Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-10 / 10. szám

pedig — mint 1833 óta Angliában — egészen önálló hivatalokat kellene szerveznünk a népmozgalom eviden­tiában tartása céljából. Angliában ugyanis a polgári laj­stromok vezetője — tudvalevőleg — a registrar, a kit hivatalos működésében az u. n. superintendent registrar ellenőriz s az ország összes registrarjai felett a London­ban székelő registrar-general áll.*) Az már most a kérdés, hogy célszerű-e a mi viszo­nyaink közt belemenni egy olyan gyökeres rendváltozta­tásba, a mely midőn előreláthatólag óriási költséget emész­tene fel, egyáltalában nem rejt magában semmiféle biz­tosítékot a sikerre nézve ? vagy pedig mara junk a régi rendszer mellett, de akként, hogy az eddigi keze^st gyökeresen átalakítsuk ? Hogy a polgári lajstromozás a népmozgalmat hiven visszatükrözi Angliában vagy Franciaországban, ezt ta­gadnunk nem lehet, de nincs is szándékunkban tagadni ; mert jól tudjuk, hogy az emiitett két állam polgárai el­jutottak már a műveltség azon fokára, a mely fokán a műveltségnek az úgynevezett statistikai érzék, az alapos statistika fontosságának tudata az emberekben kifejlődik, s ennélfogva az államnak minden polgára — szegény úgy mint gazdag — nemcsak hiven teljesiti statistikai bevallásait, de sőt anyagi és szellemi áldozatokkal tevé­kenyen is közreműködik a hivatalos statistika munkála­taiban, E szerint a bírságok, melyeket a francia és an­gol törvények azokra szabnak, a kik a születési, egybe­kelési vagy halálozási eseteket az illető polgári lajstrom­vezetőoek be nem jelentik**), ritkán alkalmaztatnak; azokra jóformán szükség sincsen. Mi történnék azonban a polgári lajstromozás beho­zatalával olyan államban, mint Magyarország, a hol a statistika iránt még a műveltebb osztálybeliek sem bír­nak a kellő érzékkel ? Vájjon képzelhető-e, hogy még birság mellett is megtörténnek rendesen a bejelentések ? Én alig hiszem. Az a magyar paraszt, a ki uj szülöttjét megkereszteltette a pappal, bizony nem fog elmenni még a registrárhoz is, hogy irja be a gyermekét a szülöttek lajstromába; hanem a legjobb esetben rábízza a beje­lentést a tiszteletesre vagy — a mi még valószínűbb — lefizeti esetleg inkább a bírságot, semmint o!yat tegyen, a minek — nem ugy mint a keresztelőnek — egyáltalá­ban nem képes az értelmét és a szükségességét belátni. *) A registrar hatáskörébe egy darabig- csak a születési és halálozási lajstromok vezetése tartozott, később azonban az esketési lajstromok vezetésével is a registrator bízatott meg. 1837 óta min­den házasságkötés eló're bejelentendő a registrarnak, a ki aztán há­zassági engedélyt ad. Ezen engedély nélkül az egybekelés jogilag érvénytelen. The Cabinet Lawyer. London. 1872. 187. sk. 1. A pol­gári lajstromokra vonatkozó angol törvények az 50-es években ter­jesztettek ki Skóciára és Írországra is. B. G. **) Például a Code Pénal 346. §-sa szerint, a ki valamely szülési esetnél jelen van s arról bizonyos meghatározott idő alatt jelentést nem tesz a polgári lajstromvezetőnek, 6 naptól 6 hónapig terjedhető fogsággal, vagy 16 franktól 300 frankig terjedhető pénz­birsággal büntettetik. Az angol törvények szerint pedig, a ki például a temetést be nem jelenti, 5 fontnyi birsággal büntettetik. B. G. Ha pedig a bejelentésre törvényileg a fungens pap köteleztetnék : akkor ott volnánk, a hol most vagyunk, azzal a különbséggel, hogy a népmozgalmi adatok körüli eljárás még nehézkesebbé és tetemesen lasúbbá válnék. A jelenleg nálunk dívó rendszer előnye —•. tekintve speciális viszonyainkat, népünk indolens jellemét, érzé­ketlenségét a statistika iránt — épen abban culminál, hogy akarva nem akarva, bevallatja a polgárokkal azon eseteket, a melyekről a népmozgalmi statistikának tudo­mással kell birnia, Mert a felekezetaélküliek még eddig nagyon csekély számát kivéve, minden polgár tagja egyik vagy másik felekezetnek, s ennélfogva ugy a te­metkezésnél, mint az egybekelésnél és keresztelésnél mindenik igénybe veszi a pap functióját; a papnak pedig — ha nem is a statistikára való tekintetből, de saját hitfelekezete érdekében — okvetlenül be kell jegyeznie az esetet, melyben fungált, az anyakönyvbe. Az egyházi anyakönyvezés ezen positiv előnyén kivül tekintetbe kell vennünk még községi szervezetünk gyarlóságát is, midőn a községekre akarjuk ruházni a polgári lajstromok vezetését. A ki csak valamennyire is ismeri közigazgatásunkat s a közigazgatási orgánumok által időnként beszolgáltatott statistikai anyagot, lehetet­len, hogy a polgári lajstromozásban a népmozgalmi sta­tistikának olyan reformját ismerné föl, a mely sikerre vezetne. Vegyük csak kezünkbe a vallás- és közoktatási ministernek közelébb kiadott jelentését a hazai közokta­tásügyről, nézzük meg abban azon absurd statistikai adatokat, melyekre Dr. Ballagi Aladár a „Pesti Napló" f. évi jan. 24 ki és febr. 14-ki számaiban fölhívja a kö­zönség figyelmét, s melyek a közigazgatási, illetőleg a községi hatóságok hivatalos kimutatásai alapján készültek a központban, s bizony aligha fogunk kedvet érezni magunkban még a népmozgalmi statistikát is a közsé­gekre bizni. Hogy pedig a polgári lajstromok vezetésére külön hivatalokat szervezzünk, erre a költséges experimentumra — még ha kedvezőbb lenne is finánciális helyzetünk a a jelenleginél — aligha fog törvényhozásunk és kormá­nyunk vállalkozni. A leghelyesebb tehát, a mit tehetünk, az, hogy — a mint már emlitém — egyelőre maradunk a régi rend­szer mellett. Ha majd összevissza kuszált, bonyolult köz­igazgatásunk egyszer kinövi magát azzá, a mivé — ha nem akarunk államilag elpusztulni — okvetlen ki kell magát nőnie ; ha községi autonomiánk kifejlődik és meg­szilárdul ; ha a polgári házasság behozatik, a mit ha egyébért nem, magyar nemzetiségi szempontból a legme­legebben óhajtunk ; ha a felekezetnélküliek száma vete­kedni fog a felekezetbeliek számával, a mitől viszont az ég őrizzen meg bennünket és az egész polgárosult vilá­got stb. stb., szóval, ha viszonyaink gyökeresen átala­kulnak : akkor igenis nemcsak hogy célszerű, de paran­csolólag szükséges lesz népmozgalmi statistikánk jelen­legi rendszerén változtatni. Akkor gondolkozhatunk majd a kérdések felett: vájjon a keresztelési, házassági és ha-

Next

/
Thumbnails
Contents