Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-25 / 47. szám

szervezette] procrustesi ágyat készíteni, vagyis egyik kerület önkormányzati jogait összezsugorítani, a másikét talán kelletinél jobban kibővíteni; hanem óhajtanánk testvéries összhangzatot létrehozni, és oly szervezetet, inely a királyi szentesítést is elnyerné. Osztom én elvben Hegedűs L. nézeteit, én is óhajtanám, hogy vajha a mi egyházunk is lenne anyagilag és szellemileg oly erős, hogy — mint az amerikai felekezetek, — önnön erejéből fentarthatná magát. Igen de nálunk még szükség van a fejedelmi s államkormányi támogatásra, de meg ha szervezetünk a szentesítést nem nyerné el, egy ministeri tollvonás megsemmisíthetné azt, nem csak, de e nélkül alig számíthatnánk a világi hatalom támogatására az általunk kivetett egyháziadók behajtásánál. Mind ezekért én a sanctiot, melynek külömben is túlterjeszkedése ellenében az 1790/1 26 trveikk biztosítékot nyújt, óhajtom. A mi gróf Lónyay javaslatát illeti, ezt én nem találom öszhangzónak sem a mi javaslatunkkal, sem a tegnap itt hallott beszédekkel; miért is óhajtom, hogy abban világosan fejeztessék ki, miszerint a zsinat nem csupán a convent létrehozása érdekéből űl össze, de e mellett munkába veendi egyházunk organizálását, épségben hagyása mellett természetesen, az én nézetem szerint is az egyes kerületek önkormányzati jogainak. Tisza László. Erdély őszintén akarja a békét s egyesülést, de a mellett történelmileg kifejlett jogaihoz ragaszkodik azt; érthető, mert hiszen Erdélynek a különleges állásra nem csak joga, de mulhatlan szüksége is van, külömben nagy zavarok keletkeznének. Mások ott sok tekintetben a viszonyok ma is, mint a Királyhágón innen. P. o. mi soha nem hivatkozunk az 1790/1 26 ik t.-cikkre, hanem a bécsi, linci békékre, s az approbátákra j mi erdélyiek valamint a múltban, úgy ma is tarthatunk egész szabadon zsinatot, minden előleges engedély nélkül stb. Hogy Debrecen az egyházszervezetet sürgeti, ezt tudjuk, helyeseljük, de hogy összes egyházszervezetünk^ alólról kezdve felfelé egészen ujjá alakíttassék, és teljesen egyöntetűvé tétessék, ebbe bele nem egyezhetünk, s erre az egyesülés végett nincs is szükség. Miért ne lehetne az egyes egyházmegyék, kerületek szervezetében több kevesebb eltérés, a fődolog csak az, hogy a hol mint kerületek találkozunk, ott legyen egység s öszhangzat. Ezért is gr. Lónyay javaslatát, mely a debrecenivel épen nincs ellentétben, pártolja. Molnár Aladár. A két javaslat között lényegökre nézve nincs ellentét, de a kedélyek megnyugtatása végett az utóbbit célszerű volna pár szóval pótolni. Jelesen Debrecen biztosítást óhajtana, hogy a zsinat nem csupán a convent megalakításáért ül össze ; másrészt meg Erdély autonomiája miatt aggódik. A zsinatnak már a szervezettel okvetlenül kell foglalkozni, azért vitessék be az utóbbi javaslatba ez hogy „alólról fel", ezzel talán mindkét fél meg leend nyugtatva. Ragályi N. a két javaslat között lényeges külombséget lát; ha a Lónyayféle szűkebb keretű zsinattal ÍB megelégszünk, ez meghunyászkodás jele. Ilyenért nem kell zsinat, conventen is elvégezhettük volna. Vagy a sanctióban keressük az erőt ? Akkor a szentelt vizben is van erő. Antal Gábor. Azzal a reménynyel jöttünk ide, hogy legalább az első lépést az egyház szervezésében megteszszük ; reméltük, hogy az aggályokat el lehet oszlatni, de ha újból vita tárgyává teszszük azokat, melyekre nézve már megállapodás történt, akkor ezen convent minden eredmény nélkül megy szét. Kovács Ödön, mint erdélyi sajnálja, hogy a mai tanácskozások folyamában az erdélyiek felszólalása aggodalmat keltett. O tegnap a debreceni javaslatban semmi olyast nem látott, a mitől ő mint erdélyi félhetett volna, és ha b. Kemény, Tisza László mégis felszólaltak tegnap, ezt ők tulajdonkép tették olyasmi mellett, a mi a debreceni javaslatban praegnanter bent van. De ha nem volna is bent javaslatában, nincs okunk autonómiánkat félteni Debrecentől, melynek eléggé ismerjük e tekintetben múltját, ismerjük törekvéseit. Talán félreértésre szolgáltathatna okot Tisza László azon mai nyilatkozata, hogy Erdély bele nem egyezhetik egy alólról kiinduló egyházszervezetbe; azért nem mulasztja el megjegyezni, hogy ő szerinte a javasolt egyházszervezet mi bajt sem okozna, mert hiszen Erdélyben is az alsóbb egyházi hatóságok, presbytériumok, e.-megyék egészen a magyarországi mintára vannak szervezve, ugy, hogy ha a szervezés részleteibe bocsátkoznánk, még vita sem igen keletkezhetnék köztünk. Gr. Lónyay javaslata nem hogy nincs ellentétben a debrecenivel, sőt az emez által van kiegészítve, s e nélkül amaz tisztán nem is érthető, miután az már feltételez egy javaslatot. B. Vay Miklós. Ugy látja, hogy ha a gr. Lónyay-féle javaslat hetedik kikezdése ezen szavakkal : „alulról felülre" megtoldatik. a nyilvánított aggályok eloszlatnak, azért ajánlja ezen toldást. Ezen ajánlat közhelyesléssel fogadtatott és a határozat — mint már mult számunkban közöltük — kimondatott. Ezen határozat értelmében egy bizottság volt választandó, s ennek tagjai a másnapi ülésben választattak meg, kik is a következők : 1) a dunamelléki kerületből: Fördős Lajos, Molnár Aladár, Szász Károly, póttagul Baksay Sándor ; 2) a dunántúliból : Beöthy Zs., Horváth M., Csépán A. póttagokul : Nagy János, Pázmándy Lajos. 3) a tiszáninneniből: Kun Bertalan, Mocsáry L., Fejes Istváu, póttagul: Mitrovics Gy. 4) a tiszántúliból: Révész Bálint, Révész Imre, K. Tóth Mih., Tóth Sám., id. Kiss Áron, póttagokul Ármos Bálint; 5) az erdélyiből: Nagy Péter, Tisza László, Szász Domokos, Kolozsváry Sándor, póttagul : Lészay S. Ezután előterjészté elnök úr Balogh Fer. és György Endre uraknak az edinburgi egyetemes presbyterián nyári zsinatról tett jelentésüket, mely már előbb minden conventi tagnak nyomtatásban megküldetvén, felolvasottnak tekintetett, s a conventi levéltárba helyeztetni rendeltetett. Végül nem mulaszthatjuk el örömmel megjegyezni, , hogy a három napi tanácskozás alatt az őszinte testvé-