Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-04 / 44. szám

Leírja azután, hogy miként gazdálkodik, mint kel fel éjjel, jó reggel, mint fon, mint sző fonó kereken Sok méltatás és dicséret után lássunk néhány mutatványt : 24. Ezt nem szabja szép palástja sem gyöngye Fényes ruha, fodor haja szépsége Sem aranylánc, drága ko s táne, de szive Teszi széppé, lelkiéppé mindenben. Mát. 14. 6. I. Pét. 3. 4. Pét. 3. 3. Prov. 11. 22. sBár jól nézd el, hogy Jézabel kendőzve Herodiás mint szól cifrán öltözve, 25. Itt el nem fér, keveset ér dicsérve Ugy Lollia, Cleopatra gyöngyözve.4 I. Kir. 9. 3. Mát. 6. 22. Péld. 6. 24. 26. 32. 33. Messalina, sem Heléna pompája Sem Delila, sem Lucilla ruhája. Péld. 7. 9. 20. Semiramis királyné is ne várja Hogy dicsérje versben tegye bölcs szája. Tovább az igazi nő felen litése után, rátér a halottra : s Ilyen vala Kun Borbára mindenben Serény asszony, jó gazdasszony éltében 41. Istenfélő' jót kedvelő lelkében Kellemetes, belől ékes szivében. Péld. 31. 10. 31. I. Pét. 3. 2. 4. Bölcs elméjű, kegyes nyelvű, szép, okos Szent Írásban, jó példákban tanácsos. 42. Nagy oktató, jól vigyázó és gondos Szemérmetes, mértékletes, jó dolgos. 2. Sám. 24. I. Sám. 25. 32. Péld. 31. 3. 27. i Szeme fényét, kedves férjét szerető Ura nevét tisztességgel terjesztő 43. Gyermekeit és cselédit jól intő Nem nagy gőg re, kevélységre gerjesztő. I. Pét. 5. 5. I. Pét. 3. 1. Péld. 11. 16. stb. Ha most tekintetbe vesszük, hogy ezen üde, találó versezet közel másfélszáz éves, ha nézzük a gördülékeny sorokat, még ha meggondoljuk, hogy itt nincs valami póiiasság és hogy a szerzőnek a szent irás helyeihez kellett szüntelen alkalmazódni, ha nézzük az olvasottságot, mely e két művet jellemzi s hozzá a nemes, hízelgéstől ment barátságot, azt kell mondani, hogy irója nem volt közönséges versifikáló. Egyet látunk belőle, a vallásos kort, midőn egy főúr nő felett is búcsú versek hangzottak, mely ma már csak a szegényeké s onnét is kiűzi a kor szelleme. VI. Ám de menjünk tovább. A 117 lapon közpélda cimen van egy oratió »Melybe betekintvén az emberi nemnek változandóságát s vildg állapotjának álhatatlanságát valójában megszemlélheted'''- mondja a tudós szerző. Jellemző itt a gyász sereg megszólítása, mely is ekképen hangzik : K. H. Mélt., Nagys., Tek. urak úrfiak ! Tiszteletes tudós férfiak ! ti békességben, kegyességben magatokat gyakorló uri asszonyok ! E világra mint szállásra fogadtatott, sikamló helyre állított vitézi névvel dicsekedő, győzödelmi triumphusra törekedő nagyságos és nemzetes ' ifjak! egyszóval fölső, közép és alsó minden Rendek! kik e siralmas, bokros bajos, sötét gyászos alklmatosságra u. m. a néhai hirrel-névvel dicsekedő, dicsőséggel fényeskedő N. N. famíliának, egy tündöklő csillagának N. N. meghidegedett tetemeinek utolsó tisztesség tételére ez helyben egybegyülekeztetek !! Es lőn tartva Viz sz. Györgyi Makrai István felett 11 lapot betöltő búcsúztató, deák idézetekkel. Kitűnő egyénnek irja, kiben „őrállóját méltán sirva kesergi, emlegeti a többi között ama célul kitétetett, most hamuvá tétetett Nagy-Enyedi, és mostan e világnak pusztájára kiküldött Fejérvári Gollégiom, kiknek minden cselédit, kisebb s nagyobb ifjait mint fiait ugy tartotta, azoknak sok szükségeket, megeshetett éhségeket költségével kenyerével kipótolta." „Gyászba borult udvara, kinek lelki épületére oly igen vigyáza s kén asztalán Lölki pásztort hogy tartana" (Tán épen ez lehet a bucsúverseket mondó. Mi gyanítható a megszólításból is.) Jóbhoz hasonlítja az iró Makrait, mivel hogy „kik neki jó baráti voltanak és rokonai azok nevelték fáj dalmát." Neje volt Barcsai Éva. VII. Bethlen László feletti halotti oratió 128- 150 lapokon ily címmel : „A régi nagy Bethlen háznak ujj homályban érkezett szövétneke a néhai Mit. gróf Bethleni Bethlen László úr, a Fölséges VI. Caroly romai Imperátor és Erdélynek örökös Fejedelme erdélyi Guberniumának edgyik belső Tanácsa, az erdélyi reformalt ekklésiáknak, Collegiomoknak Fő Curatora szomorú halálában. Mellyet magyar oratióban foglalt, és az emiitett Ur hideg tetemének a Bethlenek ős Keresdi temető helyekben való betakarittatásának alkalmatosságával a sir előtt elmondott Zilahi Sebes András a mostani Maros-Vásárhelyre telepedett Sáros-Pataki Collegiomnak edgyik professora 1717 eszt. Pünkösd havának Vl-dik napján". — Ez a mű Losonczi Bánfy Clara asszony, az özvegy költségén közönségessé tétetett. Megmutatja a tudós szerző, hogy a Bethlenek Attilától származnak, és pedig úgy, hogy fia Csaba vezér visszament vén őséhez, Bendeguzhoz, Scithiába, s ott ennek tanácsából megnősülvén fia lett Ed, ettől Ügyek, ettől Elő, kinek fia Álmos — majd Zoltán, Tokisos, Geiza, István, Sarolta Aba felelesége, kiknek fia Marhárd, ezé Buld Lőrincz. Ennek volt öt fia : Bocsond, Boncz, Bencze, Csák, Bezzeg etlen, rövidebben Beetlen, vagyis Bethlen. Mind ezeket pedig megmutogatja a történelemből s a Bezzegetlent saját kutatásai folytán András király diplomás leveleiből. Az erdélyi fényes családoknak egész sora ragyog itt. Rokon e család az Apafival is egy Bethlen apáról s s ezt bizonyítván mondja, hogy a „Mélt. és Fels. II. Apafi Mihály Herczeg holtteste utolsó tisztességet s nyugodalmat mind ez ideig nem nyerhetett." Látni a kolozsvári, fejér" vári collegiomok védelmét valamint az enyedi alapítását viszontagságait stb. (Folytatása következik.) Közli SZEKERES MIHÁLY, ref. lelkész. 88