Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

Az este gyönyörű volt. A nap éppen leáldozott és az ég nyugoti szélét biborarany színbe öntötte, mely a tó­ban varázsfénynyel tükröztetett vissza. Az alacsony hegy­csúcsok már az alkonyat árnyékába voltak beburkolva, de a legmagasabb hegyóriások, a nap búcsúköszöntését viszonozva, csodálatos fényben ragyogtak. Egyik a másik után mint az isten dicső oltárai az Ő tiszteletére, meg­nyujtá fénylő világát. Tetejök örökös hóval fedve szi­várványszínekben csillámlott. Ily szépségek bámulásában elnémult a beszéd, az egykedvű is el volt ragadtatva a természet ily bajaitól. Egyszerre egy orgonának dallama „Nun danket alle Gott" visszhangzott. Egy lelkész mély hangjával megkezdte magát az éneket, fia csengő tenor­jával segitette, szemérmesen egy menyasszony is egészi­tette ki az összhangzatot, mig utoljára az egész társaság egy lélekben és egy érzelemben dicsőítette a mindenség urát, kinek művei oly szépek és bájolók. Az áhitatot még fokozta egy estéli harang, melynek kondulása oly mélabúsan a szivekhez szólott Itt lehetett átérezni a szt.-irás igazságát : „Az isten a ki teremtette e világot és mindeneket, melyek e világban vannak, mivel hogy menynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik mert ő általa élünk, mozgunk és vagyunk. Csel, 17., 24., 28. Ezen lélekegység a termé­szetben figyelmeztetett, hogy az életben és templomokban is buzgólkodjunk az egyetértés után és teljesítsük a nemes Zinzendorf intését: Der du noch in der letzten Nacht Eh' du für uns erblasst, Den Deinen von der Liebe Macht In's Herz geredet hast, Erinnere deine gläubige Schaar, Die eich so leicht entzweit, Das deine letzte Sorge war Der Glieder Einigkeit. Hogy kik a szabadelvűek és mit akar nak ők, azt mutatja a hatodik füzetke,7 melyben kö­vetkező eszmemenetre találunk : Pál apostol ellen E p h e­s u s b a n lázadás ütött ki. Macedóniából Corin­t húsba akar menni. Testi fájdalmaihoz jön lelkének szomorúsága, mert itt is kikelt ellene a vallási fanatis­mus, mert ő hirdeti a szabadság és a türelmetesség elveit, ő alapitja ezen szeretett egyházat, mely minden különb­ség nélkül a pogányoknak és zsidóknak nyitja ki ka­puit. Azért Írhatta a Corinthusbelieknek: „Ha­nem mindenekben ugy viseljük magunkat, mint Is­tennek szolgái, ugy mint hitetők, noha igazak, „2 Cor. 6, 4—8." — Mi szabadelvűek is vádoltatunk, mintha hitetők és csalók volnánk, kik tagadásoktól él­nek és az egyház kapuit annak is nyitják, kik tagadják az apák hitét. Mindenekelőtt keresztyének vagyunk, hi­szünk egy Isten létébe, ki mint menyei atyánk a szeretet és békesség Istene; hiszünk a Jézusba, kit Isten hoz­zánk küldött, hogy minket a bűnbánat és haladó szente-7 Die Liberalen was sie sind und was sie wollen, von A. En­gelmann, Pfarrer zu St. Wilhelm 16 S. J2 Pf, sülés útjára vezessen ; hiszünk egy erkölcsi láthatlan világba, a jó és igaz hatalmába és győzelmébe, az isten­ország megállapításába a földön, a lélek szabadságába és halhatatlanságába. A biblia nekünk is kiindulási pontunk, csak hogy mi nem mint az orthodoxok annak betűjébe, hanem annak szellemébe hiszünk. Hisszük továbbá, hogy a reformatió műve még nincsen befejezve és hogy annak kezdeményezői a lelkiismereteket a kath. egyházgyüleke­zetek igájától akarták megszabadítani, a nélkül, hogy a szellemet a hitvallások bilincsébe verték volna, Nekünk is jogunkban áll, mindeneket megvizsgálni és az igazságot megtartani: „Seien wir überall für die Wahrheit ! Zie­hen wir sie der Ueberlieferung vor, und sollte letztere durch Jahrtausende gerechtfertigt dastehen ! Vergessen wir niemals, dass wir alle, Pfarrer wie Laien, vor allem Diener Gottes sind, Diener des Gottes, der Wahrheit und der Liebe, nicht die Sprachrohre und blinden Werk­zeuge einer auf äussere Macht gegründeten Kirche, die eifersüchtig jede freie Regung des Geistes niederhält und das Gewissen ihrer Uetergebenen nach ihrem Wohlgefal­len ummodeln will." (Vége következik) IRODALOM. A Kisfaludy társaság pártolói könyvtárának két első kötete s Salamon1 4 Történeti költemény. Irta Szász Károly. „Férj és nő. "Regény. Irta b. Kemény Zsigmond, Ráth Mór kiadásában, megjelent a magyar könyvpiacon. Mindkét mű kiállítása inkább cifra, mint Ízléses. Nyomása ritkított garmond, melylyel összevág a né h o 1 alkalmazott árnyékolatlan Elzevir-féle arabeszk, de homlokegyenest ellenkezik, s Ízléstelen a fekete alapnyomású antik francia sorfölötti disz, valamint az ó egyipti modorú initiale. A záradék cirádák, amellett hogy különböző méreteik miatt szemsértők: rendkívül fejletlen Ízlésről tanúskodnak. Legnagyobb részök műasztalos munkákról vett díszítések, melyek között az ó-francia, tiszta renaissance, baroque, copf, jezsuita csigacső vagy mézkerep, természetutánzó modern stb. stylus, elv nélkül s összevissza vannak kép­viselve. Annál elismerőbbek lehetünk, e kiadványok bel-^ tartalmát illetőleg. Szász Károly Salamonja 3 részre oszlik. Előjátéka Endre és Béla viszálya 4 énekben; főrésze Salamon királysága 12 énekben s befejezése a trónvesztett Salamon kalandos erőlködései koronája visszaszerzésére, kibékítő végéig pólai remeteségében. Tartalmának mű­becséről kezeskedik Szász Károly tehetsége s az akadé­mia el smerő koszorúja. Sok ragyogó részlete van, s a kitűnő szerző művészi nyelvkezelése lebilincsel mindenütt. Üdvözöljük érte Szász Károlyt, ki irodalmi nagy érde­meit koszorúzott sikerrel tetézte. Nem mondjuk hogy betetőzte, mert az ő 'ritka buzgalmához s örökösen pezsgő munkaerejéhez joggal fűződik még sok várakozásunk, hanem ismételve azt mondjuk, hogy kiváló érdemeit ujabb

Next

/
Thumbnails
Contents