Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-17 / 7. szám

egyházhoz és ennek filiáihoz. Aki a magyar protestáns egyház ügyét akár lelki üdve szempontjából, akár mint a nemzeti lét első rendű zálogát igazán szivén hordja és ennélfogva a hivek számának nem csak csorbítatlan fennmaradását, hanem gyarapodását is óhajtja, az, az olyan Bilke-féle egyházak segélyezését okvetlen elsőrendű kötelességének fogja felismerni. Míg oly egyházközségek, melyeknek hivei a más vallású és nemzetiségű testületekbe való olvadás és szétzüllésnek kitéve vannak, magokra hagyatva Ínséggel küzdenek addig a szentek közössége, mely hitvallásunknak egyik lényeges alkatrésze, puszta szónál nem egyéb, ós az^egyház egyetemének állapota épnek, egészségesnek nem mondható. A nagy í apostol fénylő világosságban állítja szemünk elé, mily viszonynak kell az egyház egésze ós annak részei közt létezni, hogy a Krisztus egyháza nevét méltán viselhesse. ,,Ha egy tag szenved — mondja I. Kor. 12, 26. minden tagok egyetemben bánkódnak." Akikben a közösség azon lelke lakozik, hogy testvéreik szenvedésein csakugyan bánkódnak, azok bizonyára a puszta sopánkodással be nem érhetik. Ne bánkódjunk tehát csak, hanem cselekedjünk. B. M. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLAAz afrikai rabszolgaság. Stanley Henrik, ki „Liwingston feltalálásáról" lett nevezetes, keresztül kasul járván ausztraliát, Afrikát s a Zaire folyó kérdését véglegesen megoldván, két Lapnak aDaily Telegraphe és a NewYorkHer a 1 d n a k beküldvén utazása leírását: egyik levélben az afrikai rabszolgaság kérdését tárgyalja. Mint látni fogjuk, nagyon fájó érdeket kelt. A szerző igy kezdi : „Megígérem önnek, hogy nem engedem át magam személyes érzelmeimnek, hogy hideg, határozott, betűhöz ragaszkodó leszek, gondolván, hogy e levél hivebb leend, mintha az a rabszolgakereskedők elleni szemrehányásokkal s átkokkal lenne tele!1

4 E bekezdés után, mely eléggé mutatja, hogy mily szellemben vette fel a tollat, igy folytatja : »Hogy az embernek fogalma lehessen azon ellenszenvről, melylyel a rabszolga-kereskedők iránt Liwingston is viseltetett, szükség, hogy a keletről jött utazó messze behatoljon a continens belsejébe. A tengerpart közelében csak kicsinyben megy a kereskedés az arabok között. Ugandában kezdődik az nagyobb mértékben. Itt azonban e kereskedés még nem olyan, hogy külsőkép feltünoleg sértené az embert; a szenvedés, a nyomor hangjai mindaddig nem hallatszanak, mig a rabszolgák az arabok kezei közé nem jutottak. A királyok, a főnökök, kiknek sajátságos gyöngédségi fogalmaik oly nagy kiterjedést adtak e különös üzérkedésnek, lassan lassan kiszáritgatták a foglyok könnyeit, mindenféle kegyet en eszközökkel ellankaszták idegeiket, elfőj ták érzékenységeiket, ugy hogy midőn őket az arab rakodóhelyek vagy a tengerpart felé csapatonként kezdik hajtogatni, kevés kivétellel már se könnyezni se panaszkodni nem tudnak. Ujijiban egy rabszolga-vásárt talál az utazó ; nem olyan központi vásárt, mint Zanzibárban, hanem bizonyos számú rabszolga-telepet, melyet vagy holmi hivatalból kiesett mulátok vagy a népség előbbkelői rendeznek be, kik aztán veszik és adják a rabszolgákat. Szánalom fogja el az embert, midőn Ujiji partján kiszállva, meglátja ezeket az éhségtől kiszáradt ébenfa csontvázakat. E szerencsétlen lények annyira el vannak gyöngülve, hogy lapos szegletes fejüket nem bírják egyenesen tartani; hangjuk elvesztette az emberi hang formáját; nem is lehet más hangot hallani, mint a betegek, bágyadtak fáj dalomjajait; hátuk hasonló a megereszkedett ívhez ; csontjaik, mint a krokodil hátgerince kiáltanak; egész lényükről az éhség pusztításait lehet leolvasni, mely Őket annyira kisarcolta, elnyomorította. Ilyen 250 éhes csontváz tulajdonosaival, kit Said-Bid-Salimnek hivtak s Unyanyembe kormányzója volt, találkoztam Ugubhában, a ki 1858—59-ben kísérőül szolgált Burton és Speckének Ujijiba tett utazásuk alkalmával. Ez az ember Zanzibar fejedelmének Burghashnak szolgálatában hivatalnokoskodik. Sokat gondolkoztam e különös tényről. Burghash fejedelem szerződést kötött Angolországgal, melyet önök jól ismernek. Ugy hiszem, abban szó van a kereskedés megszüntetéséről s hogy Seyed Burghas Ígéretet tett annak lehető kiirtására. Nem tetszik még is különösnek, hogy mindemellett Said-Bid-Salim, a Seyed Burghash egyik hivatalnoka, e tilos kereskedéssel foglalkozik ? Kimondom hát nyíltan, hogy Said-Bid-Salim egyik legelső afrikai rabszolga kereskedő s nemcsak Burghash szolgálatában áll, hanem a Zanzibári kormánynak is megbízott embere. Említettem, hogy Bagmoyo és Unyanyembe közt a rabszolgakereskedés kicsinyben megy, s hogy az Ugandában kezdődik nagyobb mértékben, anélkül azonban, hogy túlságos borzalmat gerjesztene; hogy Ujijiban már nagyobb szállítmányt láttam, s hogy Ugubhában már csaknem 800-at találtam, kik éhségtől annyira el voltak csigázva, hogy alig tudtak fenállani. Manyvetnába érvén, olyan földre jön az ember, mely a rabszolgákat termi, s mely különös productumról el lehet mondani, hogy sarjadzik, meg rik és betakarittatik ; azaz elfogdostatik," miközben vagy megöletik, vagy fogságba ejtetik A mig rabszolgára nincs szükség, meg van engedve nekik, hogy kicsiny falujukban maradjanak, hogy mivelhessék mezeiket, hogy kunyhókról gondoskodjanak 14*