Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-02-04 / 5. szám
N E C L-t O L O G. | KACSÓH LAJOS. | Quid numeras annos ? Acta senem faciunt; haec mimeranda tibi Ovid. Isen csapása látogat bennünket belső Somogyban! Világító tornyaink, kiknek lelki fénye túlragyogta egyházmegyénk határait, gyorsan omlanak össze. Lelkünk a bánat sötét éjbeborult tengerén, az ijedtség sajkájában ide s tova hányatik. Még föl sem száradt a könyíi, mit a nagyeszű s tudós Kovács József kora hunyta alkalmával frírtunk : már Kacsóhnk koporsójánál kesergünk. Elszállott nemes lélek, ledőlt osz'opa prot. egyházunknak! hadd szenteljen emlékednek néhány sort őszinte tisztelőd. Néhai Kacsóh Lajos kis-bajomi lelkész, egyházmegyénknek a múltban évek során át, szeretve tisztelt esperese, a dunántúli ev. ref. egyházkerület főjegyzője Kacsóh Benjámin és Láposi Julianna szülőktől Nagy-Kun-Karczag városában 1812. nov. 19-én született. Első ké_ peztetését szülővárosa elemi- és közép-iskoláiban nyerte, majd a debreceni főiskola kitűnő tanárainak lábainál folytatta s végezte be. A folyó idő szokása szerint 1834-ben academicus rectornak jött egyházmegyénk akkor legfényesebb egyháza Nagy-Bajomba, hol a derék Sárközy István, Coadjutor kurátor és Buday Pál senior is laktanak. A két bölcs vezér hamar felismerte az ifjú rector nemes jellemét, vas szorgalmát, szép képzettségét, s őt a keblük hő szeretetével ápolgatott és táplált csurgói gymnasium tanárának nyerték meg. Elhunyt jelesünk tanszékén, —annak elfoglalása előtt szellemi kincseit Bécsben is gyarapítván, 1837-től 1845-ig működött; majd 1845-től 59-ig Kálmáncsán, 185q -től az utolsó időkig Kis-Bajomban mint lelkész munkált és fáradt az Ur lelki országa határainak kiterjesztésén Egyházi pályáján igaz érdemeit gyorsan követte az elismerés. 1848-ban egyházmegyei al- 1855-ben főjegyzővé, 1859-ben esperessé választá a közbizalom. De a kerület figyelme is csakhamar felölelte a test- és lélekben erőteljes esperest; s 1861-ben az al-, 1873-ban a főjegyzői tollat tette kezeibe, — a legjobb helyre. A polgári társaság is töbször ragyogott lelke gyöngyeivel; — többször kitűnően meg is tisztelte. Az absolutismus első veresége idején, az alkotmányos szabadság derengő hajnalán — 1861-ben ő volt a megye egyik legjobb, s minden nagyobb alkalomhoz közbizalommal állított szónoka. Megyénk ma is közszeretetben élő főispánja nem fogja felejteni első bevonulása és fogadtatása alkalmával a székvárosban tartott gyújtó beszédét. A nagy bizottságnak és állandó választmánynak tagja volt. A tudomány és közélet önfeláldozó férfia kimeritő elfoglaltság nélkül soha nem volt. . . . Ep ez okozta, hogy az erősnek és szívósnak látszott porhüvely hamarább omlott össze, mint a közérdek és óhaj a szomorú órát kiszabta volna. Idült májj-baja következtében, hosszas szenvedések között;- de utolsó pillanatig öntudattal, családi- és a rábízott közügyekről, életéhez hiven számot adva és rendelkezve, folyó hó 10-én, reggeli 3 |4 órakor Istenhez szállott lelke. 11-én délután 2-órakor kezdetet vett végtisztességtételén az egyházmegyei papság számos tagjain kivül megjelent jeleseivel a róm, kath. klérus, — a megye alispánja, árvaszéki elnöke, tiszti ügyésze stb ; szóval szám- és miveltségre ritka közönség. A gyászszertartás egyszerű, de szívható volt. A haldoUónak kijelentett végakarata szerint n. t. Csire István nagy-bajomi lelkész és tanácsbiró a gyászos ház udvarán alkalomszerű bevezetés után felolvasta a boldogult életrajzát, reá mutatott tetteire, rövid de kitűnően nemes jellegű búcsúztatót adott a költöző ajakára, s imát rebegve felette, koporsóját a szeretve tisztelő szolgatárs, barát s hálás tanítvány könny cseppjeivel beszentel é. A sírnál szabási lelkész és gyámoldai pénztárnok n. t. Horváth József úr ecsetelte a férfi-jellem vonásait, miknek mindegyike ékesité Kacsóh Lajosunkat. Nincs szándékom e beszédek birálatába bocsátkozni, csak annyit mondok : Jól esett látni a szivén talált sokaság könnyeit, s a meghatott minden felekezeti papság arcán a fájdalom mellett az elégültség szóló vonásait, „végre itta protestáns gyász cultus és a szónoklatok!" A családapa érdemeit beszéljék a felnevelt fiak a leányok erényei!! Mély tiszteletem szerény szavai illessék a közélet emberének ragyogó tulajdonait. A szilárd jellemű Kacsóht egyházi életében, tanári, lelkészi, megye és kerületi hivatalaiban mély tudományosság, rettenthetlen bátorság, szigorú igazság, szeretet jellemezték. Folytonos önképzésben teltek napjai. . . . Discere ne ces es , cura sapientia ereseit. Rara datur longo, prudentia temporis usu. És ő, mint hálástan itványa koporsójánál idézé : „Kebléből szivét kiszakasztja, néma falak közt hervad arculatja, fejét mély gond epeszti. Álmatlan szemei mécsekkel virradnak, kizárja örömét a ragyogó napnak . Az áldást ugy terjeszti. Majd „az ő tanári érdeme, mond ja, mit az exact tudományokból különösen a classica literaturából tudunk." A szép irály, melyen megjelent imakönyvében lelkének Istenéveli társalgását kifejezi, az általa szerkesztett megyei és kerületi jegyző-könyvek correctsége önképzése eredményének beszélő fényes bizonysági. .