Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-14 / 15. szám

kerület ellen. A vád az i s szócskába van fektetve, s valóságos értelme e pontnak ez: mivel eddig csak a lelkészi gyámegyletek részesültek az államsegélyből, ezentúl a tanitói gyámegyletek i s részesüljenek. Ugyan mondják meg a memorandumos urak, hogy a dunamelléki egyházkerület melyik egyházmegye lelkészi gyámegyletét részesíttette az államsegélyből ? Pedig ha tenné, méltán és jogosan tenné. Mert míg az egyházak évenként tetemes összeggel járulnak az orsz. tanítói nyugdíj- ' intézet tőkéjéhez: addig a lelkészi gyámegyletbe egy fityinget sem köteleztetnek fizetni. A mit adnak, a hol t. i. adnak, alamizsnakép adják. Ezerekre megy az, a mit egy kis egyház, csak félszázad alatt is, befizet amaz országos intézetbe; amit pedig a lelkészi gyámpénztárba ád ugyanannyi idő alatt, aligha lehetne azon egy árvafiut tisztességesen felruházni. Hogy ez nem osztó igazság, ezt talán még a memorandumos urak sem fogják tagadni. No de, nem szemrehányásképen mondom ezt. A világért sem ! Sőt mi lelkészek minden erőnkkel odatörekedünk, hogy még a legszegényebb egyház is pontosan befizesse a 12 frt járulékot, mert ezen országos intézményből, hazánk tanügyének nemcsak jövendő, hanem épen közeli felvirágozását hisszük kifejlődni. A tizedik pont arról beszél, hogy miként választassanak a tanítók. — Ez a memorandumos négy tanító bölcsebb akar lenni az egész superintendentiánál. A dunamelléki egyházkerület ugyanis csak nemrég alkotta meg az egyházak szavazatának többségével a tanító választási törvényt. De nekik ez nem jó. Ok jobbat tudnak. Hát legyen kívánságuk szerént. De nem vetek neki sok időt, midőn ugyanezen tanítók fogják azt kívánni, hogy ne válasszon a nép, hanem csak a presbyterium. Tizenegyedik pont. „A tanítónak szavazatjoga legyen az iskolaszéken, a presbyteriumban." — E pontra vonatkozólag mondatik az előbeszéd egyik passusában: „a rájok rótt egyházi és iskolai adó mérvének megfelelő jogokat hasztalan keresnénk a tanítói állásban." A tanító semmiféle egyházi és iskolai adót n e m fizet; mert csak nem lehet adónak nevezni azon évi járulékokat, miket saját gyámegyleti pénztárába és az orsz. tanítói nyugdij-intézetbe, saját és családja javára fizet? E beszédnek tehát nincs értelme, nincs alapja és mégis ez alapon kéretik a szavazatjog. — Egy presbyternek semmi egyéb joga nincs, mint épen a szavazás; a mi ezenkívül reá néz, az mind csupa kötelesség. A memorandum tehát presbyteri jogot akar adni a tanítónak, presbyteri kötelesség nélkül. Ah, mily épületes és áldásos dolog lenne, ha valami 12 tanító, meg valami 16 tanár, mert már akkor ezeket is fel kellene mulhatlanul ruházni a szavazatjoggal, mint arra sokszorosan érdemesebbeket — berukkolna a kecskeméti vagy nagy-kőrösi egyháztanácsterembe, s odaülne, mint született presbyter, az egyház érdemekben őszült vénei közé, a „sokat hangoztatott presbyteri rendszer" örök dicsőségére ! Ugyan kérem hagyjanak fel az ilyen áldatlan következményű kívánságokkal! Hiszen már az a csupa hír is, hogy a memorandum presby térségét kér a tanítóknak, „ fölemel é szarvát népének", mint a Zsoltáriró mondja, s a viszály előjelei már is mutatkoznak. De menjünk tovább e ponton. Kétségkívül tudni fogja a t. olvasó, hogy az egyházmegyei közgyűlésnek a lelkész is csak azon esetben lehet szavazó tagja, ha a presbyterium által, az egyház képviselőjéül megválasztatik, s a megbízó levél kellőképen kiállíttatik. A memorandum pedig e pont további folyamában azt kívánja : „az egyházmegyei közgyűlésnek minden praeoráns tanító szavazati joggal felruházott alkotó tagja legyen." — No már engedelmet kérek, itt leteszem a pennát. Elfut a szégyen. Elhal számban a szó. Oly embereket, kik a prot. autonómiából paródiát akarnak csinálni, pennával kapacitálni nem lehet. Én legalább nem vállalkozom. Alajd más alkalommal, ha a kellő mérsékeltséget visszanyerem, e dologról s a hátralevő pontokról is szóiandok. Ezúttal azon jó tanácscsal válok el a memorandumos uraktól: Ha kicsiny önöknek Macedónia, hát — elég nagy a világ! CSEPELI PÁL, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházszertartási dolgozatok (Agenda), irta Ferenc József, unitárius püspök. Budapest , Franklin-társulat. 1878. Ára 1 frt 70 kr. 186 l. A fent címzett munka 3 részre oszlik. Az első rész tartalmaz keresztelési beszédeket és pedig négy általánost, tizenkettőt különös alkalmakra, melyek is a következők : Első gyermek keresztelésére ; második gyermekére ; oly második gyermekére, liol az első meghalt ) oly családnál, hol több gyermek van ; hol több a gyermek s közülök halt is el; mikor a szülők óhaja szerint fiu születik; idő előtt született kisdednél; kettősnél; nehéz szülés után ; szülésben meghalt anya kisdedénél ; lelenc gyermek keresztelésénél s beteg gyermeknél. A második részben az urvacsorai beszédek vannak és pedig négy általános, azután két karácsoni, két húsvéti, két pünkösti, három szent-mihályi vagy őszi, egy konfirmátiókor, egy betegnél s egy raboknál mondandó. A harmadik rész tartalmát házassági beszédek képezik, melyek között négy általános és tíz alkalmi van. Az utóbbiak címei: mikor a szülők első leányukat adják férjhez; midőn a család egy évben két menyegzőt tart; több leány férjhez adásánál, az utolsónak menyegzőjén ; midőn a lelkész rokonát, majd midőn barátját esketi meg; betegség miatt késett esküvőn j oly hajadon esküvőjén, kinek atyja nemrég halt el; özvegyek esketésekor, róm. kath. vallásról áttértnek kath. nővel való esküvőjén ; külföldön polgári házasságra lépőknek egyházi meg-