Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-12 / 19. szám

az evangyelmi.) Ma, körülbelül 150 év után a viszony megfordítva áll, t. i, a város 6800-nyi lakossága között márcsak 1449 ev. fordul elő, mely szám tagadhatlan ki­sebbséget képvisel. Nézzük továbbá Kézsmárkot, hogy állunk itt ? E városról ugyanazon szerző említi*) : „Leutscho­viensium illi (cives Kesmarkienses) religionem, et viotus, atque toleranda vita rationem, sequuntur" (a kézsmárki polgárok követik a lőcseieknek vallását, táplálkozását és életmódját). Ha itt a vallás olyan volt mint Lőcsén, tehát többsége volt a protestantizmusnak. Most pedig a viszony következő : 4500 lakos között márcsak 1931 evangelikus fordul elő. Kereszt falva, községemhez tartozó leány­gyülekezet hajdan oly száinoá és tekintélyes egyház vala, hogy 1747. jan. 24-ikén itt kerületi gyűlés tartatott, me­lyen Fipner Ilyés tiszai superintendensnek vá­lasztatott meg. A következő napon szenteltetett föl az uj főpásztor**). Mikor én ide kerültem 16 év előtt, az egész helységet katholizálva és szlavizálva találtam, 90 szegény paraszt emberen kivül, ki magát protestánsnak nevezte ugyan, de legkevésbé sem voltak méltók ily megnevezésre, mert irni, olvasni nem tudtak, imaházzal és iskolával nem birtak és vagyonnal nem. rendelkeztek, ahelyett a keresztet épen oly ügyesen csinálták meg, mint kath. felebarátjaik, kik között laktak. Isten és jó emberek segítségével sikerült felépítenem imaházat, isko­lát, tanítót meghívni. De azzal még nincsen elhárítva a veszély ! Az ugy is szegény evangélikusok tavaly leég­tek, 9431 frtnyi kárt szeuvedtek, ugy hogy nem képesek a tanítót fizetni és az adót törleszteni. E sajnos körül­mény nyomán gyám intézeteinkhez segítségért bátor le­szek folyamodni. Talán nem lesz hiábavaló igazolt kérésünk. Ha nem is oly sötét szinben, mint Kereszt­faivá n tűnnek fél a protestánsok számarányai, tény az, hogy másutt is Szepességen növekszik a katholikusok száma és fogynak a protestánsok. Idősebb lelkészeink még igen jól emlékeznek vissza arra az időre, amikor a körülöttök képződő kath. egyház hivei alig 40—50 ta­got számláltak, most már százakat számláló községet képeznek. Itt valaki nekem könnyen azt az ellenvetést tehetné : számunk nem igen apadhat, mert a szülöttek száma majdnem megegyezik a halottakéval ! Azt nem akarom tagadni, de méltóztassék azokat is számításba venni, kik Szepesség német prot. városkáiból, mint ta­nult emberek, kézművesek, iparosok nagy számmal éven­kint elmennek, más vidéken települnek meg és ott is ma­*) pag. 97. **) Merkwürdigkeiten der Freistadt Késmárk von Christian Geuersich I. Th "260. : „Die Concandidaten hielten die Weihereden. S a in u el Rumi, Geistlicher vou Leutschau, er­klarte von der Kanzel, aus Acta 20, 28 : die Pflichten eines Ober­hirten. Andreas Weinert von Eperies hielt vor dem Altar die Anrede und den Einweihungs-Akt. Er war so beredt, dass man ihn den deutsclien Cicero naunte." radnak halálig, és be fogja látni, hogy talán igen kevés kivétellel csökken egyháztagjainak száma. Ahelyett ren­desen kath. tót munkások tódulnak be, kik csakhamar mindenféle előnyökben részesülvén, családi életet alapíta­nak és bőven szaporítják a kath. egyház hiveit. Ezt a viszonyt a szepesi káptalan igen jól tudja, hol lelkiisme­retesebben szokták megszámolni „die Haupter ihrer Lieben", mint nálunk szokásban van 1876-ban ott a szepesi püspökség százados fennállási jubileumát ünne­pelték, mely alkalommal közhírré tették, hogy ezen száz év alatt, a katholikusok száma Szepességen 30 ezer lélekkel szaporodott! Hogy kinek rovására, ez két­séget nem szenved. De ha e tekintetben előttem hiteles püspöknek nem akarnánk hinni, nem fogunk kételkedni a történet­író szavában. Ugyan is a többször emiitett Bél M á­t y á s idézett művében*) az egész Szepesség vallásos viszonyáról szólván, egész biztonsággal állítja, „Religio multis Romano-Catholica est, plerisque Evangelica, paucis Calviniana." (Sokak vallása római katholikus, legtöbbeknek evangyelmi, kevesek­nek kálvinista.) (Vege következik.) BELFÖLD. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. Mint rendesen, úgy ez alkalommal is népes közön­ség jelenlétében tartatott meg a nevezett egyházmegye köz­gyűlése f. hó 7-én Budapesten. Jelen volt Sipos Pál fő­esperes s Madas Károly segédgondnok urak elnöklete alatt az egyházmegye minden lelkésze háromnak kivé­telével, jelen volt a világi tanácsbirák nagyobb része, a tanitói kar és az egyházak minden képviselője. Az esperesi buzgó imával és segédgondnok ur üd­vözlő és összetartást, az egyházunk iránti lankadatlan buzgóságot és munkásságot kiválólag hangsúlyozó beszé­dével megnyitott ülés nevezetesebb tárgyai a követke­zők voltak : A szavazatbontó bizottság jelentvén, hogy világi tanácsbiróvá id. F á y Béla, egyházi tanácsbiróvá pedig S z á n th ó János kosdi lelkész urak választattak meg, az utóbbi a tanácsbirói esküt letette. Ezután követ­kezett az esperesi jelentés, mely nagy érdekkel és leg­több pontjában nagy örömet keltőleg hallgattatott végig, s mely egyfelől tanúságot tett afelől, miszerint az egy­házkerület igen célszerűen intézkedett a mult évben, midőn a főbb vonalakban körvonalozta a készítendő es­peresi jelentések mintáját, másrészt egy eléggé tiszta képet nyújt az egyházmegye anyagi, szellemi s vallás­erkölcsi állapotáról, miért is főbb pontokban közöljük mi is. A presbyteriumok — úgymond a jelentés — min­*) pag. 82.

Next

/
Thumbnails
Contents