Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

átalakulás. Aztán a vallástanitásnak, a vallásos nevelésnek nem az ismeretek szaporítása, uj meg uj fogalmak szerzése a feladata, hanem — mint Warga J. kifejezi — élő és munkás hit ébresztése, megalapítása."*) A testvér evangelikus hitfelekezet kebelében ily irányú vallástani kézikönyveket irtak: Wéber S. Bánhegyi és Csiskó J. — Nálunk ref.-nál Árvay J. és Szász Domokos. De ezek közül az Árvái é az elemi I. és II. | osztály, Szászé meg épen a gymn. felsőbb osztályai szá- ; mára készült s igy roppant nagy űr van betöltetlenül, j Ennek az űrnek kisebbítéséhez járúl az általam ismertetendő két tankönyv, egyik az elemi iskola 3-ik, másik a 4-ik osztályban tanítandó tananyagot ölelvén fel. Lépjünk közelebb hozzájuk Miután a cél: a vallásos nevelés oly mindenek feletti, oly szent, lássuk váljon e könyvek, mint eszközök alkalmasak-é a jelzett cél elérése , vagy legalább megközelítésére. Lássuk első helyen a „szenttörténet", illetve „ker. egyháztörténetet", mint olyat, melynek a tanitásnál is meg kell előznie az „erkölcstant." Minthogy „javított" s „bővített" könyvvel van dolgunk, nézzük : milyen mérveket öltött a javulás és bővülés. Nekem ezt annyival is inkább kötelességem megtenni, mivel 1874-ben, e becses lapban, egy cikksorozatban elég kíméletlenül, himezés hámozás nélkül rámutattam a többiek közt a vallás- és erkölcstani x-égibb kézi- és tankönyvek hiányai, tévedéseire is. Lássuk tehát. A régi azzal a kérdéssel nyit be a gyermek érzelmi s kedély világába, minden kopogtatás nélkül, hogy : „Ki teremtette e nagy világot ?" A feleletet nem recitálgatom. Úgyis tudják azt mindazok körülbelől, kik e könyvismertetési cikkecskét olvasásra méltatják, hogy mi ama könyvben a feltett kérdésre a felelet. A „javított," legyen ezentúl a neve „új kiadás" szerint, mintegy kézenfogván a tanitó kicsi növendékét, s tekintetét szelid szavakkal a körülte levő szemlélhető tárgyakra irányozván, azt kérdezi tőle : „Ha a szabadban ! körültekintünk, mit látunk?" F. „Látjuk az eget, rajta a napot, éjjel a holdat és csillagokat; látjuk a földet, ezen a hegyeket, völgyeket, síkságokat, állatokat, Dövényeket." A régi második helyen kérdésbe teszi: miből teremtette isten a világot ? — és mi által ? stb. Az uj kiadás : „Mindazt mi az égen és földön van, egy szóval hogyan nevezzük?" F. „Világnak." Ennek nyomban utána egy 3-dik k. „Magától állott-e elő a világ vagy nem?" F. „E világ magától elő nem állhatott, mivel magától nem jöhet létre semmi, hanem okvetlenül egy bölcs alkotó alkotta azt." 4. k. „Hogy nevezzük mi ezt a bölcs alkotót?" „Teremtőnek vagy Istennek." * ^Nevelés és oktatástan alapvonalai.' Képezdék számára s magánhasználatra. Irta Warga J. 137 1. G. P. 5. k. „Mi által teremtette Isten a világot ?" „Az ő isteni hatalma által " Állapodjunk meg itt kissé. Az uj kiadás emez 5 kérdésével egy lényeges paedagogiai elvet, fontos szabályt látuuk felvezetve, alkalmazva : a szemléltetés elvét; s azon szabályt, hogy : „közelievőről menjen a tanitó növendékeivel a távollevőre: ismertről ismeretlenre." Ki ne ismerné itt el a paedagogiai helyes tapintatot s jó érzéket?! Ki ne örülne az ily kezdetnek ; mikor kiki tudhatja, „hogy a milyen a kezdet — olyan a vég", „ki jól kezd — jól végez " A régi aztán azt kérdi: „Hány napon teremtette ?" t. i. Isten a világot. F. „Hat napon, ily renddel" stb. Az uj kiadás: k. .Egyszerre teremtette Isten mindazt, a mit világnak nevezünk, vagy nem?" F. „Nem egyszerre, hanem azokat csak lassankint, egymásután állította elő." Megint más kérdés: „Mily rendben?" F. „Oly rendben, a melyből világos, hogy az utóbbiaknak, az előbbiekre okvetlenül szükségök volt. Ujabb k. „Mit teremtett Isten először?' F, „A mennyet és a földet.K. „Mit másodszor?" F. „A kiterjesztett levegő eget", és így tovább A kérdések és feleletek ilyetén való összeállítása és közlése után talán fölösleges is ujjal mutatnom a javító ügyessége s eljárásának helyességére. Mindenki beláthatja egy tekintetre, hogy e kérdéssel: „mily rendben," s a reá adott felelettel Isten bölcsessége sokkal világosabban van a gyermek elé állítva, mintha akárhány csodás dolgot tulajdonítanánk a mindenhatónak a világ teremtésénél. Ez az egyik, mit mégis felemlitendőnek s kiemelendőnek tartok; és a miért szórói-szóra közlém a fentebbi kér' déseket és feleleteket. Másik ennél talán még fontosabb. — Nevezetesen : A természettudományok mai fejlettsége mellett a világnak „hat napokon" való teremtése és előállása legalább is olyan furcsának tűnik fel, mintha mese volna. Mikor látja az ember mindenütt az örök törvényszerűséget, a folyton-folyó fejlődést s olvas a föld életének, alakulásának külömböző korszakairól, szinte ugy szúrja a szemét az a hat napon való teremtés. A bibliamagyarázók jó részben már el is ejtették a „hat napokon" való kifejezés használatát s még az orthodoxok is igyekeznek azt, egyik így, másik úgy magyarázni. Csűrik csavarják. Vannak, kik az egy napot úgy értelmezik, hogy azon már maga Mózes is egy korszakot akart érteni. Milyen ügyesen siklik el szerzőnk „először" „másodszor" kifejezéseivel a vitás kérdés mellett! A kérdéses tárgy értelmezését a természettudományok vívmányainak megfelelően adja, a nélkül, hogy a hivő vallásos érzületét sértené. Van még egy kérdése az I. szakasznak, melynél érdemes leend megállapodni. A régi kézikönyv t. i. azt kcrdi: „Ki adott alkalmatosságot az embernek a bűnre ?* Feleli rá ugyancsak az a könyv: „Az ördög, irigyelvén annak boldog állapotját." Azt ugyan megmondta, meg is magyarázta s szépen indokolta is, csak legyen a ki értse, meg elhigyje. Ki aa, a ki be nem látja, hogy