Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-10 / 10. szám

mi a Krisztus valódi vallása. Egy ember miatt, akit a 1 Syllabus és a csalhatatlanság a protestantismusra hajtott, ezer meg ezer lett hitetlenné. Ha a harc elkeseredik, , még rosszabb leend. Ezért óhajtjuk annak enyhülését mindegyik fél érdekében, a katholicismuséban úgy, mint a protestantismuséban, az egyházéban ugy, mint a társadaloméban, megemlékezvén eme szavakról: az igazságnak gyümölcse békességesen vettetik. (A Renaissance után.) Az uj keresztyén-socialista-párt Németországban. A német birodalom számos politikai bonyodalmai közepett mindinkább egy tény vonja magára a komoly figyelmet : az uj-birodalom nagy városában a socialista eszmék gyors terjedése. E mozgalom fészkei Berlin, Leipzig, Hamburg s a falvak mindinkább megbarátkozni kezdenek a socialismus kisebb-nagyobb mértékben radikalis theoriáival. A munkásosztály nyomora, a német ipar kedvezőtlen állapota, a némely falvakban létező birtokviszonyok némi hűbéries alakja, a német kormány autokrata jelleme, mind megannyi okok, melyek a népet a társadalmi állapatok teljes reformja felé terelik. Mig a különbféle politikai pártok arról vitatkoznak, hogy a közvélemény ezen uj nyilatkozmánya iránt minő magatartást kövessenek ; mig némelyek erőszakot kívánnak alkalmazni, mások meg szabad működést vélnek engedni : addig egy berlini orthodox prédikátor a ! socialista mozgalmat megakadályozni próbálkozik azzal, hogy egyrészről törvényes engedményeket keresgél számára, másrészről meg megtámadja politikai és vallási kihágásait. Ilyen körülmények között alakult meg Berlinben január utolján a keresztyén-socialista-párt. E prédikálor neve Stoeckert Viktor. Mint kézműves fiának még ifjúságában alkalma levén az alsó rend szegénységét, nyomorát megismerni: régóta vonzalmat érzett a társadalmi reformok kérdésének megfejtéséhez; az evangélium némely parancsai, az első keresztyén közösség bizonyos socialis-jellegü leirása sajátságos benyomást tettek reá. Talentuma és szeplőtlen orthodoxiája őt udvari pappá emelvén, s igy alkalma levén, azt a különbséget megismerni, a mely a gazdag osztályok magaviselete és az első keresztyének socialis eszménye között uralkodik, arra a következtetésre jutott, hogy a socialista reklamátiók bizonyos pontig alaposak. De ha egyetért is némely socialis aspiratiókkal, határozottan viszszautasitja az atheismust és a durva materialis must, mint a melyeket a legtöbb német socialistafonök elfogad • sőt azok egyike, Host ur nyíltan ki is mondta : „Mi nem féljük sem Istent az égben, sem hatalmat a földön." Ugy gondolkozott tehát, hogy az ilyen socialismustól el lehetne szakítani azokat a híveket, akik sem a keresztyénséggel, sem kivált a hivatalos egyházzal nem szakítottak egészen, s e célból a mult hó utoljára egy átalános összejövetelt hivott egybe, melyben a nagyobb I részint ellenséges elemekből álló hallgatóság előtt valódi bátorsággal meg is állta helyét. Előterjesztette az ő bár nagyon kevesetmondó socialis reform programmját, melyről maga is bevallotta, hogy nem elég szabatosan körvonalozhatta. Idézte a mózesi törvényt, Jézus beszédeit; szükségesnek állította az uralkodóhoz való hűséget, s a szükséges reformok teljesítését a fenséges fejedelem oltalma alatt; szóval egészen más hangból beszélt, mint hallgatói szoktak. — Host ur rendkívül tüzes beszéddel válaszolt; visszautasított miuden egyezkedést, a szabadság örökös ellenségeivel; kérte a népet, hogy a nemzeti egyházból tömegesen lépjen ki,*) és ne hagyja magát kelepcébe csalogatni. Stoeckertnek azonban e viharos jelenet dacára is sikerült egy bizottságot alkotni az aláírások elfogadására s az uj keresztyén-socialista-párthoz ezeren csatlakoztak, s közelebb egy lapot is fog kiadni, A socialisták Stoeckert kísérletét ugy tekintik, mint a melylyel szakadást akarna köztök létrehozni. Föl nem foghatják, hogy egy udvari pap, egy olyan ember, aki Vilmos császár rokonszenvét megtudta nyerni, őszinte legyen hozzájok. A protestáns liberális párt, feltételezvén Stoeckert személyes őszinteségét, a keresztyén-socialista reformnak egyedül politikai jelleget tulajdonított, mivel azt az evangéliumi párt, bármi más feltevés szerint nem tűrte volna meg. Ugylátszik, bogy az egyházi és politikai főbbek nem nehéztelnének 1. a socialismus kettészakadásán ; 2., ha a liberálisok — a helyett, hogy idejöket a dogmatikai vitákkal és a szabadság melletti szónoklatokkal vesztegetik, — gyakorlati kérdésekkel foglalkoznának, egyenes irányban keresnék a nép javát s az egyház érdekeit leghevesebb ellenségei ellen védelmeznék. Egyébaránt a kormány nem nézi görbe szemmel a kísérletet. A „Norddeutsche Alig Z " erélyesen hangoztatja azt a fontos szerepet, melyet a papság, a socialis kérdésekben vihet s kiválólag megdicséri azt a bátor lelkészt, aki megkezdette a küzdést a népszerű oroszlánnal. Erre a liberálisok azt mondják, hogy sohasem gyümölcstelen munkaszolgálatot tenni olyan hatalmas embernek, mint Bismarck, Bármint álljon is a dolog, a nélkül, hogy bárki céljainak Ítéletébe bocsátkoznánk, szerintünk a ker.-socialista-pártnak már csak annálfogva sincs jövője, mivel alapitói lelkében is ellenmondás létezik. Olyan városban, mint Berlin, nagyon kevés ezer párthív; kivált mikor az sem bizonyos, hogy ez az ezer mind socialista-e s váljon mind Stoeckert érzületű keresztyén-e ? Még azok is, kik az emberi észjog alapján akarják felforgatni a hiányos intézményeket, nem tagadhatják meg ugyanattól az észtől azt a jogot, hogy egy régi eg)7

házszervezetet az idő szükségeinek számbavétele nélkül alkosson újra. Még azok is, kik a politikai és társadalmi életben széles utat nyitnak a népszerű kritiká*) A nemzeti egyház elleni ilyen nyilt lázitás miatt Host urat az evang. egyház főtanácsa perbe fogta.