Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-11 / 45. szám

A Finistére egy a Londonba jött bretagnei búcsú járókkal történt szomorú esetet beszél el. Lelkészünk a parochiájához tartozó, több ezer frank értékű gyönyörű ezüst kereszttel bocsátotta el okét. Miután a londoni templomot meglátogatták, ott hagyták a keresztet, hon­nan el is lopták; lehetetlen volt megtalálni ; a búcsújárók üres kézzel tértek haza. A gyártanács — mivel a lel­kész velők nem értekezett — követeli a keresztet s megfizettetni akarja a lelkészszel. * * * A britt biblia-társulat elhatározta, hogy a keleti háború folyama alatt a veres-kereszt társulatok közvetí­tésével minden betegnek s sebesültnek, egy az ő nyel­vükön levő bibliát ajándékoz. Szerintünk azonban veres­kereszt társulatoknak nem ilyen vallási, protestáns, pro­paganda-féle missiojuk van. Mit szólnánk ahhoz, ha valamely kath. egylet meg a szűz tisztelete feletti érte­kezésekkel akarna a kórodákban gyógyitani. * * * A veres-kereszt nagy kegyben áll Oroszországban. Az aláírások szaporodnak. A szent Katharina-féle császári intézetből idéznek ifjú növendékeket, kik három tál éte­lük közül egyről lemondtak, hogy az igy meggazdálko­dott Összeg is a kórodák javára fordittassék. Kisseneffben meg 412 fogoly egy napi böjtért folyamodott, hogy igy járulhassanak a nagy nemzeti ügyhöz, stb. * A rouellei városbíró a következő végzést adta ki: Mi rouellei község, Dumfrontmegye, Orne kerület birója, tekintettel az 1790. aug. 16—24., 1814. dec. 18. 20., és 1837. jul. 18-iki törvényekre, határoztuk és hatá­rozzuk, a mint következik : Art. I. A vendégfogadók, étkezési házak, Cdapszé­kek és kávéházak vasár- és az állam által elismert Ün­nepnapokon az istentisztelet ideje alatt zárva tartas­sanak. Art. 2. Az áthágás a jelen határozat megjelenésétől számíttatik s a peres ügy az illetékes hatóságnak adatik át a törvény szerinti megbírságolás végett. Art. 3. A rendőrségi hivatal a jelen határozattól kezdve lép életbe, mi a városban ki fog függesztetui és közhírré tétetni. Rouelle, a város házában, sept. 3. 1877. E szerint a franciákat a restauratiók (étkezési he­lyek) fogják kegyesekké tenni, vagy akarják vagy nem. * * * Az Allianee News a missiok lapja Madagas­kár királynéjának következő uj rendeletét közli : „Én Ranovalomanjaka, Isten kegyelméből és népem akaratából Madagaskár királynéja, az ország törvényei­nek pártfogója, igy szólok az én alattvalóimhoz: Isten adta nékem e tartományt, ezt az országot és ebben a rhumot; értéstekre adtam már óh alattvalóim, miért ne adjatok el rhumot Antonanariovban és Imérina tartó-I mányban. Újra emlékeztetlek hát benneteket, hogy a rhum árt a ti személyeteknek, hogy az lényeteket cél nélkül emészti, hogy az nyomorba sülyeszti feleségeite­ket, gyermekeiteket, hogy az ostobákká teszi az okoso­kat, az ostobákat pedig még ostobábbakká, hogy ez meg­sérteti veletek az ország törvényeit, hogy az vétkesekké tesz titeket Isten előtt. Mindez azt bizonyítja, hogy a rhum igen gonosz portéka arra nézve, hogy azzal Antonanarivóban éljenek. Midőn éjjel azt isszátok, fütykösöket ragadtok s egymást minden igaz ok nélkül jól megütlegelitek. Miért szeretnéd hát óh én népem a rhumot ? En mondom I néked óh én népem, hogy nagyon örülök midőn hasznos tárgyakat adtok vagy vesztek. Éu mondom hát nék­tek : ha ti itt Antonanarivoban vagy Imerina tartomány­ban rhummal kereskedtek vagy hagytok keresedni, vét­kesek lesztek a törvény előtt, miért is én a ti javatokért nem szégyenlek törvényt szabni. En mondom hát, a ki az én törvényeimet megfogja szegni, meg fog büntettetni Nem igy kell e óh én népem ? Igy beszél Ranovalaman­jaka, Madagaskár királynéja." * * * Siléziában az állam és a mai egyház közti conflictus folytán több kath. plébánia megfosztatott szellemi veze­tőjétől. Több katholikus, hogy halottjaik az egyház se­gédkezése nélkül ne legyenek eltemetve, fölkérte a leg­közelebbi protestáns lelkészt, hogy elneköljön a ceremó­niánál. * * IX. Pius több 80 évesnél. A vulgus profanum az ő hosszas életkorát erős testalkatának tulajdonítja ; az ultramontánok némelyike csudát szeretne abban látni. Segur marquis úr pedig, egy általa most kiadott könyv­ben, másként magyarázta azt meg . .. : „Bastide úr — mondja ő — megismertette velem Leautard Amália kis­asszonyt, ezt a marseillei szent leányt. .. . Ez a csodálatos keresztyénnő Rómába jött és itt maradt egy fensőbb és isteni érdek végett. .. 1866-ban az az ihlettség szállta meg, hogy életét egy magasztos és h'isies áldozattal koszorúzza be. IX. Pius súlyosan meg­betegedett. Leautard kisasszony magát Istennek ajánlá fel áldozatúl az ő földi helytartója helyett s erre magá­nak a pápának felhatalmazását kívánta kinyerni. Midőn fenséges kívánságát előterjesztette, IX. Pius egy darabig mozdulatlan és hallgatagon maradt 5 végre, mintha vala­mely titkos szózatnak engedne, kezét a keresztyén hősnő fejére tevén, igy szólt: eredj leányom, eredj leányom, és cselekedd azt, a mit néked az Isten lelke sugalt. Másnap a kisasszony rendes szokása szerint meg­jelent a misén ; áldozott s a mint szivében a szeretetből folyó önfeláldozást érezte, a pápa helyett saját életét ajánlá föl annak, ki magát az emberi nemzetért felál­dozta. Alig mondá el fölaj áulását, midőn egyszerre rette­netes és hirteleni fájdalomtól megragadtatván, a földre rogyott Orvost hivattak, de az kijelenté, hogy az ő tu-90*

Next

/
Thumbnails
Contents