Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

lieret ugy Bessenyeit is mindenegyházi szertartás mellőzésével temették el, s fejfa vagy keresztfa sem jelölte nyughelyét, mig Várdainak fejfája j volt: a kiásott sirnál pedig fej fának vagy korhadt darabjainak nyoma sem találtatott. Azonkívül a 30-as ! években eltemetett Várdai koporsója nem is lenne még ! oly korhadt, mint a kiásott koporsó. A sir azóta Na dányi Miklós úr intézkedése folytán újra ormóztatott s az ő költségén csinos rácsozattal vétetett körül. Fekszik az u. n. Csoma-kert nyugati oldalán délnek irányuló árokpart mellett, a kertet szakgató Berettyó partjához néhány ölnyire. * A roncsoló toroklob számos vidéken pusztit. Félegyházán százával öl gyermekeket, Sepsi-Sz.-Györgyön pedig a székely Mikó-tanodát e miatt jónak látták dec. 1-sején bezárni, s majd csak jövő év elején kezdik meg a tanitást. * Laliinknak buzgó és szakképzett főszedője, O tt i n g e r E d e úr, ki éveken át főtényező volt abban, hogy lapunk Ízléssel, csinosan és sajtóhibáttanul állíttatott ki: a mult héten körünkből Nagy-Kőrösre távozott, hogy ottan a kellő igényeknek megfelelő saját nyomdát szereljen föl, mely Kőrösön már valódi kulturai szükséglet. Egyúttal két lapot indit meg, Nagy-Körösi Lapok és Ceglédi Lapok címmel. Ezen újságoknak azon a per excellen- | tiam magyar és prot. vidékeken, igazi művelődési fontosságuk van. Őszintén óhajtjuk, hogy a nyomda éppenúgy mint az irodalomi vállalat, jól sikerüljön, mire előre is bíztositékúl szolgálhat a derék nyomdásznak munkakedve és szakértelme. NECROLOGOK. I Fábián Gábor emlékezete. I Egy ritka nagy korú és még nagyobb érdemű hazafi hunyta le örök álomra szemét e hó 10-én, ki mint mult századbeli r formátus Aroni családnak fia, és a protestáns érdekeknek mind halálig buzgó pártolója, bőven kiérdemelte, hogy lapunk is tisztelettel emlékezzék meg dicsőséges pályafutásáról. Fábián Gábor született 1795-ben, Veszprémmegye Vörösberény nevű helységében. Atyja József ref. lelkész és esperest, a »Prédikátorok tárházáénak szerkesztője és több népszerű természettudományi munka szerzője, anyja Somogyi Zsuzsánna, a »Mondolat" hírhedt Írójának, Somogyi Gedeonnak, nénje volt. Iskoláit Pozsonyban, Pápán és a pesti egyetemen végezte, és ugyancsak Pesten tette le 1821-ben az ügyvédi vizsgát. 1824-ben a világosvári uradalom rendes ügyészévé lett, majd Aradmegye rendes táblabirójává választatván, a 40-es évek elejéu a megyei ellenzék egyik vezérszónoka s ennek folytán az 1848-iki pesti országgyűlésen képviselője, utóbb a hétszemélyes tábla tagja lett. Mint a nemzeti mozgalomnak egyik kiváló szereplője 1850-ben hadi törvényszék elé állították, hol azonben Haynau ismeretes bukásakor többekkel együtt ő is kegyelmet nyert. A nemzet politikai életének most bekövetkezett 12 évi szünetelése alatt Fábián Gábor, ki már korábban, 1824 óta számos műfordítással gazdagította volt irodalmunkat, most egész lélekkel a római klassikusok fordítására adta magát, és nem állítunk sokat, ha azt mondjuk, hogy Fábián Gábor, Wielandnak e téren szerzett érdemeivel versenyezhet. Ebbeli érdemei elismeréseid a magyar tud. akadémia még 1832-ben levelező-, s 1835-ben rendes tagjává választá, 18ö3-ban pedig a Kisfaludy társaság is rendes tagjai közé sorozta. Mikor 1865-ben a nemzet ismét oda jutott, hogy ügyeiről maga rendelkezhetett, Arad városának polgársága ujolag Fábián Gáborra, a kipróbált hazafira adta szavazatát mint országgyűlési képviselőre, és a már akkor 70 éven túl levő férfiú, mint a Deák-párt egyik köztiszteletben álló tagja helyét dicséretesen betöltötte. Sokoldalú tevékenységben lefolyt életpályájának egész folyama alatt Fábián Gábor nem szűnt meg azon egyház ügyeiben is ténykedő részt venni, melyhez őt nem pusztán születés, hanem benső meggyőződés is csatolt. Mikor 1824-ben Aradra jött, ott református gyülekezetnek hire sem volt; pedig éltek 0- és Új-Aradon jó számmal kálvinisták, kiket összegyűjteni és testületté egyesíteni volt az első feladat, Fábián Gábor kezet fogva Budai Jonáthán ügyvéd és táblabíró buzgó hitsorsosával hozzálát a nem könnyű munkához, és 1829-ben egy ott marasztott ambulans lelkész által az elszórva lakó hitsorsosokat egybegyűjteti, templom és paplak helyeiül alkalmas telek megvásárlását eszközli, és 1830-ban már az ó-aradi ref. egyház megalakult, Budai mint régibb ember választatván meg gondnokul. — Most tiz esztendeig megakad ismét az ügy, mig 1840-ben Budai halála után, Fábián Gábor lesz az egyház főgondnokává. Amint ő a dolgok élire állt, a munka ismét megindult. Legelőször is paplak építését veszi tervbe és 1843-ban már készen áll a diszes épület. 1847-ben következik a templom épitése : april 19-én teszik le az alapkövet és ugyanazon óv november havában az Urnák háza, tornyostul együtt készen áll és felavattatik. Tiz esztendeig viselte az általa létrejött egyházban a főgondnoki hivatalt, s ez idő elegendő volt arra, hogy művét befejezze és megszilárdítsa. Fábián egyházalkotó buzgólkodása szélesb körökben is talált méltató elismerésre, s már 1842-ben a nagy szalontai esperesség tanácsbirajának választotta. 1848-ban pedig az akkori cultusminister által egybehívott egyetemes értekezletre ezen esperesség egyhangúlag őt küldte képviselőjéül. íme száraz vázlata c hosszú szép életnek, melynek