Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-13 / 2. szám

sal volna; következéskép a neki adott tisztelet nem foglal magában ártalmas cselekményt; legalább a szó törvényes értelmében. A biró személyesen kívánván az ügyről tapasztalatot szerezni, megjelent a Wallabhachariensek istentiszteletén s arról győződött meg, hogy e cultus egészen abba a categoriába esik, melyet a törvény ártalmas cselekménynek nevez. Mind e mellett a felek között egyességet kísérlett meg, ugy t. i. hogy a chowgudda, e rettenetes instrumentum használata, mint kivárólag á rtalmas cselekmény, csak bizonyos órákban használtatnék. . .. De ki látta valaha, hogy egy Isten egyezkedett volna ? Visszautasított mindenféle egyezkedést és igy nincs más hátra, mint Nursingál-istent egy csapat rendőrrel észretériteni. A Renaissance után HETESY VICTOR lelkész. Victor Emánuel. A legnemesebb szív, melyet valaha bibor takart, aludt ki e hó 9-én az olaszföldön, mely mély gyászt ölt a rajongásig szeretett „lovagias király* (re gentiluomo) ravatala fölött. És méltán; mert Olaszország mai egységét s ama nagy haladást, melyet az utóbbi évek alatt tett, első sorban Victor Emánuelnek köszönheti, annak a férfiúnak, ki a szó valódi, legnemesebb értelmében a legelső olasz volt s szive minden dobbanása, lelke minden gondolatja, a nemzeté volt, a melynek nem királyául, de egyszerű fiául tekintette magát minden időben. Victor Emánuel uralkodásához egy nagy nemzet három évszázados álmainak valósulása fűződik. Az eszme, melyért annyi lánglelkű olasz honfi vére omlott: ő alatta lett valósággá, az ő védszárnyai alatt született meg az Italia unita s az az Olaszország, melyet Metternich csak puszta földrajzi forgalomnak tartott, nagy, egységes és alkotmányos állammá fejlődött. Kideríteni V. Era. szerepét az utóbbi három évtized világtörténelmi eseményeiben, föltűntetni személyes részvételét amaz átalakulásokban, melyek a pápaság állami uralmát megdöntötték : az elfogulatlan történetírás feladata leend. A királyok szerencséje, hogy államféríiaik sikereinek, népeik nagy tetteinek, hadvezéreik diadalainak glóriája ő reájok visszasugárzik, s az ő homlokukat megaranyozza. Cavour, Garibaldi s annyi egyéb kiváló férfiú dicsőségében osztozik V. Em., habár személyes nagyság és lángész tekintetében messze mögöttük marad. De a szabadelvű eszmék és intézmények mindig hő pártolóra találtak benne, s méltán mondhatta Gambetta, midőn még nem rég hódolatát rótta le a legköztársaságibb érzelmű fejedelem előtt, hogy „Franciaország köztársasági kormányformát választott, mert nem talált oly szabadelvű fejedelmet mint felséged!" S valóban, a mily szívből jött, ép oly nemes elismerése ez egy fejedelem érdemeinek a francia köztársaságiak kitűnő vezére részéről. Szeretetreméltó magánjelleme népszerűvé, szilárd alkotmányos érzelmei a köztisztelet tárgyává tették őt, ki egyszerű polgár maradt a trón magaslatán is, és aki kivitte, hogy Sardinia volt a szárazföld egyetlen állama, mely az ötvenes évek reactiójában sértetlenül megtartotta nem rég nyert alkotmányát. A pápasággal mindvégig heves küzdelme volt; az olasz egység megalkotása elsodorta a pápa világi uralmát. Az egyházból kiátkozott király azonban mély vallásossággal birt, s a történelem erről sok jellemvonást fog följegyezni, valamint élete egyszerűségéről is, mely szerény volt s a fényt és udvari szertartásokat a lehetőleg kerülte. Hogy a pápa miként fogadta a halálhírt, erről még hiányzik a tudósítás. Az azonban jelentetett, hogy a király betegsége felől a pápa bibornokai által kért hírt s a távirat azt is mondja, hogy a király a halott szentségekkel elláttatott. A sir szélén levő pápa meg fogjai áldani az elhunyt királyt, a halál a kiengesztelés szent érzelmét kelti fel a Vaticán s a Quirinál lakói között Victor Emánuel 1861-ben vette fel Olaszország királya cimét; 1866-ban szerezte meg Velenczét, 1870-ben koszorúzta meg az olasz egységet, midőn Rómába tette át székhelyét. Ma bevonult a halál örök birodalmába, hol az olasz egység bajnokai közül már annyian megelőzték őt. Az egyház egykor kiátkozta ugyan, de a haldoklótól nem tagadta meg a vigasz utolsó eszközeit. Kibékülve istenével, befejezve a nemzeti újjászületés nagy munkáját, szállt sirba Olaszország első királya. Népe meg fogja őt gyászolni, és szivébe zárja az elhunytnak emlékét. IRODALOM. Losonczy László és Mikler Sámuel nagykőrösi tanárok, paedagogiai irodalmunk jeles művelői, előfizetést hirdetnek az általuk magyarra fordított, „A tanító mint orvos" czimű mintegy ö t ö d fé 1 n. 8-r. ívre terjedő munkára, mely eredetileg pályamunkának készült s jeles szerzőjét Dr. Ruzsicskát a felvilágosodás és népművelés terjesztésére alakult osztrák egyetemes népnevelői egyesület megkoszorúzta. Miután a nevezett mű két kiadása több ezer példányban úgy a szülék, mint a tanítók és tanítótestületek körében egy negyed év alatt elkelt : alig másfél év alatt nem csak harmadik, de negyedik kiadását is megérte A mű jeles és gyakorlati volta mellett bizonyít többek közt az is, hogy róla a megbirálás végett fölkért legkitűnőbb német orvosok és egyetemi tanárok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Egyébiránt e világos és népies nyelven írott mű tartalma, mely az érthetőségnek a laicusokra nézve is könnyebbé tétele végett 40 darab diszes fametszetű ábrával van ellátva, s mely röviden ugyan, de ismerteti az emberi test szervezetét, a különböző gyermekbetegségeket, a szülék és tanítók által ily esetekben rögtön nyújtható segélyt, valamint az egészségnek úgy az iskolaszobára, mint a tanítványokra vonatkozó