Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-21 / 16. szám

Vagy talán a prot. kultusz oly tökéletes már, hogy rajta javítani többé nem lehet ? Ezt senki sem hiszi. A debreceni papinövendékek kezei közé adott „ Egy házszer tartástan" 3-ik lapján is ezt olvassuk ; „A mi pedig a prot. kultuszt illeti egy alapelvből indult ugyan ki minden országban a reformáció, de mivel az inkább tagadó szellemű elv volt, nem bírt a lerontott vagy kiküszöbölt szertartás helyett ujat és jobbat építeni, s igy többnyire positiv elv nélkül, egyoldalú vagy össze nem függő elemekből álló kultuszt hozott be.'' Vájjon nem nyilatkozik-e ezen sorokban is, egy kis puseysmusra való hajlandóság? Es ha nem áll, amit én beszélek, miért mondja e tankönyv, még ezt is a hivatolt lap alján: s

Hol a fenálló kultuszforma dogmához van kötve -'ott az egyetemes egyháznak van döntő szavazata sat." Lásd, édes barátom! mily rettenetes káromlást szólottam én tollát akkor, midőn elég vakmerő volt'im kimondani, hogy „e helyesebb szervezéshez fűződik minden óhajtásom, s ettől várom a legáldásosabb következményeket. Ne mondja azt senki ón nekem, hogy egyenes szándéka lett volna a protestantizmusnak, akként rendezni be az istenitiszteletet, hogy annak egy pap meg ne felelhessen; ne mondja azt senki ón nekem, hogy egyenes szándéka lett volna a protestantizmusnak, prédikálásra szorítani a tanítókat, s megfosztani őket az egyetlen nyugalomnaptól is ; ne mondja azt senki ón nekem, hogy tovább is tűrhető még az a gyalázatos visszaélés, melyet imitt-amott a prot. szószékekkel űznek. Ami pedig templomainkat illeti: itt sem óhajtok többet, mint „a magunk egyszerűségével összeférő" ízletes berendezést; hanem ezt aztán erősen óhajtom, tudván egyéni tapasztalataimból, mily visszataszító valami egy a mostani időhöz mérve ízletesen berendezett szobából egy olyan templomba lépni, melyben a kificamodott izlós szörnyszülöttei minden irányból reánk kiabálnak, s a pókháló, a piszok és a szemét ruhánkat is összekeverik. A szegénység és egyszerűség fogalmai, nézetem szerint nem azonosok az Ízléstelenség ós cinismus fogalmaival, miután a szegénység egyszerűségében is feltalálható a nemes iz lés. S nem hiszem, hogy volna lelkész, szóval művelt prot. ember, ki templomainkban ezt nem óhajtaná. Részemről az égi gondviselés mondhatatlan áldásának vallom kedélyemre nézve, hogy az igét hazánk egyik legnemesebb ízléssel berendezett templomában hirdethetem, hol nem kiabálnak rám a példabeszéddé vált „kálvinista izetlensóg szörnyszülöttéi" ; habár más oldalról azt is felemelt fővel állíthatom, hogy buzgóságom élesztősére semmi külsőségnek sem érzem szükségét. Vájjon nem éppen a zsinat volna-e hivatva, arra is, hegy elveket állítson fel ós szabályokat alkosson, melyek a prot. templomok építése ós berendezésénél volnának azután szemelőtt tartandók ? Ezek nélkül a pap egy oly egyházban, ahol a presbyterium földmi velő tagjai nemhogy nemcsak izlós, de még csak müórzékkel sem dicsekedhetnek, nagyon kevésre mehet. Nem egy példát tudnék felhozni igazolására ezen állitásnak, ha körülményeim — miután holnap kezdődik egyházmegyei gyűlésünk éppen egyházunkban, s igy sok oldalról el vagyok foglalva — ha mondom, körülményeim hallgatásra nem intenének. Hagyjuk tehát a többi mondandókat, egy más alkalomra ; addig pedig á 1-dás s béke velünk! GARZÓ GYULA, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Néhány szó a „Protestáns egyházi búcsúztatók tárháza" bírálatához. Nagy kíváncsisággal vettem kezembe e lapok 13-ik számát, melyben a eimzett vállalat első füzetéről a bírálat megkezdetett. Nem azért, mintha saját munkám bírálatára lettem volna kíváncsi, de mert régóta lestem a lapokban a vállalat mikénti fogadtatását s egy hivatott bíráló véleményét. íme megérkezett. Lássuk, mit mond róla általánosságban. A t. biráló ur a vállalatot az egyházi irodalomra nézve szégyenletesnek mondja s a feletti csodálkozásának is hangot ad, hogy e vállalatot lelkész is segítette dolgozatával. Hasonlatát a növényvilágból véve, a gomba módra termő különféle irányú és célú könyvek között pöfetegnek nevezi a keze alatt lévő füzetet s ezen állítását igazolandó kíméletlenül fércmunkának mondja az egészet, melyhez hasonló ékes rigmusokban egy világot látott baka káplár is tudna szerelmes levelet irni otthonhagyott kedveséhez. Igaza lehet a t. biráló urnák, hogy akadhat a sok közül egy-kettő, de nem mindenik bakakáplár.