Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

hogy concubinátusban élt, de többen ezen „bűnös viszonyokat a házassági szertartások szentségtörő alkalmazása által hitték törvényesíthetni." (L. Pázmány Péter és kora, Franki Vilmostól). Ugyancsak ezen kathol. iró őszintén bevallja, hogy a mondott század elején „az egész országban nem létezett kath. főiskola, vagy magasabb tanintézet." „A népnevelés állapota egyáltalán nagyon szomorú volt. Egyik visitáló esperes „a gyermekek nevelését mindenütt elhanyagolva találta," s ha voltak is itt amott tanítók, de azok „többnyire igen műveletlen férfiak." Ebből azután következett a híveknek nagy tudatlansága, még a legszükségesebb hitcikkeknek is nem ismerése. P. o. több templomban hiányzott az utolsó kenethez szükséges olaj, s a plébánusok azzal mentik magukat, hogy nekik erre semmi szükségük nincs, miután híveik „a bérmálás és utolsó kenet szentségéről semmi tudomással sem birnak." Másutt a templomi épületek a leggyarlóbb állapotban találtattak, hiányzottak belőlük a legszükségesebb eszközök, edények. misemondó ruhák. És e szomorú rajzot csupa kathol. irók által elősorolt adatok alapján folytathatnók még hosszan, de ez is untig elég feltüntetésére azon helyzetnek, melybe hazánk kathol. egyháza jutott azon korban, melyben a liberális szellem, vagy épen nem volt még ismeretes, vagy legalább hatalmas ellentétbe ütközött De ím a 17-ik század két első évtizedében Bocskay s Bethlen diadaltól csillogó fegyverei kivakarják hazánk törvénykönyvéből a comburanturféle törvényt, kivívják a protestantismus létjogát, országgyűlési törvények által kimondatják a vallások egyenjogúságát, vagyis diadalra juttatják az ország északi s nyugoti felében is mind a politikai, mind a vallási téren a kor liberális szellemét; és e szel- j lem egy egészen uj, az eddiginél sokkal nemesebb életet költ e kathol. egyházban is. Nem telik bele két három évtized, és a katholicismus úgy szólván ki lett cserélve. A főpapi székekbe tudományosan képzett s egyházuk javát, érdekeit lelkükön viselő férfiak ülnek, az ifjú plébánusok műveltségük és erkölcsileg tisztább életük által messze felyül múlják elődjeiket, az előkelőbb világiak oly hévvel buzgólkodnak egyházuk mellett, melyhez hasonlóval alig valaha, csak egy főpap majdnem fél milliónyi alapítványt tesz kathol. közművelődési célokra, a ragyogó példát sietnek egyháziak, világiak követni, s rövid idő múlva s virágzó főiskolák keletkeznek bent a hazában, kivül a hazán pedig gazdag alapítványok teszik lehetővé a magyar kathol. ifjak kiképeztetését. Ugyancsak ezen időre esik az első kathol. nyomdák alapíttatása és a kathol. egyház úgy a tudomány ós, mint a népes irodalom terén méltó versenytársa lesz a protestánsnak. A liberális szellem uralma s a vallásfelekezetek egyenjogúsága alig tartott hazánkban három-négy évtizeden keresztül: és az aránylag rövid idő alatt teljesen megújhodott a katholicismus. Minket protestánsokat fájdalmas emlékek kapcsolnak az egyedül üdvezitő egyház eme ujjászületési korszakához; de az oly katholikus ember, ki előtt nem a hierarchiának, de egyházának valódi érdekei lebegnek, azt hisszük örömmel s büszkeséggel tekint vissza a liberalismus áldásaira. A 17-ik század utóbbi felében, s még inkább a 18-ikbau ismét beborul az ég, a politikai, vallási szabadelvüség egén hova tovább sötét fellegek tornyosulnak össze, és mi az eredmény ? Szerencsétlen az ország, pusztul a nemzet, protestáns egyházunk érzékeny szenvedéseken, kemény megpróbáltatásokon megy keresztül: de azért a katholika egyházat épen nem lehet virágzónak mondani. Főpapjai, kiknek egy része idegen származású, s idegen nemzetellenes érdekekért lelkesül, másrésze egyháziatlan, nagyon is a világi dolgokba s élvekbe elmerülő, hatalmasok az igaz, sokkal hatalmasabbak, mint a Bethlen s Rákócy korabeliek, szabadon üldözhetik híveinket, gályákra hurcolhatják papjainkat, elrabolhatják templomainkat, iskoláinkat és ezek javait, megakadályozhatják a szólás-szabadságot, lebilincselhetik a sajtót, égethetik a felvilágosultságot terjesztő könyveket: de azért botorság volna azt állítani, hogy ez által a kathol. egyház az előbbinél virágzóbb állapotba jutott. A papok és szerzetesek között újból sülyedésnek indult a vallás-erkölcsi műveltség, a világiaknál terjedt az egyháziatlanság, a népnél a babona s erkölcstelenség; a közép és felsőbb tanintézetek szellembilincselő, de nem szellemfejlesatő intézményekké fajultak, a népnevelés oly igen elhanyagoltatott,hogy még egy Mária Therézia erélyes kormánya is alig tudott rajta valamit lendíteni. Szóval az egész magyar kath. egyház közel volt ahoz, hogy azon fokra sülyedjen alá, melyen a szomszéd keleti egyházak voltak. Szerencsére hogy II. József, Lipót s a francia forra-9 9*