Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-24 / 8. szám

IRODALOM. A derék Steinacker, kinek halálát a mult évben sirattuk, egyházirodalmi munkássága közepett ragadtatott ki az élők soraiból. Legutolsó kis röpirata, melynek első iveit még maga corrigálta, névtelenül jelent meg halála után Lipcsében ily cim alatt „Die Scblagworte der heutigen Kirchenparteien. Zur Orientirung für kirchlich gesinnte, zum Dienste der Kirche mitberufene Laienkreise von einem altén, erfahrenen Geistlichen." E tisztán csak tájékoztató mű annál érezhetőbb hézagot pótol, miután — amint szerző helyesen megjegyzi — a theologiai munkákat és egyházi lapokat laikusaink nem olvassák, a politikai lapok pedig az egyházzal szemben rendesen vagy ellenséges, vagy teljesen közönyös állást foglalnak és hasábjaikat legjobb esetben a napi események rövid, futólagos megemlitésére nyitják meg. Innen van aztán, hogy a laikusok az egyházi korkérdésekre nézve teljesen tájékozatlanok, mit is ugy az ultramontanok egyfelől, mint az egyház ellenesei másfelől a jó ügy nagy hátrányára ügyesen felhasználnak. Ezeket tekintve, helyén látta szerző a pártok álláspontjait röviden körvonalozni és oly világításba helyezni, hogy az elfogulatlan olvasó tisztába jöhessen az iránt, mennyiben jogosult mindegyik és mikép lehetue az egyházat úgy szervezni, hogy a különböző vallási irányok egyenjogúsága abban törvényesen biztosítva legyen. — A munka látni való, különösen a németországi egyházviszonyokra való tekintettel van irva, és célja rámutatni a veszélyekre, melyekkel az államegyház hatalmi súlyánál fogva a hitélet szabad fejlődését lépten-nyomon fenyegeti ; de ma, midőn nálunk is zsinatra készülnek s az egyház törvényes rendezése céloztatik, tanulságos lesz szerzőnek e téren gyűjtött tapasztalatait megolvasni s óva intő szavait meghallgatni. Ajánljuk a tanulságos kis munkát olvasóink figyelmébe. Táborszky és Parsch zeneműkereskedésében Budapesten megjelent legújabb zeneművek : „A sárga csikó" Csépi eghy népszínművének tíz közkedveltségü dala : „Tul a Tiszán", „Eletedben mindig", „Bujdosik a kedves rózsám", „Nincsen annyi tengercsillag*, „Csárdás kis kalapot", „Barna legény", „Ha bemegyek a templomba", „Tarka kendőd lobogása", „Ne menj el," „Tul a Tiszán", „Budapesti kis barna". Énekhangra zongora kísérlettel (vagy zongorára külön) alkalmazta Erkel Elek Ára 1 frt. A Franklin-társulat bizományában megjelent uj k öny vek : A székely határőrség története. Irta gr. Teleki Domokos. A szerző hátrahagyott kéziratából közzé tette Szabó Károly. E munka, mely a székely végvidéknek eddigelé, legalaposabban ismertetett történelmét államférfiúi felfogással tárgyalja s valódi világításában tünteti föl : a boldogult szerzőnek nemzeti irodalmunk oltárára tett utolsó áldozata. A mű szövegében a források nincsenek ugyan idézve, de azért a figyelmes olvasó első pillanatra beláthatja, hogy ez, eredeti oklevelek s jobbára kiadatlan egykorú kéziratok hosszas és gondos buvárlatának eredménye. Ára 2 frt. A befolyó jövedelem a magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására fordittatik. Ez egy gyei több ok, hogy a ki csak valamennyire érdeklődik a tárgy iránt, megszerezze magának a nagybecsű könyvet. — Világtörténelem Dr. Müller Dávid kézikönyve nyomán. Irta Mango'.d Lajos, az aradi főgymn. tanára, 1. kötet, O-kor. L füzet, 1—6. ív. Müller „Abriss der Weltgeschichte* c. ügyes műve alapján, megtartva beosztását és elbeszélése modorát, irta meg szerző e művet, mely középtanodáink, kivált gymnasiumaink felsőbb osztályai számára, valamint tudományos belbecsénél fogva egyetemi előadásokra is alkalmas vezérfonalul szolgálhat. Szerző tárgyalása széleskörű világtörténelmi irodalmi jártasságról, s átalában véve gondos munkáról tanúskodik. A körülbelül 28 ívre terjedő könyv sajtó alatt van, s ára 3 frt leend. Ifj. Csáthy Károly debreceni könyvárus kiadásában megjelent: A magyar irodalom és nyelv rövid története. Iskolai használatra irta Imre S á nd o r. 4-ik javított kiadás, 310 1., ára 2 frt. Mióta Toldy Ferenc a magyar irodalomtörténetet megalapította, számos effajta tankönyv látott napvilágot. De a mennyiség száma nem áll arányban a minőséggel, mert egyedül Imre S. adott oly művet, mely jó részben független Toldy irodalomtörténetétől, s melynek minden fejezete a búvárló nyelvészről és a kutató történészről tanúskodik. Legeredetibb része e munkának, a nyelvfejlődés előadása, mely tárgy valóban méltán tartatik a főgymnaíiumi oktatás körébe vágónak. Mert a velünk érintkező modern népek nyelvének szó- és mondat-alakjai, hangzata, hangsúlya, zavarólag hatottak nemzeti beszédszokásunkra, s nem igen engedték, hogy nyelvünk saját jelleméhez híven fejlődjék ; minélfogva csupán a régi magyar nyelvsajátságok megismerése, a jelennek a múlthoz hasonlítása, s ily módon a tőről metszett nemzetiesnek kiválasztása óvhat meg bennünket a simulni nem akaró conserválástól épugy, mint az erőtlen engedékenységtől. A nyelvfejlődés történetének főgymnasiumi előadása ennélfogva, gyakorlatilag is nagy hasznot hajt. Amily kimerítő e tekintetben Imre ur műve, ép oly hiányos a legújabb kori irodalmi viszonyok tárgyalásában. O a legújabb korra is kiterjeszkedik ugyan, de csak szórványos és fölszínes adatokat állít össze. Igy pl. a legújabb prot. egyházi irodalomról mindössze ennyit irt i „Ujabban némely jeles külföldi műveket (Hagenbach Encyclopaediáját, Kurtz Egyház-történelmét, Lange Materialismus történetét, Hagenbach Prot. polemikáját fordították), majd az alkotmány ügyében, nem csupán korszerű, hanem tudományos értékű munkákat adtak ki többen (Székács, Hunfalvi János, Irinyi, Révész J.). Ha nem tudnók, hogy szerző egykor debreceni ref. tanár volt, azt kellene hinnünk, hogy a protestantismus elleni türelmetlenség vezette tollát, midőn nekünk azt a testimonium paupertatist kiállította, s megvalljuk őszintén : keserűség szállta