Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-05 / 18. szám

Megjegyzi szóló továbbá, hogyha óhaja szerint a törvényhozás ezen napot a magyar királyság megállapításának emlékeül nemzeti ünneppé emelné, még akkor is figyelembe kell azt venni, hogy vannak az országban oly hitfelekezetek, pl. az ágostai és helvét hitvallású evangélikusok s az unitáriusok, akiknek hitelveivel ellenkezik a szentek tisztelete, tehát őket akár törvénynyel, akár még kevésbbé kormányrendelettel ily ünnep tartására kötelezni, egyáltalában nem szabad. Továbbá vannak más hitfelekezetek is, amilyenek például az olyan hitűek, akiknek tanai nem ellenkeznek ugyan a szentek tiszteletével, de viszont nem engedik meg, hogy nem az ő egyházuk által, hanem egy más egyház által canonisált szentet tiszteljenek. Szent Istvánt szentté a római katholika egyház canonisálta. Hogy lehessen tehát kényszeríteni a görög keleti egyházhoz tartozókat, hogy egv más egyház által canonisált szentnek az ünnepét isteni tisztelettel tiszteljék ? A miniszterelnök ur azt mondá, hogy mint nemzeti ünnep rendeltetvén el ez : aki annak megtartását megtagadja, az a magyar állameszme ellen demonstrál. 1820 óta, ahányszor e célra cancelláriái vagy helytartótanácsi intézmény adatott ki — Borsodmegye magyarajku közönsége gravament csinált belőle az országgyűlésen — épen a magyarajku reformátusok és ágostai hitvallásuak protestáltak ellene. És Tisza Kálmán miniszterelnök mondja, hogy ezzel ők a magyar állameszme ellen demonstrálták? Vájjon a magyar állameszmének teszünk szolgálatot azzal, ha olyanra akarjuk kötelezni az ország polgárait, ami egyházuk törvényben biztosított jogait, vallásgyakorlatuk szabadságát sérti, és igy még a vallásos érzelmet is felzuditja épen azonr

magyar állameszme ellen, melyet érvényesíteni akarunk. (Élénk helyeslés balfelől.) Azonban, hogy maga a kormány sem tekintette ezt általános nemzeti ünnepnek, mutatja az, (Halljuk !) hogy csupán a keresztyén hitfelekezetek főhatóságaihoz intézte rendeletét. Vájjon miért nem intézte a zsidókhoz is? Hiszen azok is a keresztyénekkel egyenjogú polgárai a hazának. Maga azon tény, hogy a kormány rendeletét kizárólag a keresztyén hitfelekezetek egyházi főhatóságaihoz intézte, mutatja, hogy itt egyházi ünnepről van szó. Valóban ugy is áll a dolog, hegy egyik egyházi ünnepének megünneplésére köteleztetnek más hitfelekezetek. Ép azért felszólal a hazában levő valamennyi egyház, valamennyi állampolgár vallásszabadságának érdekében, mert a vallásszabadsága közös kincse minden hitfelekezetnek. A kormány, amint ma ezen rendelet megsérti a protestánsok és a görög keletiek vallásszabadságát, hasonló joggal adhat ki holnap oly rendeletet, amelyben megsérti a római katholikusok cultusszabadságát. Megjegyzi végül, hogy ezen rendeletben oly categorice van kimondva, az, hogy a lelkész a hatóság, vagy ~ a lakosság kívánatára köteles isteni tiszteletet tartani, — hogy e rendeletet magyarázgatni nem lehet, azt csak visszavenni lehet. (Élénk helyeslés.) Interpellátiója igy szól : Miután már az 1790/91. XXVII. törvénycikk 3. pontja rendeli, hogy „az evangélikusokat megillető szabad vallásgyakorlat következtében bármely állású és állapotú emberek semmi cím alatt se erőltessenek (adigantur) saját vallásukkal ellenkező cselekményre ; miután az 1868. LII1. törvénycikk 19. §-a világosan mondja, hogy ..egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák" ; miután a Szent Isten napja máig sincs törvényesen oly nemzeti ünneppé nyilvánítva, melyet a hazának bármely hitű polgárai, mint az országnak, a nemzetnek ünnepét saját egyházukban is megünnepelhetnék ; — hanem az még csak egyik hitfelekezetnek egyházi ünnepe, melynek isteni tisztelettel megtartása még ellenkezik is azon felekezetek vallásával, melyeknek hitelvei tiltják vagy egyátalán a szenteknek — vagy legalább a nem az ő egyházuk által canonisált szenteknek vallási szertartással tisztelését : ennélfogva tisztelettel kérdem vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a belügyminiszter ur 1878. január 15-én 3963. szám alatt kelt rendelete értelmében 1878. február 8. az összes keresztény hitfelekezetek főhatóságaihoz intézett azon rendeletét, mely elrendeli, hogy Szent István napon még ott is, hol eddig szokásban nem volt, ha a lakosság vagy hatóság kívánja, az illető lelkész köteles isteni tiszteletet tartani, — mondom ezen intézkedést, mely törvényre alapítja ? mikép látja az 1790/91. XXVII. törvénycikk 3. pontjával és az 1868. LIII. törvénycikk 19. §-ával megegyezhetőnek ? s kész-e a törvényeinkben biztosított vallásszabadságot sértő ezen rendeletet visszavonni V A pancsovai ügy uj stádiumban. A következő, negyven aláírással ellátott nyilatkozat a tiszántúli ref. superintendensi hivatal utján küldetett be szerkesztőségünkhöz, sini, hogy a főpásztor kivánatának eleget tegyünk, de méltányosság tekintetéből is, sietünk azt egész terjedelmében közzétenni. Midőn Pancsováról jött értesítések alapján lapunk f. óvi 7-ik számában közlött sorainkat irtuk, előttünk a pancsovai ügy ugy állott, hogy egy virágzó egyház pártdulakodások folytán oda jutott, hogy anarchia és vógelmerülós fenyegette; láttunk pedig egyfelől egy pártot, mely a törvényes felsőbbségnek a rend és béke helyreállitása tekintetéből tett intézkedéseihez híven ragaszkodva azon volt, hogy az egyházat a vógveszólytől megmentse, s láttunk a másik részen olyanokat, kik a törvónyes felsőbbségnek ellenszegülve, elszakadással fenyegetőztek. Ily viszonyokkal szemben az elfogulatlan szemlélőre nézve nem maradt más választás, mint, hogy tétova nélkül a törvénytisztelők részére állva, a felmerült bajok felelősségének egész súlyát az ellenszegülőkre háritsa. Most azonban, hogy az elszakadás a törvéiiyengedte formák közt tónynyó vált, csak sajnálkozásunkat fejezhetjük ki az esemény felett, melynek folytán egy virágzó egyház ereje szétforgácsoltatott; de a most már törvény alapján álló református tagok elleni vádaskodásoknak semmi helye többé. Inkább azt óhajtjuk, hogy mentül elébb rendezett egyházzá alakulhassanak, s hogy soha a viszálkodás gonosz szelleme alkotandó közösségöket meg ne rontsa. B. M.