Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-30 / 52. szám

Huszadik évfolyam. S2E. Budapest, 1877. december 80. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Előfizetési felhívás a *•:'' „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÍÍS. ISKOLAI LAP" 1878-dik évi, huszonegyedik évfolyamára. Előfizetési dij: Egész évre 0 forint, félévre 4= forint OO kr, negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-ntca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Budapesten, 1877. december hóban. Főmunkatárs: Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Farkas József. Dr. Ballagi Mór. Hogyan temessünk ? Már megint? Bocsánat, de ígérem, hogy rövid leszek; csak egy-két megjegyzést kívánok móg tenni. Ugy látszik, e kérdés felett pro ós contra sokat lehet s méltó is beszélni (Hetesy úr gondolom már, a hetedik felszólaló), azt azonban móg a halotti szónoklatokhoz ragaszkodók is kénytelenek lesznek megengedni — a mint ez az e tárgyban eddig folytatott eszmecsere alkalmával ki is tűnt, — hogy legalább kevesbíteni kell ezen szónoklatokat. Ha tisztesség akar lenni a halotti beszód, ugy Tompával azt tartom: „Az élet adja a tisztességet, a halálban keresni azt, késő.0

Ha pedig ezt a tisztességet a megholt már megnyerte, az nem szorul a mi, legtöbb esetben dicsérő szónoklatunkra. Mindamellett, * Az e tárgyban eddig történt felszólalások, úgy hisszük, azt eléggé kimerítették ; azonban illőnek tartottuk Sántha Károly úrnak mint a ki a kérdést szőnyegre hozta, a végszót megadni. Szerk. ha olykor-olykor beszélnünk kell, beszéljünk röviden, s ne feledjük Tompa szavait: „Alig hunyja be szemeit az elköltöző: rögtön megkezdődik körülötte a bántó eljárás, a sértő szertartás. Megszólalnak az idegizgató harangok, fekete gyász van nem csak a szomorú feleken, de a lelketlen tárgyakon is; a szónok: sírról s undok férgeiről, halál árnyékának völgyéről, lángról, sírás-rívás ós fogak csikorgatásáról beszél. Bizony nem lehet tagadni, hogy gyakran a kesergőket vigasztaló szónoklat a szivek sebét móg jobban fölvórzi. Beszéljetek, Írjatok s ábrázoljatok olyat, melyből — elborzadás helyett — inkább szeressük meg a halált s gyönyörködve járjunk aA

-sírhalmok között, melyek egy ujabb, szebb élet melegágyai. Hadd jöjjön az óra, midőn lehullnak zárai a titkoknak, melyeknek sejtelmében is boldogok valánk e földön, midőn a lélek megtisztulva a földi salaktól: kiterjesztheti szárnyait s repülhet a könnyű, tiszta legŰ világban, a mindensógnek előtte megnyílt 103