Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-02 / 48. szám

„mely az egész népnek öröme lészen." (Luk. 2. 10.) Nem lehet szavakkal lefesteni ezt az érzetet, mely Ráchel keblében e szavaknál fellobog, azt a boldogságot, melyet e gondolatnál érez ; oly pillanat ez, oly magasztos, szent és ünnepélyes, minő kevés van az emberi életben, de a melynek üdve azután szenvedések bosszú ostroma alatt szilárd és magas emelkedésben tartja a lelket. Mennyország ez az emberi kebelben, az ég nyílik meg Ráchel előtt, Ráchel az Istent látja. Ez a véges emberi szellemnek közvetítés nélkül való érintkezése a végetlennel. Ez vallás katexochen. Es nem költői fictio ez, nem a költő képzeletének önkényes szüleménye, hanem tiszta elévülhetlen valóság, szigorú lélektani törvény van itt előttünk megtestesítve. Azt mondja Kölcsey : Isten a szenvedőnek engedé a vigasztalást, az egész természetből, az emberi tettekből s tanításokból szívben élő tudományt szívhatni. Régi életbölcsesség az, hogy a szenvedés áldás. Mit jelentenek e szavak, minő tudományra tanit bennünk a szenvedés '? Ráchel példáján látjuk, hogy a szenvedések oly tárgyakra fordítják tekinteteinket, melyekre szerencsében tán soha se gondolnánk. Gyakorol bennünket a fájdalom abban, hogy saját kis egyéni körünkből szálljunk felebb s fordítsuk pillanatainkat az egészre. Tekintsünk családunkra, községünkre, nemzetünkre, elnémul az egyes fájdalma, hol a nemzet örül, engedjük megszólalni keblünkben a felebaráti szeretet sugallatát. Jöjjetek én hozzám — mondja az első felebarát. (Máté 11. 28.) — kik megfáradtatok és terhelve vagytok, és én megvigasztallak titeket. Velünk született a nyugalom utáni vágy, némelyek anyagi jutalmak keresése által igyekeznek azt kielégíteni; de mi emelkedjünk fel Tompa M. szép gondolatára: oda juték vissza sok keresés után, nem gyógyíthat meg más, mint ki megsebhetett.* Hívj engemet segítségül a te nyomorúságodnak idején és én megszabadítlak tégedet. (Zsolt. 50. 15.) De hogy a tiszta örömnek ily kiapadhatlan forrását fedezhessük fel, annak egy feltétele is van. Deus neminem trahit, nisi volentem. Ne engedje a szenvedő fájdalma által magát megsemmisíttetni, ne merüljön el végkép a fájdalomban — vannak kik ebben szinte élvezetet találni látszanak, kik sötét ábrándképekkel még szándékosan nevelik fájdalmukat — hanem emelje fel lelkét, akarjon vigasztalódni, keresse az enyhülést. Es ha igy kiemelkedve szenvedéseink hullámaiból vigasztaló gondolatot keresünk a természet és emberiség jeleneteiben s azon törvényekben, melyeknek ezek alávetve vannak ; akkor megnyilnak elborult szemeink és felismerjük a megtörtént eseményeken Isten ujját, mely e földön kérlelhetlen igazságszeretettel jutalmaz és büntet. 2. Mós. 33. 21. kvv. íme itt vagyon egy hely, és állj ott a kősziklán és mikor az én dicsőségem elmegyen, a kősziklának hasadékjába állitlak tégedet és az én kezemmel befedem szemeidet, mig elmúlom onnét. Azután (művem bevégezte után) az én keze* Isten akarata. Tompa Miliálytól. met leveszem rólad, és hátul meglátsz engemet, de az én arcomat nem láthatod. SAS JÁNOS. BELFÖLD. I^evél Felsö-Baranyából. A közelebbi években, figyelemmel kisérve az „Egyházi Lap"-ot, nem igen vettem észre közlést a f.-baranyai egyházmegye életéről, pedig ezen egyházmegye nyilvános működése is megérdemlené, hogy azzal néha a nagy közönség is megismerkedjék. Talán nem akadt tudósító ? hiszen még a lelkészváltozások is rendesen elkésve jutnak innen a közönség tudomására. Fölveszem hát a tollat én. Előre is bocsánatot kérve a szives olvasótól, ha annyi jeles helyett a leggyengébb — de csak is azért, mert mások nem teszik — kísérli meg a f.-baranyai egyházmegye f. évi november 22- és 23-dik napján tartott rendkívüli közgyűlésének érdekesebb tárgyait jelzeni. Felső Baranyában a tisztújítás levén gyakorlatban, minden hivatalnok megbízatása csak 3 évig tart s akkor lemond. A főesperes úr ki e szép tisztet 6 évig viselé, ez év tavaszán szintén lemondott. De a többszöri szavazás eredménye csak október hó-2-án lett ismeretes, melyszerint az uj esperes Kovács Antal úr lett. A volt esperes úr aztán sietett átadni hivatalát, s ezért hivatott össze Siklósra nov. hó 22-ik napjára a rendkívüli közgyűlés. A gyűlés megkezdésének ideje d. e. 10 órára volt ugyan kitűzve, de két fontos körülmény hátráltatta azt. | Egyik, hogy szeretett s páiatlan buzgóságú s.-gondnokunk ! Ráday Gedeon gróf úr útjában megkésett, s táviratban 1 tudatta, hogy d. u. 2 óra előtt meg nem érkezhetik. A 1 másik egészen más természetű, szomorú körülmény volt. Egy ifjú lelkésztársunk Kovács Pál szavai lelkész feküdt ravatalon, ki hosszas kinos sorvadás után a szülei háznál, édes anyja karjai közt, 34 éves korában szenderült vég! álomra. Epen e nap délutánjánra esvén eltemettetése, az egyházmegye szép számmal megjelent lelkészi kara nem vonulhatott vissza, még a gyűlés kedvéért sem egyik paptársa utolsó tisztességtételétől, s így a gyűlés temetés utánra halasztatott. A meghatóan egyszerű temetési szertartáson a papsággal együtt a nemes gróf is megjelent. A gyászudvaron helybeli lelkész Zeke L. úr mondott, tapintatos beszéd előbocsátása mellett, megható imát> mely után a lelkésztársak a koporsót a gyászszekérre emelték, s megindult a halottas menet, az elhunyt gyülekezetéből való 12 férfi által környezett koporsóval, a közeli temetőbe, bol ismét Hetesy Victor úr vett az elhunyttól végbúcsút egy csinosan kidolgozott, s hatásosan előadott sirbeszédben. E tragicus élet, — mert igazán az vala — gyászromjai fölött nem egy köny hullt a sze-