Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

1541 1542 hogy a protestáns lelkésznek nem az a teendője, hogy egy hulla sírjának mélységét constatálja, hantjait sacrificálja, hanem hogy az élőt vezetgesse az igazság mezején és ismeretére. Végül azt mondom, hogy a rend, az egyöntetűség behozatala nem leend okozója „a kegyeletfogyásnak, a hajdani buzgóság szunnyadozásának, a templomi székek porosodásának." Óh ezeknek megint más a szülő anyjuk, nevelő dajkájuk! Mert hiszen úgy látom, hogy e fogyatkozások leginkább azokon a helyeken terjednek, hol a temetéseknél a ceremónia minden nemével a legtulzottabban szeretnek ós szoktak tüntetni. Ha pedig az a felfogás vezérelte volna Jézust vagy Luthert, hogy „egy egy megszokott kegyeleti öltönyt, egy egy apáról fiúra átment vallási actust meg ne változtassanakakkor Jézus soha se lett volna az emberek Megigazitója, Luther pedig ismeretlenül maradt volna a zárda szögletében ; és most mi sem disputálhatnánk ezek felett a dolgok felett; hisz még Arany is elvetette — bár érzékeny búcsú szavak kíséretében — a régi kabátot. Ne érzelegjünk tehát csak azért „Mert a régi szokás kívánja! Ha mindenben követjük a szokást, A régi por söpretlenül marad S oly hegymagasra nő a rosz, hogy a jó Fölül nem múlja." (Coriolán. Shakespeare.) HETESY VIKTOR, lelkész. ISKOLAÜGY. A közelgő zsinat és a tanitók. (Felolvastatott a b.-somogyi h. h. e.-megye VI. számú népiskolai körének Rinya-Sz.-Királyon tartott tanitói értekezletén.) Ha tiszta szivvel és jó lélekkel szolgáljuk az ügyet, melynek munkásai vagyunk ; ha őszintén óhajtjuk a népnevelés felvirágoztatását: akkor az iskolai ügybuzgóság; szorgalom, kitartás és a minél tökéletesebb szakképzettségre való törekvés mellett, kötelességünk körül is tekinteni, hogy felismerjük és ha lehet elháritsuk azon akadályokat, melyek munkálkodásunkat nehezítik, önérzetünket bántják, az óhajtott sikert lehetetlenítik, vagy talán természetes jogainktól megfosztanak és igy elkedvetlenítenek bennünket. Igen! mert részemről hangos ellenmondást látok abban, hogy p. o. Önálló egyéneket neveljen cíZ j cl ki maga is nyög a subordinatio minden önérzetet elölő súlya alatt; jogok gyakorlására tanítson az, kinek csak valamivel van több joga annál, hogy kötelességeit teljesítheti ; jó kedvvel menjen az iskolába s a siker reményével munkálkodjék az, kinek vállai elhordozhatatlan teherrel vannak megrakva! Nem mondom, hogy épen mi b.-somogyi tanitók vagyunk különösen sújtva ezen elősorolt nehézségekkel ; , sőt örömmel ismerem el, hogy ezen elkedvetlenítő körülményekből való kibontakozás nálunk már megkezdődött. Tekintetbe véve azonban, hogy egyrészt még mi is csak kezdetén állunk a kívánatos reformnak, másrészt magyarhoni sok hitrokon tanitótársunk csak ennyire enyhített helyzetbe sem juthatott eddigelé — akiknek jólétéért, mint a tanítás sikerének egyik legfontosabb alapfeltételéért munkálódni pedig testvéri kötelességünk: — igen kívánatosnak, sőt a tanitók és tanügy érdekében mulhatlanul szükségesnek tartom: egyetértő fellépésre buzdítani hitrokon tanitótársainkat arra nézve, hogy a közelébb tartandó t zsinatra készen legyünk a helyzetünk javítását sürgető emlékiratunkkal. Nem kétlem ugyan, hogy a tartandó zsinat, minden sürgető felszólalásunk nélkül is enyhíteni fog egyben-másban helyzetünkön; de azt sem lehet tagadni, hogy ezen jóakaratú doktorunk is csak akkor gyógyíthatja a bajt gyökeresen, ha mi őszintén és részletesen elszámláljuk és megmutatjuk a fájó részeket. Itt is áll a közmondás, hogy „néma gyermeknek anyja sem i érti szavát." -Nincs szándékomban részletesen elsorolni óhajtásunkat és kívánalmainkat, miknek teljesítését a tartandó zsinattól várnám ; de nem is sorolhatnám el, mert ez, egyes ember erejét nagyban fölülmúlja. Csak alább teendő indítványomnak némi indokolására hozok fel itt néhány tételt, melyek zsinati elhatározás tárgyai lehetnek s melyek — véleményem szerint -— nagyban befolynak a tanitói működés sikerére vagy annak kockáztatására. Most, midőn az előbbi rendes tantárgyak mellé még \ a rajz, testgyakorlat, faiskola, ismétlő iskola, alkotmánytan, mértan, háziipar kezelése és tanitása is a tanitó teendői közé soroltatott s a régi négy osztály helyett hat osztályban kell tanítani növendékeinket: ha a vallásos nevelés ügye igazán szivünkön fekszik, ezen roppant elfoglaltatásaink közepette, fel kell tennünk a kér-I dést elsőben is : 1. A mindennapi és ismétlő iskolásoknál a tanító tanítsa-e ezután is a vallási tantárgyakat? 2. Prédikáljon-e és mikor a tanitó ? 3. A tanitó tanitsa-e a confirmándusokat ? 4. Tandíj eltörlés a mindennapi és ismétlő iskolásoknál. 5. A tanitó felmentése a mezei gazdálkodás alól. Fizetésének bizonyos mértékig terményekben, azontúl készpénzben való megállapítása. 6. A tanitói fizetés minimuma s fizetésének a gondnokok ált 1 leeudő beszedése.