Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-11 / 45. szám

mény vádak és gonosz szavak kelnek innen és repülnek túlnan át: még az árulás vádját is hangoztatják kölcsönösen. Tárt kaput akarsz nyitni titkon a hitetlenségnek, hogy akadálytalan elterjedjen egyházunkban, így hangzik itt a vád. Rómával kacérkodol, így szól amott az ellenpanasz. Valóban! Zavart kép az, melyet egyházunk helyzete feltüntet, vigaszt épen nem ad annak látása, hogy a midőn a kívülről fenyegető veszély azt követelné, hogy minden erő összetartson, akkor egyházunkban a polgár-, a testvérháború a legnagyobb elkeseredéssel folyik. Ily körülmények közt a most felolvasott apostoli igék, melyek egység ós békére intenek, kiváltképen időszerűek és alkalmatosak arra, hogy azokat minden gyülekezet, minden egyes keresztyén mólyen szivébe vésse, a melyre rá gondolni, a melynek világánál az egyes ember magatartását komoly birálat tárgyává tenni, szent kötelessége minden evangyelmi keresztyénnek, a ki egyházának virágzását nem pedig szótbomlását hordja szivén. Hadd legyen azért mai vizsgálódásunk tárgya is ezen ige: „Igyekezvén megtartani a lélek egységét a békességnek kötele által." Időszerűnek mondtam az imént az apostol ezen intését. Valóban az-e ? Nem jő-e későn ? Az ellentétek merevsége következtében lehető-e még az egység ? Igazán nagy és mélyreható ellentétek vannak egyházunkban. A régi egyházi theologiával az ujabb theologia van szemben, egy régi és egy új világnózlet van harcban egymással; amott az ó — a mint a bibliai iratoknak alapűl szolgál, a melynek értelmében Isten a maga természettörvényeit és világrendjét tetszés szerint keresztül töri ós megszünteti, itt az nj, a mely a mennyiben keresztyéni, hangnyomattal Istenének vallja az élő, személyes Istent, ennek hatalmát és bölcseségót abban látja, hogy az ő szent ós bölcs céljait a világrendén belül valósítja. Az egyik erősen ragaszkodik a régi képletek, nézletek és hitvallások tantételeihez; a másik ezen nózleteket nem osztja, e tételeket nem írja alá. Amannak a biblia Isten szava oly értelemben, hogy minden egyes betűt a szent lélek diktált tollba, minden egyes betű feltétlen igazság; ez szintén Isten szavát látja a bibliában, előtte is az élet vize csergedez e forrásból, számára is a biblia az isteni kinyilatkoztatásoknak okmánya. De szerinte a bibliai könyvek is magokon hordják az emberi fogalmazás nyomait, fogyatkozásait és a kor nézeteit; az üdvezitő élete körül is a mondák egész köre szövődött, a mint az evangyelisták azt előadják, ós az igazságot kereső tudománynak feladata épen abból áll, hogy a valót a mondabelitől elválaszsza. Amaz egész erólylyel ragaszkodik a hitvallásban gyökeredző azon belső hithez; hogy Józus Krisztus valóságos Isten : megváltójától raboltatnék meg, ha ezen tétele kétségbe vonatnék. Ez Jézus Krisztusban szinte azt szemléli, ki megkenetett az Isten lelke által, de nem azon mértékben, hogy ez által emberi alakban Isten teljes tökéletes hasonmása volna; ezt nein teheti a magáévá; azt állítja, épen annak következtében, mert ő Krisztusban valóságos embert lát, tűnik fel előtte a maga egyedüli valláserkölcsi nagyságában és fenségében : épen ez által lett az ő megváltója ós békéltetőjévé. Mindezek mélyre ható ellentétek ; oly nézletek re vonatkoznak, melyek a legszentebb érzelmekkel egybe nőttek. És minél nagyobbak ezen ellentétek, annál inkább szükséges, hogy minden egyes keresztyén határozott állást foglaljon velők szemben,túl és innen; ezen ellentétek és irányok mögött pártatlan állásban maradni lehetetlen. Mindenek előtt, midőn a ti egyházi orgánum tok által vendégszerepre meghivattam, lelkiisméretbeli kötelességemnek tartom, pártállásomból titkot nem csinálni, kétértelmű szólásformák mögé nem rejtőzni, ne hogy bárkit kihívjak magam ellen avagy megsértsek — Isten az ón tanúm, hogy ettől távol állok — nehogy bárkinek tetszését hajhászszam — Isten az ón tanúm, hogy ez nem az ón szokásom, hanem hogy kövessem egyszerűen az igazságnak tartozó kötelességemet veletek szemben, kik tudni akarjátok, mint állotok velem, hogy kövessem az igazságnak tartozó kötelességemet, mely az Ur szolgájához illik, ki így szól; „Én vagyok az igazság." Azért egész nyíltsággal és tiszteletteljesen kimondom: ón az ujabb, az úgynevezett modern theologia álláspontján állok. Annak jellemzése, mint imint rövid vonásokban előadtam, saját meggyőződésemnek jellemzése. Ugy, de ilyen ellentétek mellett lehetséges-e még egyházunkban az egység? Feleletem: bármelyik hitvallás betűjére nózve lehetetlen, mostanság. E felül nem ringathatjuk magunkat öncsalódásban. Míg a harcok, melyek ma egyházunkat megingatják, lecsöndesülnek, addig évek hosszú sora telik le. De ilyen egység az ev. egyházban soha sem lesz lehető. Ha ilyen után volna vágyódástok, ilyent tartanátok szükségesnek, hogy egyházunk fennálljon: akkor én