Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-07 / 14. szám

emelkedett evangeliumi lelkésznek, az magasztos, bár nehéz önmegtagadással járó kötelessége, hogy körülcsapkodják az élet zajló hullámai ; kiönti az ur reá „a keserűségek sötét tengerét;* meglátogatja keresztével ezer módon , ezer utakon, s ő békét, reményt, bátorságot és vigasztalást hirdet, ha szive vérzik is . . . akár élünk, akár halunk, mindenkor az uréi vagyunk s az a szeretet, a mely nek ügyét szolgálja mindeneket eltűr, mindeneket elfedez ! . . . Mindnyájan tudjuk, ezek mellett azt, hogy a keresztyén egyház, részint bizonyos egyháztörténeti események, részint bizonyos magasabb jelentőségű keresztyén gondolatok és igazságok diadalának emlékezetére , meghatározott számú ünnepeket szokott szentelni , a melyek tartósabbá teszik a hívekben a mult iránti kegyeletet; erősitik , emelkedettségben tartják vallásos érzelmét ; azért méltán befoly a tárgyválasztásra az egyházi év is, mint a meiybe vannak épen osztva egyháztársadalmi életünk nevezetesebb, ünnepélyesebb alkalmai. Talán mondauunk is alig kell : mennyire visszás és megbotránkoztató lenne az, ha valaki, nem figyelve az alkalom természetére, húsvéti egyházi beszédet tartana, egy karácsonyi alkalommal s hogy épen ez okból, mennyire könynyelmü és elvnélküli eljárás az, midőn akárhány egyházi beszéd-füzetben találhatunk mai napság ilynemű, kettős ajánló-levéllel útnak eresztett dolgozatokat: „Húsvéti, pünkösdi , beköszöntő, stb. egyházi beszéd ; közönséges alkalommal is elmondható ? !*)K Sőt, végre, minthogy az egész természet élete, annak változatos, nagyszerű jelenségei, embervilágunk, köztársadalmi összeköttéseink kiválóbb forduló pontjai, valamenynyien egy-egy lapját képezik ama gazdag tartalmú könyvnek, a melyből Isten nagysága és jósága tündöklik elénk ; a mely felett méltó okunk van gondolva , elmélkedve megállanunk; a mely jóravaló, nemes elhatározásokat költhet fel mindnyájunkban ; ügyelnünk kell a tárgyválasztásnál az évszakokra s társadalmi életünk kiemelkedőbb, tanulságosabb s magát a vallás-erkölcsi életet is közelebbről érinthető alkalmaira ; természetesen, sohasem feledvén el az ezen körből választott tárgyak felfogásánál, ama szoros keresztyén szempontot, a melyről fentebb már tüzetesebben is megemlékeztünk. MITROVICS GYULA. *) L. Pap István: Templomi szónoklatok. Veszprém 1855. II. k. 26. lap. Tompa Mihály : Egyházi beszédek. Második kiadás. Miskolc. 1870. I. füzet. 189. lap. KÖNYVISMERTETÉS. A keresztyén egyház története. A középiskolák felső osztályai és a tanitóképezdék növendékei számára. Irta Hasé, Hagenbach stb, nyomán Handler Vilmos, ev. németmagyar lelkész és lycealis tanár Selmecen. Ára 80 kr. o. é. kapható a szerzőnél. Nyomtatott Selmecen 1877. Ujabb időben a tanügyi irodalom terén oly nagy számban feltűnt tankönyvek között bizonyára legkevesebb í jelent meg olyan, mely a vallás és egyház tárgyával foglalkozik. Ez nem azért van, mintha nem lettek volna hivatott tanáraink, kik e téren is hasznos és becses dolgozatokkal gazdagíthatták volna az irodalmat, hanem mert a korszellem igen kedvezőtlen irányt látszott venni a felekezetnélküli iskolák előtérbe tolásával. Mindenesetre zsibbasztólag hatott az egyházi irókra az, midőn látták, hogy még komoly emberek is széltire kezdték hirdetni, hogy a vallás nem tudomány, hanem képzelődés, s hogy ennélfogva a vallási tantárgyakat, mint veszélyeseket, a tanodából ki kellene küszöbölni és a reájok fordított időtt inkább valamely reálisabb tantárgynak engedni át. Az ily felületes nézetek azonban nem tarthatják fel magokat soká. A mélyebben látó férfiak tisztában vannak avval, hogy a reális, úgynevezett hasznothajtó tantárgyak előtérbe való tolása sem a tudománynak, sem a társadalomnak, sem magának a közoktatásnak nincs érdekében. Kell, hogy magasabb ideális célok is tűzessenek ; kell, hogy az emberiség nevelésében a valláserkölcsi irány el ne hanyagoltassék. Ezt követeli a társadalom jól felfogott érdeke A protestáns tanintézetek idáig meg tudták tartani a helyes irányt e tekintetben is. A tudományok szabad fejlesztése mellett kellő súlyt helyeztek a valláserkölcsi nevelésre. A természettudományok alapos ismerete nem távolítja el őket az Istentől, sőt inkább közelebb viszi őket hozzá; tudjuk, hogy a jól felfogott keresztyénség soha sem állott ellentétben az igazi haladással a valódi civilisatióval. Ez utóbbi állításunkat semmi sem bizonyítja erősebben, mint maga a keresztyén egyház történelme. Abból látjuk, hogy midőn a művészet és tudomány magas fokán állott két hatalmas nemzet, a görög és római erkölcsi romlás következtében már-már elenyészett, s midőn a zsidó vallás üres formákká aljasult; a keresztyénség mutatta meg a helyes utat, melyen egyedül lehet boldogulni. Abból látjuk, hogy az eszmék erősebbek, mint minden földi hatalom; de látjuk egyúttal azt is; hogy az emberi gyarlóság, a szenvedély, az uralomvágy mily irtózatos bűnökre képes, és hogy a keresztyénség szent elveit mily szentségtelen célok eszközévé aljasitották sokszor éppen azok, akik a tiszta erkölcs és tudomány Őreivé rendeltettek. Oh, az egyháztörténelem mindig érdekes és felette tanulságos tantárgyul fog szolgálni a gondolkodó embereknek ! Handel Vilmos, selmeci ev. lelkész és lycealis tanár, ki magasabb műveltségénél fogva behatott az egyháztörténelem lelkébe is, oly tankönyvet adott a fentidézett cim alatt a prot. középiskoláknak és tanitóképezdéknek, mely helyes felfogásánál, könnyen átnézhető felosztásánál és ügyes előadásánál fogva hasznos szolgálatot képes teljesíteni. Handel előadásában nem találkozunk sem a merev orthodoxia, sem a kapkodó rationalismus szélsőségeivel, ő azon közvetítő theologiai irány követője, melyet Hase és Hagenbach képviselnek. Egyszerűen és Őszintén be-