Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-04 / 5. szám

Te! az 1859-diki patentalis harc hős küzdője, kinek a hatalom csalogatása- és fenyegetésével szemben tanúsított szilárdsága volt azon dicsőségünknek, hogy számos és közte szegény egyházakból álló megyénkben senki el nem esett, egyik szerzője, engedd meg, hogy kik láttuk az egyház szolgái- és igaz érdekéért a lázangó sokaság elé sokszor feszitett érckebledet, ajkadra adjuk a classicus szavakat „Non ego ventosa« plebis suffragia vereor " Kacsóhban a szigorú birót az igazságosság mellett ama magas humanitás díszítette, melynél a törvény rideg ítéletét a szeretet enyhitő szava hirdeti ki ; hol a bűnéért megbűnhődött könnyes szemeit bizalom és reménynye] emeli elitélőjéhez. Az egyházi és polgári megye, a dunántuli ev. ref. kerület Demosthenese némult el Kacsóhban. Szebben alig rajzolhatnám szónoki erejét, mint erről parentalója szólt „Ha megnyílott beszédes ajaka, csengő szava mint a sebesen zúgó szélnek zendülése ült az elmékre, magával ragadva hallgatóságát, vagy mint az enyhitő szellő, mely csókolgatja, a fáradtak s szenvedők homlokát 5" majd ismét „Nem egyszer volt alkalmunk látni a megyeház zajos ülésében, midőn felegyenesedett, s ismert csengő hangján szólni kezdett szájról szájra ment a suttogó szó „Kacsóh beszél" . . . S mint midőn az Űr megdorgálá a vihart: Síri csend lőn." Lehetetetlen, hogy az erénynyel gyümölcsözött férfinak kedély virágiról is meg ne emlékezzünk. Idézzük ismét a koporsó felett mondott szép beszéd szavait: „Valódi gyönyör volt hallgatni, midőn e külömben rideg és zárkózott embernek vidám kedélye kinyílott. Öreg és ifjú egyiránt felderült tanúságos és kedves társaságában. Szikrázó élcei, laláló adomái nyájas kedv csapongással hullámozták át környezetét, a nélkül mindig, hogy az illem és becsület korlátait átlépte volna." A fecske sebesen csap el a föld felett, de szárnyai soha sem érik a ronda port. Fájdalom! ki kell mondanom, mindez csak volt. E sok kincs mind a koporsó-é, mienk csak a fájó emlékezet. Nem ! nem így van ! Omnia cuui pereant, est virtus sola perennia. Haec imortales reddere sola potest. Ledőlt oszlop ! fényét látszólagasan vesztett, világitó torony, Kacsóhnk ! tetteid és erényeidben élsz, élni fogsz örökké ! BARLA JÓZSEF. ADAKOZÁSOK, A nagy-körösi ref. főgymnasiumi és praeparandiai tápintézet javára a nt. kecskeméti ref. egyházmegye egyes egyházai a mai napig időrendben a következő adományokat küldték be alól rotthoz (első közlés:) Vadkert 2 frt. Jász-kisér 15 frt; Gomba 7 frt. Nagy-Abony 16 frt; Tisza-Vezseny 1 frt 25 kr. Halas 10 frt; összesen 51 frt 25 kr. A küldött adományokért a tápintézeti választmány nevében hálás köszönetemet nyilvánítom. MAGYAR ANTAL, tanítóképző intézeti igazgató. Szekesztői mondanivalók. W. S. úrnak Bélán : Vettük, de tér szűke miatt a jövő számig kelle halasztanunk. -— Sz. S. úrnak Mérán. Nagy örömmel fogadtak, s hozandjuk, de csak pár hét multán. Magán levelünk útban van. Több t. levelezőnknek : a beérkezett cikkekre jövő számunkban válaszolandunk; valamint az utóbbi pár hét alatt jött adakozások közlése is akkorra marad. HIRDETÉSEK Pályázat. A késmárki ev. uépiskola felsőbb leányosztályában a megürült tauszék a jövő iskolai évben egy ev. tanitó vagy ev. tanítónő által lesz betöltendő. Kívántatik: tanképességi bizonyítvány, a német és magyarnyelvnek tökéletes ismerete, a tanítónőtől különösen képesítés a női munkák tanítására. Idegen nyelvek ismerete, ének és zenében való jártasság egyenlő viszoyok között előnyül szolgál. Tanítási nyelv: a német. Személyes bemutatás kívánatos. Fizetés: 382 frt. rendes évi fizetés, minden késmárki tanítványtól 5 frt, minden idegentől 10 frtnyi tandíj, 44 k. m. fa a házhoz szállítva; 4 — 8 hectoliter árpa stb. Pályázók kellően felszerelt folyamodványaikat legkésőbb 1877. március hó 31-kéig legyenek szívesek alulírotthoz beküldeni. 1—3 Késmárk, 1877. Január 22-én. Páyer Hugó, egyliázi és iskolai felügyelő.