Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-12-02 / 48. szám
ezen lelkiismeretbeli szorongattatások mielőbb meghallgattassanak, megtétessék a lehető arra nézve, hogy itt segítség jöjjön a nélkül, hogy a másik oldalon a lelkiismeret megsértessék. Rliode barátomnak azon egy nyilatkozatát, hogy erőszakot használjunk, nagy sajnálkozással vettem. Tartsuk ettől távol magunkat, a sértésnek legkisebb árnyéka, idegen lelkismeretnek megérintése se terhelje lelkünket. Egyik lelkiisméretnek annyi joga van az egyházban, mint a másiknak, mely az apostolicum szavaival sértve érzi magát. A mi veit theologusnak az a nagy feladat jutott, hogy itt közvetítsen és egységet létrehozni törekedjék a minek lehetőségén én nem kételkedem. Ezt a lehetőséget bebizonyítani nem tudom, lehet is, hogy a pessimista gondolkodóknak van igazuk, hanem egyelőre hiszek benne, mivel hinni akarok, mivel reményem van ezen egységhez. Ugy látom, hogy Techow indítványának tulajdonképeni célja nem más minthogy a külön (ele, most oly tájon egymás ellen törő irányok számára az egyesülés útja jelöltessék meg, azért én ez indítványra szavazok." * BOGNÁR ENDRE. A > eto jog-. Minap az „Independence Belge" azzal a különös újsággal lepte meg a világot, hogy a német kormány a jövő conclave választása ellen, ha az neki nem tetszenék, érvényesíteni fogja az ő vető jogát. A v e t o századok óta három hatalom jogai közé tartozott: a franciáéhoz, a spanyoléhoz s a szent birodaloméhoz, melyet eltűnése óta, mindég Ausztria képviselt. Berlin, az Independance szerint ezt az örökséget elakarja perelni Bécstől, mert Ausztria, Sadova óta ki lévén zárva Németországból, nem tekintheti magát a szent birodalom örököséül , mivel pedig tettleg és jogilag az uj német birodalom képviseli azt, a mi I. Napoleon alatt elveszett, ennélfogva a szent birodalom vető joga is Vilmos császárra háramlik. Ebből az a furcsa dolog következnék, hogy egy protestáns hatalomnak — a németség nagy része a reformatióhoz tartozván, — joga lenne a kath. egyházhoz igy szólani: ez a praelatus, mert nekem nem tetszik, a te fejed nem lehet. Ez annyira sajátságos, absurdus és ildomtalan volna, hogy ez az újdonság szinte nem is talált hitelre. De az érdekeltséget e különös jog iránt mindenesetre sikerült neki felkölteni ; egy ferde hagyomány az a középkorból, mely szerint a francia köztársaság elnöke, a spanyol király s a szent birodalom feje (kit Bécsben vagy Berlinben kell keresni) ellenkezhet abban, hogy e vagy ama bibornok, legyen vagy ne legyen pápának választva. Kérdés, hogy ilyen jog respektálható e nap•Techow indítványa abban culminál, hogy addig is, mig az egyházi szertartás rendeztetik, az apostoli hitvallás használatának kötelező volta engedményessé mondassák ki. Ez indítvány el is fogadtatott. B. E. jainkban s vájjon IX. Pius is nem törölte-e el ama titkos híres bullájában, melyben utódja választását szabályozza. Ez annyival is inkább valószínű, mivel e sajátságos privilégium horderejét maga a szent atya is tapasztalta. Massai Feretti bibornok szabadelvűt játszott; a közóhaj trónra hívta őt, de az akkor Olaszhonra nagy befolyást gyakorló Ausztria félvén az o kinevezésétől, határozottan azért, mivel szabadelvűnek hirdették, használta a vető jogot ellene. Véletlenből e vagy a bibornokok sejdítették a dolgot, a conclave annyira sietett munkájával, hogy mikorra az ausztriai bibornok a vétóval megérkezett, Massai fél órával előbb már IX. Pius lett. Nagyon lehet, hogy ezen esemény emléke a pápát a vető jog eltörlésére indította. Ha ő nem tette is, teheti a conclave ; mindenesetre gondolkozóban vannak felőle s a hatalmak — az Italie állítása szerint — tapogatództak s bizalmasan kérdést intéztek, hogy miben áll a dolog. Simeoni bibornok, a szent atya egyenes rendeletére a következő kérdések megoldását bízta egy bibornokgyülésre : 1. A vető katholikus minőségű hatalomhoz tartozó jog e? 2. Az egyház elfogadta-e valaha e privilégiumot canon szerint ? 3. Föltéve, hogy a szokás, a múltban, a vető joggyakorlatát több kath. hatalomnak megengedte: e jog megtartható-e ma, midőn ezek a hatalmak az egyházra nézve káros újításokat hoztak be törvényeikbe s kivált jelenben, midőn a szent szék helyzete változott? 4. Nem volna-e szükséges a szent collégiumnak a a vető jog fölébe emelésére bizonyos szabályokat hozni ? 5. Vagy föltéve, hogy némely hatalmakra nézve csakugyan léteznek ilyen idő által szentesitett kivételek, nem volna-e célszerűbb egy általános szabály felállítása ? Vagy pedig nem volna-e még jobb a kivételek eltörlése ? A gyűlés az első kérdésre válaszolta : hogy a vető sohasem volt absolut jog s még kevésbé lehet ma, midőn az egyház majdnem minden államban (sic) a politikai szenvedélyek célpontja lett. A második kérdésre : a szentszék a hatalmakkali concordatumaiban soha sem tett a vétóról semmi Ígéretet; a privilégiumok meg az egyház canonai által nincsenek., elfogadva. A harmadik kérdésre véleményezte: a szent szék jelenleg olyan helyzetben látja magát, melyben minden tekintélyére s függetlenségére szüksége van, nem tűrhető tehát, hogy bármely hatalom is, — magán érdekekből — akadályozhassa a conclave munkáját. A negyedik kérdésre nézve a bibornokok egy része olyan állandó szabályok felállításának szükségességét látta, melyek szerint a pápa választásába semmiféle kormány se avatkozhassék be. A másik része meg épen ellenkező véleményen volt. Belátták, hogy a kormányoknak is vannak érdekeik, melyeket nem lehet mindég figyelmen kivül hagyni.