Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

Három nagy ok áll tehát előttünk, miként láttuk, melyek a vallási érzelem megsemmisítésére törnek. Első az úgynevezett tudományos szellem, vagyis a természettudomány rendszere, mely eléggé helytelenül az erkölcsi és politikai tudományokra is alkalmaztatik ; második az élvezethaj hászat cs a rohamos emelkedés élénk vágya, mely minden szellemi életet megsemmisít ; harmadik az alsóbb néposztályok ellenséges indulata minden kultus ellen, mivel mindegyiket az elnyomatás eszközének tekintik. E három ok együttesen működik és hatályosságuk azon mértékben fokozódik, a melyben a társadalom uj rétegei a küzdelembe bevonatnak. Az öntudatlan atheiamus és a hideg közönyösség, amelyek a nyilt ellenségeknél vészthozóbbak, folyvást nagyobb és nagyobb tért nyernek. Szinte félni lehet, hogy ha e mozgalom tovább tart, minden vallás megsemmisül. És itt egy borzaztó kérdés merül fel előttünk, mely világot és határozott feleletet követel. Fenállhat-e a polgárosult társadalom vallás nélkül ? Haladhat-e dicső utján magasztos rendeltetése felé, egyfelől az erkölcs, ha gyökerei nem az Isten és a lélek halhatatlanságának hitéből merítik életnedvüket; másfelől a jó és rosz határozatlan, ingadozó érzelme, ha gyakorlása közben nem költi fel bennünk tökéletlenségünk tudatát és vágyakozásunkat az igazság és jogosság eszméjéhez ; egy szóval haladhat-e dicső utján, magasztos rendeltetése felé az emberi természet, ha menthetetlen elszigeteltségében egyedül csak földi ösztöneinek befolyása alatt lesz ? Az állati fajok ösztöneik által vezettetve, kétségkívül fenmaradnak és gondoskodva éhségük kielégitéséről fenállásukat biztosítják. A vadak majdnem olyan életet folytatnak, hogy tetteikre a kötelesség és a más világi élet eszméje semmi befolyást sem gyakorol, de épen azért lételük az oktalan állatokéhoz hasonló. Szünet nélkül küzdenek egymással a zsákmány felett és a legerősebbnek a legnagyobb rész jut. De mi lenne ami társadalmunkból, mely a jog tiszteletén alapszik, ha kihalna belőle a kötelesség érzete és a jogosság eszméje ? Nem sülyednének-e -vissza elkerülhetetlenül a történelem előtti idők vadságába, ha az atheismus általánosan elterjed és tudatos lesz, ha mindenütt nyíltan vallják és tanítják? Képzeljük csak egy percre azon állapotot, mely felé ugy látszik naponként közelitünk és a mely után bizonyos emberek lázas türelmetlenséggel esengenek. Képzeljük, hogy az ég üres ós a templomok elhagyottak, nincsen Isten, az igazság és jogosság "örök változhatatlan mintaképe ; nincsen imádság a könyörületes Atyához, és ezzel vége a vigasztalás ama forrásának, mely eddig a szerencsétlenekre nézve kiapadhatatlan volt; nincsen hit a jövendő életben, mely helyrehozza e világ egyenetlenségeit és megjutalmazza az igazakat, nincsen vallási eszme, eltűnik, mint az emberi nem gyermekkorának gyermekes meséje! A vallástalanság nem lehet többé a nagy szellemek kiváltsága, mint a XVIH-dik században. Ha az atheimus igazság, ugy hirdetni kell nyíltan mindeneknek. Támadnak majd emberek, kik így fognak a népekhez szólani: „Mire való volna a vallás? A vallás Istent feltételez, Isten pedig nem létezik. Ez egy üres, jelentésnélküli szó, melyet kitalált a félelem, elfogadott a hiszékenység, kizsákmányolt a fanatismus, s nagyra fujt az agymás utáni idők üres álmodozása. Isten nem egyéb, mint az emberi személyiség visszatükröződése. Ember, te önmagadat imádtad eddig! Saját képed előtt hajolt meg térded .... egyenesedjél fel, emeld föl homlokodat, mely a zsarnokok és a papok járma alatt oly sokáig görnyedett 1 Ragaszkodjál a föld porához, a földön túlról nincs mit remélned. Ne várj semmit a halál utáni jövőtől, mert az nem létezik. Sorsod e földön határozódik, igyekezzél tehát mentől nagyobb bőségre szert tenni és élvezeteidet szaporítani. Ki nézhetné könnyek nélkül ezen állapotot ? Isten eszméjével a világoság is eltűnnék az erkölcsi világból és az éj sötétsége borulna rá. Beteljesednék Byron álma, a Darkness; a nap kialudnék, a földet örökös sötétség, dermesztő hidegség szállaná meg; az emberek, hogy egy kis melegséget és világosságot nyerjenek, meggyújtanának mindent, erdőket, városokat, falvakat, templomokat, emlékoszlopokat és végre az utolsó ember az utolsó üszök kihaló fényével együtt múlna ki. A vallási eszme ama szellemi légkör, mely nélkül az emberiség egy percig sem élhet. Ackermann asszony „Bölcsészeti költemények" című művében csípősen festi azon ember komor bánatát, kit a positivismus minden túlvilági reményétől megfosztott. A valláshoz intézve szavait, igy szól : Eh bien, nous t'expulsons de tes divins royaumes, Dominatrice ardente, et l'instant est venu : Tu ne vas plus savoir ou loger tes fantőmes. Nous fennons, 1' Ineonmi! Mai3 ton triomphateur expia ta défaite, L'homrae déjá se trouble eL

, vainqueur éperdu, II se sent ruinó par sa propre eonquéte; En te dépossédant nous avons tout perdu. Nous restons sans espoir, sans recours, sans asile, Tandis qu'obstinément le desir qu'on exile, Revient errer autour du gouffre défendu. Gyógyíthatatlan búskomorság vesz erőt azon az emberen, ki már el veszté reményét egy jobb világban, kinek rövid és mindenféle bajokkal teljes élete csak e földhöz van kötve, melyen az erőszak hatalmával az igazságtalanság győz, és a melyen az egymást felváltó nemzedékek egy kicsinyke szűk helyért és az önfentartás eszközeiért élethalálra versengenek egymással. Vannak Amerikában német gyarmatok, melyek mindenféle kultust száműztek körükből; utazók, kik meglátogatták e gyarmatokat, állitjAk, hogy minden tagját, de különösen | a nőket mély búskomolyság emészti; az emberi élet elveszti minden becsét, ha távoli kilátásaitól megfosztják. Nehezebbé teszi a kérdést továbbá az, hogy a vallási eszmével eltűnik maga az erkölcs is ; nincs többé alapja és bizonyosan megszűnik minden befolyása a lelkekre. Az anyagi észrevételre szorítkozott tudomány csak