Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-03 / 9. szám

ben, mégis nagy szellemük által bebizonyítják, hogy van Isten ! Ezt pedig csak az tagadhatja, ki a végtelenséget is tagadja. A végtelenség tagadása pedig egyenesen nihilismusra vezet. Ki akarná pedig, hogy másodszor is, még pedig teljes emphasissal kérdezzük, akarjuk-e az ifjúság vezetését ily ferde, sót veszedelmes irányú bölcsészetre bízni ? — Pedig hát a bölcsészet, mely Ciceróval az égből szállott alá, kell, hogy boldogító erély legyen ; melynek célja és hatása az, hogy az embereket jobbakká, boldogokká tegye, s lelkeiket fölfelé — égfelé — irányozza. Sokratesnek Ádámba kell beolvadni, és Márk Aurélt előállítani: más szavakkal a boldogság emberéből, a bölcseség emberét kell előteremtenie, és a paradicsomot lyceummá kell átváltoztatnia. Legyen a tudomány értelemfejlesztő ereje mellett egyszersmind szívnemesíto és erősítő szer ! Elvezni ! mily szomorú cél, mily kicsinyes becsvágy ! az állat is élvez. Pedig ez mostanság a jelszó, ez az általános áramlat. Gondolkozni! Ez a lélek valódi diadala. A gondolatot nyújtani az emberek szomjának enyhitéseül, Isten ismereteit b e 1 é j ö k o 1-tani, testvéresíteni bennök a lelkiismeretet és a tudományt, igazakká tenni őket a titok szerű szembesítés által, ez a valódi bölcsészet feladata! — A szemlélődés cselekvésre vezet. Az eszményinek beszívhatónak, ihatónak és ehetőnek kell lenni az emberi szellemre nézve. Az pedg az eszményi, melynek joga van mondani : „Vegyétek, ez az én testem, ez az én vérem." A bölcseség szent áldozás. Csak ezen föltétel alatt szűnik meg puszta és sivár tudományszeretet lenni, és lesz az emberek egyesítésének egyetlen és legfőbb módja, csupán ezen föltétel, alatt emelkedik bölcsészeiből vallássá. Csak ilyen határozottan vallási irányú bölcsészet leend hatalmas eszköz és tényező a gyinnasiumi ifjúság nevelésénél az illetők kezében, kiknek egy percig sem szabad megfeledkezniük, hogy ha nem is érett, de mindenesetre erjedésnek induló erkölcsi egyedekkel van dolguk. Az erkölcsi individuum fogalma pedig szükségkép kettős fogalmon alapszik, u. m. : subjective az ember erkölcsi külön érvényének és akaratának — s viszont objective az emberen kivül eső és az egyéni akaratot korlátozó és szabályozó általános törvény, mint örök isteni akarat létezésének fogalmán. Ezen két föltétel — mint petitio principii — adja az embernek, mint olyannak fogalmát, és ezeknek bármelyike nélkül megszűnik az embernek erkölcsi természete. Az emberi véges külön akarat és hajlam érvényesítése : bűn, abnormitás, boldogtalanság : a végetlen örök, isteni akarat kényszerű vagy öntudatlan teljesítése, természetesség, de nem erkölcsi tény. E szerint az ember ott culminál, és ott lesz szabaddá, a hol az egyéni akarat és az örök erkölcsi törvény, mint isteni akarat találkoznak, összefolynak és egymásba olvadnak. Egyéni hajlam szerint tehát istenileg érezni, akarni és cselekedni, és ebben mintegy istenülni és idvezülni : ez az embernek legmagasabb szabad egyéni ténye! íme a józan és egészséges philosopliia egyedüli helyes iránya, ime a gyinnasiumi bölcsészettanitás magasztos föladata ! Ide elvezetni és f'ölsegitni a növendéket, különösen e merően anyagias irányú korszakban, melynek már ifjú nemzedéke is oly sivár életnézettel bir, hogy a nevelésoktatásnak minden rendelkezésére álló eszközöket föl kell használnia, miszerént lehetőleg ellensúlyozza e vészes irányt, mely műveltségünket és vele az egész társadalmat végzetes erkölcsi katastrofával fenyegeti ! Való ugyan, hogy ezt a philosopliia egyedül nem teheti, ha valamennyi tanok melléje nem sorakoznak, s a nevelés eszményitése által, vállvetve nem igyekeznek e nagy és idvezitő cél, ha nem is teljes megoldásán, de legalább minél nagyobb mérvbeni megközelitésén. Csak igy leend áldás a tudomán}7

, ugy az individuumra, mint az egész társadalomra nézve, csak igy bontakozhatik ki az anyagiság és testiség lelketülő békóiból, s emelkedhetik az egyéni erkölcsi szabadság lajtorjáján a lelki fönség és jellemszilárdság azon magaslatára, melyen az egyéni élet célját magasabb szempontból ítélve meg, teljes erejéből igyekezni fog, megoldani azon kötelességeket, melyeket hivatása, állása, a haza és társadalom elébe szabnak. Hátra van még a gymnaziumi philosophia kezelési módja ; hanem ez, mint afféle „ne nyúlj hozzám virág" nagyon is egyéni dolog lévén, jelen cikkünk szük keretében, legalább ez idő szerint, mint inopportunus nem tárgyaltathatik. Annyit azonban nem tartózkodunk kijelenteni, hogy a gymnaziumi bölcsészet tanárának az irányt illetőleg nemcsak nem tanácsos, de nevelészeti szempontból nem is szabad tétováznia, vagy pláne egyes bölcsészeti iskolákkal kacérkodnia, tudván, hogy nem szakot, hanem csak erre előkészítő bölcsészetet pertractál és tanít. Az volna a legtévesebb és legveszedelmesebb kezelési módja a bölcsészeinek, ha a még teljesen ki nem fejlett középtanodai ifjakat a bölcsészeti iskolák tömkelegébe könnyelműen bevezetné a nélkül, hogy egyszersmind a nélkülözhetlen Ariadnefonalat kezökbe adná, melynek segélyével ismét kijutván ama szellemi labyrintból, akár öngondolkodás és okulás, akár az illető tanár egyéni egészséges nézete által a valódi helyes útra és irányba tereitessenek. A különféle iskolák, irányok és bölcsészek ismertetése nem a középtanodákba, de az egyetemre való, hol a bölcsészet, mint „szak" kezeltetik. Ránk nézve, illetőleg ifjúságunkra nézve, egy a szükséges, még pedig égetőleg szükséges dolog, tudniillik : hogy valamint minden tantárgyat, ugy a bölcsészetet is határozottan erkölcsvallási irány és szellem lengje át. „ut sit doctrina, quae vim promovet insitam, rectique cultus pectora roborant", különösen napjainkban, holott az ifjú nemzedéknek is, fájdalom, oly sivár és anyagias életnézete van, hogy szintén fázik a lelkünk bele, ha meggondoljuk, miszerint