Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

magyar nyelven is Sehröter k. a. könyve, vagy ahhoz hasonló röpirat, hogy elősegitse az életrevaló eszme elterjedését minél szélesebb körben. The year-book of the unitarian congregatienal churches for 1877. Boston. American unitarian assoeiation 8 r. 64 1. — Ez az évkönyv, mint előszava mondja, az amerikai unitárius vallási érdekű dolgok ismertetése gya nánt tétetett közzé. Az amerikai unitáriusok saját kiadványaik terjesztésében rendkívüli erélyt fejtenek ki, nézetük szerint ez lévén a közös munkásság élesztésére, s a nagyobb müvek elterjesztésére, a legbiztosabb úttörő. Hozzánk is időről időre érkeznek becsesnél becsesebb kiadványaik, melyekből meggyőződhetünk arról, hogy mennyire igyekeznek az amerikaiak, a szabadelvű vallásos irodalom emelésén. Ez az évkönyv tartalmazza a tanintézetek s tanárok, egyházak és lelkészek lajstromát, a tanfolyamok kezdetét, mely juniustól-októberig váltakozik, és bevégzését ; a lelkészek megválasztási és állandó letelepedési évét; a missionáriusi tevékenységet; a vasárnapi iskolákat; vallásos és kegyes társulatokat; papi egyleteket stb. Hozzájárul még egy, Amerika minden tartományára alkalmazott naptár, az amerikai unitár, egylet kiadványainak lajstroma, az egyházi szervezet rövid ismertetése és egy csomó jó mondás, némely ujabb vallásos könyvből. Szabadelvű vallásos köreink példát vehetnek ama buzgóságról, melynek tettekben nyilvánulását e könyvben, mint tükörben láthatjuk. kesztésére tétessenek intézkedések „tertium non datur." Hogy Batizi-, Sztárai- és Szeneihez hasonló készségű s lelkesedésű költőink nem akadnának, kétséges dolog, de kétségesebb, hogy a meglevők csak egy pár év múlva is meglesznek-é? ugyan azért, mint Fáy mondja: „ne kössön, ne nyűgözzön le bennünket sem aggszokás, sem elidősülés, sem tekintély, hanem a jó, jobb, s legjobb," tehát fogjunk minél elébb az anyagok gyűjtéséhez és feldolgozásához, ugy is időbe kerül, mig e tekintetben teljes megállapodásra vergődvén, rendbe leszünk. Végül szabad legyen még egyszer az illetőket arra kérni, hogy a zsoltár szövegek s dallamok átalános s kivétel nélküli használatától álljanak el, tartsunk meg minél kevesebb mennyiségű dallamokat, de ezek aztán gondosan kiválasztottak legyenek, s ujakkal pótoltassanak. Azt mondja szintén Fáy, kinek e tekintetbeni gondolkozását végetlenül becsülni lehet, „igazán szakmán y, időtőltő szakmány a zsoltárok a szegény refor. ifjúságon" nagy igazság ez, sa mind inkább szaporodó iskolai tantárgyak száma ezután sem nyújt kilátást arra, hogy iskoláinkban kivétel nélkül minden dallam tanítás alá vétessék Nem időzöm tovább e tárgy felett, talán leend még alkalom fentartott nézeteimet közölni e lapok hasábjain, láttuk már a mások véleményeit is, és „győzzön a legjobb." IVÁNKA SÁMUEL IRODALOM. Die Schulsparkassen vom Standpunkte der Padagogik u. National-Öconomie. Von C a r i n a Schrőter. Bp., 1877. Franklin-Verein. Ára 1 frt. — Az iskolai takarékpénztárak ügye, ujabb időben a legvitatottabb neveléstani kérdések egyikévé vált. Mióta Laurent által, 1866-ban Belgiumban életbe léptettettek az e fajta intézetek, nálunk az ügy előmozdittatott a belga szerző röpiratának magyar fordításával, s leginkább a lelkes Weisz Bernát Ferenc irodalmi s közéleti fátradhatlan tevékenysége által. E mozgalmakat ismerteti jelen mű szerzője, temesvári községi tanítónő, okleveles főiskolai-tanítónő, s az idegen nyelvek vizsg. tanára. Szép és világos német nyelven szakismerettel, s vonzó előadásban, levél alakulag értekezik Schrőter k. a. e kérdésről. Oly országban, oly fajnál minő a mienk, mely tudvalévőleg annyira gyenge gazda, fontosabb bárminél, a helyes gazdálkodási érzék meggyökereztetése. Ezért üdvözöljük azon intézeteket, melyek az iskolai takarékpénztárakat már szervezték kebelökben, ezért üdvözöljük s ajánljuk Weisz B. F. eszméjét, s törekvéseit, melyeknek e munkában épp annyira érdekes, tanulságos, mint szakavatott tárgyalását olvashatjuk. Csak azt kívánjuk, bár jelenne meg mielőbb K Ü LÖNFÉ LÉK. Gyászhír. Felső-eőri Bertha Sándor, a régi jó magyar s régi jó protestáns hazafiaknak egyike f. hó 4-ikére virradólag, élete 81-ik évében végelgyengülés következtében meghalt. Mint hazafi, mint jogtudós, igazságos biró, mint a tudományoknak kedvelője és művelője megörökítette nevét és emlékét az egész hazai közönség előtt, mint buzgó protestáns pedig különösen a pesti reform, egyház körében, melynek hosszú időn át munkás, és kivált az iskolaügy iránt nagy érdekkel viseltető egyháztanácsnoka volt. Áldás és béke hamvaira! * Zsedényi Ede elnöklete alatt, az ág. ev. foconventből kiküldött bizottság tárgyalás alá vette a gymnasiumok- és reáliskolákról szóló törvény-javaslatot, s az albizottságnak erre vonatkozó jelentését. Indítványozza az albizottság, hogy a felekezeti iskolák ne helyeztessenek, mint azt a törvényjavaslat teszi, a községek és törvényhatóságok, valamint a magánosok által fenntartott iskolákkal egy sorba; hanem külön emiitessenek fel, s ebből folyólag ne oly mérvben alkalmaztassék a felekezeti isr kólákra a kormány felügyelete és annak következményei, mint a többi tanintézetre. A protestáus felekezeti iskolák, mint az indítvány indokolja — nem is igénylik az állam