészválasztás ügyével hozandó kapcsolatba, s igy a törvényszékre tétetik át. — Nem is vettem észre, hogy e kérvényre végzés hozatott volua. — Nem akarom bírálni az eljárást, mert amint tudom, ugy is a kerület elé fog kerülni; de még sem állhattam meg, hogy magamban nagyon tisztelt főesperesünk egyik ismert adomáját ne ismételjem: „látod molnár! hogy visz a viz ?" Minthogy már ez ügyet fölemiitettem, ezzel kapcsolatban a törvényszéki tárgyalásra térek át, melynek első tárgya épen a szaporca-tésenfai választás volt. — A jegyzői vélemény egyszerűen a helybenhagyást indítványozta, mit többen pártoltak is; mert a választási jegyzőkönyv, ha alaki hibában szenved is, semmi olyast nem foglal magában, ami e választás érvényességét csak kétessé is tenné, kivéve azon passust, melyben a választás megejtése után a szaporcai hivek azon óhaj tásuknak kívánnak kifejezést adni, hogy egyhangúlag választott lelkészük csupán szaporcai lelkésznek tekintessék. — Ekkor azonban előveszik Tésenfa praeorantiát kérő folyamodványát, s annak motívumait vádpontokul használják föl. Aztán még az : „azt mondják", „hogy igy, meg amúgy a választás helytelenül folyt le sat., mire a törvényszék az alesperest, ki a választást vezette, kérdezi ki, aki csakugyan a választás óta hallható mende-mondát, hogy t. i. az alesperes maga akarja e választás érvényességét megtagadni, igazolta, amidőn beismerte, hogy a választás nem ugy íolyt le, mint ahogy az általa aláirt hivatalom okmányban foglaltatik. Természetesen, hogy ily kijelentés után a törvényszék a választást egyhangúlag semmisítette meg, mely Ítélet ellen a jelenlevő megválasztott hely. lelkész felebbezést jelentett be. Ezen felebbezésen elegen csodálkoztak ; mert az einlitett h. lelkész ellen az egész per alatt egy hang sem emelkedett, s az ítélet súlya csak a bizottságot éri, mely helyesen eljárni vagy nem tudott (ami elég szomorú) ; vagy nem akart (ami még szomorúbb). — Azonban ő tudja, miért tette a lépést. — Ki van ez ügyben kompromittálva? azt a közönség ítélje meg. Egy másik törvényszéki tárgy, az u. n. botrány -pörök közé tartozik, s azért arról csak röviden emlékezem. — A. község lelkészéhez egy figyermeket visznek megkeresztelés végett, kinek anyja ref., apja róm. kath. vallású. A. lelkésze, a törvény értelmében a helyben lakó róm. kath. lelkészhez utasítja őket. — Eljön azonban — a felek kérése után s A. lelkésznek azon állítólagos nyilatkozatától bátorítva, mely szerint a feleknek azt mondta volna, hogy vidéki lelkészszel megkereszteltethetik, 0 nem bánja, — eljön X. lelkész s a gyermek megkeresztelése végett papi ornatusban megjelenik a lelkészlakon, de az illető lelkész tiltakozására távozni készül ; azonban a keresztanyák várakozásra kérik, hogy talán az ő kéréseiknek engedve, a templomot kinyittatja. S csakugyan kevés vártatva, jönnek a kulcscsal, s a templomba menve, az aktus végrehaj tátik. A. lelké-z ez ügyet az egyházmegye törvényszéke elébe vitte, mert ez eset után községében a kedélyek felzavartatván, nem egy