Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-14 / 15. szám
4Í3 tandijak léteznek Nem is aránylagos e teher. Hiszen a sok gyermekes szülőt sújtja ez legjobban, ki különben is a legtöbb terhet viseli, s ki gyermekeit nem magának neveli, hanem az államnak, egyháznak, társadalomnak. Hát a lelkészi s tanitói fixumok ? alig 74 résziben az egyházaknak állanak fenn, pedig ezekre már megért a világ, midőn minden rendezett községekben még a baromőrök, kerülők is rendesen kiszabott bérért szolgálnak. És a fizetési minimumok? alig egy pár egyházmegye kivételével csak papíron állanak ; pedig ez is a kor szellemének postolatuma. És ha tekintjük a legnagyobb fontosságú s legtöbb figyelmet igénylő ügyet, a sülyedezni indult legkisebb egyházak megmentését: ez az, mely halaszthatlan intézkedést követel. Nézzük csak hogyan állottak fel, s hogyan tartják fenn magokat ezen egyházak ? hogy a liitujitott egyház áldásait élvezhessék : nagy erőfeszítéssel megajánlottak egy szerény papi s tanitói fizetést, melyet nevelt a szívességből adott charitativum is. Es ez a boldogabb időkben, mikor a protestáns nagyok, sőt a kisebbek is oly buzgók voltak, hogy legfőbb örömüknek tárták, ha az egyházak s belhivatalnokok szükségein segíthettek : a szerény s kevés igényű belhivatalnokoknak elég volt. De az élet szükségei megsokasodtak, a terhek megsulyosodtak, a kor miveltségének színvonalára juthatás és azon megállhatás a szellemi termékekre is sok áldozatot kiván. még többet a világtól elzárt kicsiny egyházban, és ezt az itt-ott létező papi közkönyvtárak sem pótolják • azonban a belhivatalnokok díjazása csak ritkaságkép növekszik, a legtöbb helyeken ijesztő arányban sülyed, inert a fizető egyháztag egyebütt nent könyithetvén magán, a kepén és vékás életben, széna-, fa-fizetésben csonkítja a dijlevelet. S még hagyján! ha a belhivatalnok elnéző, túlengedékeny s családjára nem gondol: de ha követeli dijját, szolgálata jutalmát, mint a példák mutatják s fájdalom ! sok helyen, áttérések is történnek, mert a tudatlan nép az olcsóbb vallást keresi, s a más egyházbeii térítő pap lesben áll : a teher miatt elkeseredett népet édesgeti — kedvezményekben — fizetésengedésben részesíti. És ez uraim ! igy van az életben, tényeket soroltam elő, nem rémképeket, — több példákkal illustrálhatnám. S valóban, ha elgondoljuk, hogy vannak egyházak s legio a számok, hol egy 100 — 200 frt jövedelemmel bíró földmíves — vagy iparos 15—20 30 frtra rugó egyházi adót s szolgálatot is fizet évenkint, ugy hogy állami adója jóval kevesebb, mig egy nagyvárosi vagy népesebb egyházbeli hasonállásu s helyzetű polgár 2 frt egyházi adóval is leróvja tartozását: elérkezettnek látom az időt, hogy ezen aránytalan teherviselésen könynyitsünk, s ha egy szegény provinciális polgár ugyanazon szertartású s felekezetű egyházi szolgálatért megbirhatlan teher alatt nyög, s még sem képes egyházi belhivatalnokait kellőleg dijjazni: a pusztulásnak indult egyházak érdekében helyén látom, hogy egymásnak terhét hordozzuk, az erőtlent gyámolítsuk, s egy egyetemes protestáns egyházi pénztárt állítsunk, hova egyházi szükségletek fedezésére minden protestáns egyháztag bizonyos közösen megállapítandó osztályzat s kulcs szerint fizessen, e pénztárból fedeznék a belhivatalnokok fixumban megállapított fizetési minimumát, e pénztár fedezne minden elősorolt közös protestáns egyházi szükségletet. Uraim! Ott fenn a prot. egyház kormányán ! kérve kérlek, eszközöljétek, hogy alkossunk egy testvéries társulatot, itt tei emtsetek közösügyet, hol az áldásos lesz, tekintsetek a szegény kicsiny egyházakra, ne engedjétek saját terhök alatt összeroskadni, megsemmisülni, — karoljátok fel ügyöket, — hiszem ha magokra hagyatnak, egy évtized alatt nagyobb részben megsemmisülnek, a nagyobb r. vagy g. kath egyházaktól elnyeletnek, mihelyt leányosíttatnak, a halálharang azonnal megkondul felettök, és ezen elmeriiléshez közelálló egyházak, ha nem a /4 -ét de felét teszik a prot. egyházaknak. Itt az idő, most vagy soha, midőn a zsinaton egyetemesen tanácskozhattok közös bajaink orvoslatáról, fogjátok és karoljátok fel ezen kicsinyek ügyét. Sapienti pauca ! itt csak jóakarat, áldozatkészség és testvéries érzület kell, s a megoldás kulcsa meg van találva. / En hát inditványozom : hogy az összeülendő zsinaton elvileg mondassék ki: az országos protestáns domestika felállítása. Mi legyen a megadóztatás kulcsa : birtokaránylagos adózás-e ? az adóforint bizonyos százaléka ? vagy talán bizonyos osztályzatok felállítása ? a közadóval hajtassék-e be? vagy külön? ez már mikéntje az ügynek, a módozatok kidolgozása időt vesz igénybe, és sok vitára adhatand alkalmat. De az elvet s adózási kulcsot már a zsinaton ki lehetne mondani s megállapítani. Még formulázását is az indítványnak mellőzöm ez úttal, ki tudja? hátha agyonhallgatnak. Még csak azt jegyezvén meg, hogy saját egyházam nem pusztuló s elég népes egyház, sőt jövőjét a takarék magtár által megalapitattam, s ekként indítványom nem Cicero pro domo sua, hanem tiszta önzetlen jóakaratból származik : ezzel zárom be soraimat : dixi et salvavi animam meam. NÉMET BENJÁMIN, bogáti ref. lelkész, egyházm. főjegyző s tanácsbiró. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A p r ó s á g o k. Az angol r i t u a 1 i s t á k ezen szelleme Amerikába is áthatolt, s közelebb többek részéről azon javaslat tétetett, hogy az amerikai püspöki egyház nevéből töröltessék ki ez a szó: s protestáns.* A javaslat ugyan elvettetett, de azért az ezt tevők, ugylátszik, nem nyugodnak.
