Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-05 / 18. szám

pásztornak hivatal szerinti oly kötelessége, mely a lelkipásztori hivatal felállításával egy időben állíttatott meg. Csak teljesíteni kell. A legszegényebb egyházban is van, aki kiseperje a templomot. Csak legyen, aki fel-Ügyeljen és buzdítson, s lelkesítse a szépre jóra a gyülekezetet, hogy aztán ö maga is több-több lelkesitésben részesüljön. De szerintem, a zsinat a templom és kultus rendezésébe nem is bocsátkozhatik. Mi kell a mi templomunkba a tisztán tartáson, ülő- és szószékeken, az urasztalán, ha lehet orgonán kivül ? Buzgó prédikátor, kegyes hivő lelkek! És kultusunk miből áll ? éneklés, ezt minél összhangzatosabbá tenni minden lelkésznek és gyülekezetnek szép féladata; imádság, igehirdetés, a sákramentoraok egyszerű kiszolgáltatása. Itt talán az úrvacsorájánál kivihető, hogy a lelkész az egész szertartási beszédet, imát, az urasztalánál végezze; még a három kérdés is módosítható, de szerintem, azt el nem lehet törölni, mert köz bűn- és h i t v a 1-l á s t é t e 1. A sákramentomok alkalmával mondott beszédek, lehetnek rövidebbek, de hát ezt rövidebbé, minél meghatóbbá tenni, most is előttünk álló, hallgatóink vallásunk iránti kötelességünk. Szerintem, semminemű zsinatnak nincs joga a gyülekezetek megkérdezése nélkül az ő hitvallási és kultusra vonatkozó ügyeik felett az evangyéliommal s a gyülekezetek szabadságával ellentétben határozni. Mit várok én a zsinattól ? Az egyház és iskolai ügyek kormányzásának a presbyteri alapon egyöntetűbbé tételén, a prot. egyház és államhozi viszony tisztázásán sat. kivül, egy egyetemes köz pénztár létesítését, olyformán, hogy Magyar- és Erdélyországban, mindenki tehetségérhez mért terhet viseljen a legkisebb és legnagyobb egyházban e g y i r á n t. Ezen közpénztárba folyna bé az egyes egyházkerületek s megyékből az ott működő lelkészek s tanítók fizetésén felül való összeg, melyből aztán, pótoltatnának a kisebb helyeken lévő lelkészek s tanítók fizetései, hogy ekként, minden helyen, ahol a protestantismus és magyarság érdeke kivánja, tisztességesen díjazott lelkészek és tanítók működjen e k. Természetes, hogy azon közpénztárba a lelkészek, tanárok és tanítók is fizetnének olyformán, hogy p., ha nekem 600 írt évi fizetésem van, fizetnék az egyházi egyetemes közpénztárba épen úgy, mint egy közönséges egyháztag, annyit, amennyi a megállapított kúlcs szerint reám esnék. — A gazdagság a szegénységet így pótolván, mindenütt tisztességesen díjazott munkások működnének az Úr szőlőjében. Telnék bel- és külmissiókra; lelkészi nyugdijakra, lelkészi özvegyek és árvák oly mérvű segélyezésére, hogy tisztességesen élhessenek. Építhetnénk egyszerű bár, de izlés szerinti templomokat. Szóval, mindenre jutna ; külsőleg belsőleg oly virágzásra emelkedhetnék egyházunk, hogy a protestantismus n agyobbmérvü missióját, keletíelé irányuló t é r i t ő i működését is megkezdhetnok. — Ily közpénztár alapítását, a felekezet összes terheinek együttes viselésének eldöntését, meghatározását várnám én a zsinattól. Ezt kellene a közelebb tartandó kerületi gyűléseken indítványozni, megvitatni s elfogadtatni, s azt hiszem, hogy ebben, szegénynek és gazdagnak, égnek és földnek öröme telnék ! Glarzó barátom ! és ti népesebb, az országos szegénység mellett is gazdagabb egyházban működő lelkésztársak ! tudom, hogy ti ezért, mely nem uj dolog, egyelőre engemet c ommunismussal fogtok vádolni. De ha lelketek be s egyházunk nyomoruságaiba mélyen tekintetek, szelídülni fog szigorotok ; s ezen eszmék ápolásának kötelességét magatokról nemcsak el nem utasítjátok, de teljesititek magatokért, magunkért, a keresztény közteherviselés eddig nem ismert és boldogító diadaláért, szóval a magyar prot. egyháznak dicsőségben fennmaradásaért. Mondjak-e még többet, mit várnék a zsinattól és saját lelkesedesiinktől ? Azt hiszem, ezúttal elég lesz. — írjunk barátaim, kinek-kinek amint adatott, de kérlek, torzképeket mutató ötleteinkkel ne gúnyoljuk magunkat; inkább odairányozzuk törekvéseinket, hogy egyházunkuak, mely sok részben önmulasztásunk sebeitől vérzik az irodalom terén is, minél egészségesebb gondolatokkal szolgáljunk, s mig Isten megsegít, hogy jobban leszünk, a minket a nélkül is gúnyolok és nemszeretők kezébe magunk ellen saját kezünkkel fegyvert ne szolgáltassunk! Az Úr kegyelme legyen velünk ! CZELDER MÁRTON. ISKOLAÜGY. Egy anya nézetei a népiskolai képzés s az erkölcsiség felől. (Vége.) Ezen tények megérdemlik kétségkívül, hogy felőlük komolyan elmélkedjünk. Képzés, műveltség, iskolai oktatás tehát erkölcsi romlottságot szülnek ? honnan van ez ? A mi észleléseink szerint egyedül onnan, mert mindhárman a nagyzásnak (Grrossthun) hódolnak, mert beültetik a gyermek lelkébe a külső előnyök utáni sóvárgás érzetét és azok túlbecsülését, amennyiben azon alapelvből indulnék ki, hogy magasabb állás, tekintély, .gazdagság, hirnév s világi élvek képezik az ember értékét és minél képesebbé tétetik valamely nép és gyermek mindezen előnyök s élvek elérhetésére, annál magasabb fokán á 11 anakazok a valódi műveltségnek. Az 35