Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-18 / 46. szám

zsinat útján igyekszik megkísérteni, s ez ügyet, mint látjuk, első sorban kezeinkre bizza, mi pedig kétségtelenül azon leszünk, hogy e bizalomnak legjobb belátásunk szerint megfeleljünk; mert hiszen érezzük mindnyájan, hogy ha szerencsésen oldjuk meg ebbeli föladatunkat, ugy nem csak saját hitfelekezetünk szellemi s anyagi jólétének teszünk szolgálatot, de egyszersmind magyar hazánk mind inkább fejlődő alkotmányos és ereklyeként óvott nemzeti életében is mentől méltóbban fogjuk azon helyet betölthetni, melyet az isteni gondviselés számunkra kimutatott, s melyet Felséges királyunk, mint védurunk oltalmazó paizsa alatt, annak idején már egyszer megállottunk. Ezek voltak azok, melyeket előlegesen felemlíteni bátorkodom s melyek után nincsen részemről egyelőre más hátra, minthogy újból kikérjem a főt. és m. convent tanácskozásai közben tőlem meg nem vonandó bizalmát s kegyességót. A lélek egységéről. Próba beszéd, tartotta HCSSBACH lelkész a berlini szt. Jakab templomban, május 13-án. (Vég-e.) Ugy de azt mondják : nagyobb az, mire nézve nem értünk egyet, mint a miben megegyezünk. Szánandó csalódásnak tartom ezt részemről, ez állításra kétszeresre nemmel kell felelnem. Mert mi a fődolog a keresztyénségben? Beleegyezéstekre számitok: nem más, mint az igaz keresztjén élet, az élő szívjóság. Ez pedig abban áll, hogy Jézus Krisztus élete hatalmassá és erőssé váljék mi bennünk, hogy az ő lelke teljesen áthasson és ösztönöz/ön ; ez pedig úgy történik, ha az ember teljesen oda engedi magát az örök Istennek, ha egész lelki erővel azon van, hogy minden ő gondolatát, akaratát és érzetét Isten lelke has^a át. És ez a kegyesség, ez az élet még is csak meg van mind a két táborban ? Csak nincs feltételezve attól a nézlettől, a mely bennünket elválaszt? Mert a mikor gondolatunkat ós ismeretünket az igazság lelke hatja át és határozza meg, akaratunkat a megszentelés lelke vezeti, vallásos érzésünket a fiúság lelke hordozza, és lelki erőnk a szeretet szolgálatában áll, akkor csak igaz keresztyéni kegyességről, keresztyéni életről lehet szó bennünk. Hogyan tehát ? Megtagadjuk-e a testvérjobbot azon mi társunktól, a ki talán nekünk a keresztyéni kegyességben ós életben valódi példakép lehet, azért, mert az ő nézete Isten, világ, biblia ós Krisztusról nem szorítható az emberi hitvallások azon formájába, melyben a mienk van ? Habár a te gondolatod más mint az enyim Isten kormányzása felül a világban, váljon nem lesz-e ez törpe nagysággá a fődologgal szemben, midőn te és ón, mindketten az örök Istennek egészen ós utógondolat nélkül oda engedjük magunkat ? Ha mindjárt te máskiut fogod is fel Jézus Krisztus lényegét, és az ö viszonyát Istenhez mint én, ha mindjárt ellenkező nézetben legyünk is az evangyeliomok tudósításai felül, még is nem mellék dolog-e a fődolog mellett, hogy Jézus Krisztus élete bennünk hatalmassá legyen, az ő lelke vezessen ós kormányozzon ? A miben mi egymással torzsalkodó evangy. keresztyének egyezünk, Jézus Krisztus lelke, még is csak sokkal inkább, végtelenül nagyobb, mint mi bennünket elválaszt, habár ez utóbbi is jelentőségteljesnek látszik. Távolból tekintve nagy közbevetésnek látszik, mi a pártok ós irányok közt létezik. De ha közelebbről nózzük, ez a közbevetés elenyészik, összeszorul. Ha a harc homokját szemeinkből kitörüljük, és oda áttekintünk, lehetetlen, hogy testvér szemmel ne találkozzunk, a melyben az őszinte kegyességnek ugyanazon tüze ég, mint a mienkben. A bennünket elválasztó közbevetést áthidalhatjuk és mint keresztyének egymásnak testvórkezet nyújthatunk, azon vallomással; még is neküuk egy a mi Istenünk és Atyánk, mi még is egy Urnák szolgálunk, a Jézus Krisztusnak, minket még is egy lélek lelkesít. Képesek vagyunk erre, azaz, a bennünket elválasztó ellentétekben nem fekszik a lehetetlenség. De nincs-e meg bennünk a mi sziveinkben? Ákarunk-e komolyan egymáshoz közeledni, ós próbát tenni, hogy a válaszfalakon túltéve magunkat egymásnak -testvér jobbot nyujtsunk ? Csalódásban ne ringassuk magunkat az akadályok nagysága felül, melyek utunkban állanak, melyek bennünk léteznek. Az idők folyamára az előítéleteknek egészen özöne halmozódott össze a keresztyének szivében, a mely előítéleteket az emberi szívből kitépni, rettenetes nehéz, Könnyebb a vaknak az ő látását vissza adni, mint az embereket előítéleteikből kigyógyítani. A gyanakodásnak egész vetése nőtt fel egyházunkban a különböző irányok közt. Minden kezdeményezés az orthodoxia részéről, még oly tiszta szándók vezesse is, a minő népéletünk bajainak orvosolása, azonnal a másik oldalon gyanúval fogadtatik, hogy t. i. hierarchiai törekvést visz véghez, a lelkiisméret elnyomásán dolgozik. Míg ellenben az a szol-81*