Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-04 / 44. szám

sék, hogy mindenkinek jogában álljon szabad kutatás és tanulmányozás folytán megállapítani valláserkölcsi világ nézetét: nem csak sikerült, de áldásdús következményeket is vont maga után. A lelkiismeret szabadsága maga után vonta a tudomány szabadságát s érvényesítette általában a kutatás jogát. „Mihelyt meglett engedve, hogy a szellem szabadon kutasson a helyett, hogy legszentebb jogáról lemondva, alávesse magát egy külső intézménynek, a csalhatatlan egyháznak, többé semmiféle határt szabni nem lehetett, mert a szellem semmi más korlátot el nem ismer ós el nem tür, mint a tudomány alaposságát és semmi más célt, mint az igazságot. Igy vezetett a bibliai iratok szabad tanulmányozása általában a tudomány szabadságára az ismeret minden körében; a természetnek, a természeti törvényeknek, a történelemnek, az emberi szellem fejlődésének ismeretében. A reformatió adta meg az első lökést a szabad és minden külső hatalomtól független tudomány fejlődésének. Es ez a szabad, független tudomány mindaddig meg nem semmisül, míg a prot. szellemnek egyetlen szikrája élni fog, míg a prot. egyház maga fel nem adja azt, megfeledkezvén saját eredetéről, céljáról ós lényegéről. De menjünk tovább és tegyük fel azon kérdést, hogy ha az evangéliumi protestáns hit formája a szabadság, mi képezi annak tartalmát? A felelet igen egyszerű: a prot. hit tartalma az evangelium. Jól megértsetek Af. mert szándékosan választottam e kifejezést. Nem az irás, mintegy bezárt kanon az ó és új testamentum könyveivel, melyek évezredek történetét foglalják magokban s hitelességökre és órtókökre nézve lényegesen különböznek egymástól, nem ez képezi a mi hitünk tartalmát. Nekünk a vallásban nem törvényre van szükségünk, nem egy külső tanra, hanem vigasztalásra és kiengesztelődésre; vigasztalásra az élet fájdalmai és keservei közt; kiengesztelődésre Istennel, ami atyánkkal, hogy ne bűneink szerint sújtana minket. En nagy tisztelettel viseltetem a szent irás iránt Nem vagyok oly vak, hogy ne lássam, mily erőt kölcsönzött reformátorainknak, atyáinknak nehéz külső és még nehezebb belső küzdelmeikben azon tudat, hogy a meggyőződós, melyért küzdöttek, melyért az ezredéves tekintólylyel szakítottak, a szentirással megegyezik. Én nem tehetem, hogy azt, mi rájok s így egyházunkra nézve is az erőnek ós vigasztalásnak oly bő kútfeje volt, előttetek kisebbíteni akarjam. De hogyan is tehetném, midőn tudom, megvagyok győződve, hogy az örök életnek forrása van abban. Érezte-é lelketek olykor azon nyomasztó állapotot, midőn mindaz ami földi, változó, nem tudta kielégíteni vágyait, s midőn titkos vonzalom ébredt benne az örök, az isteni felé; de mintha nehéz lánc kötötte volna a földhöz, nem birta kibontani szárnyait, nem birt a magasba emelkedni; honnan nyerte a bűvös kulcsot, mely feloldja, honnan a mennyei erőt, mely égfeló emelje? Azonban ti talán ezt nem tudjátok, mert nem tapasztaltátok; de olvashattátok azon régi prot. családoknál, melyeknek házában legelső ékszer a biblia, a napnak legelső ós legutolsó foglalkozása a szent könyv olvasása volt; óh mily varázs erővel ragadta ki e kegyes foglalkozás a lelket, hogy a sas merész röptével vigye az élő Isten feló, hogy ott megtisztuljon, erőt és vigasztalást kölcsönözzön, s visszatérve, tisztítsa, nemesítse a földi életet, hogy az erőnek, vigasztalásnak ós megnyugvásnak illatát áraszsza a földi viszonyokra ! Bizony ez a könyv az, mely a vallásos kedély örök kenyere, a vallás-erkölcsi élet örök erőforrása marad ! És mégis, mégis — ne ütődjetek meg rajta — nem ez az evangeliomi prot. hit tartalma. A prot. hit tartalmát egyedül és kizárólag a Krisztus evangeliuma képezi, mely nem egy értelmet foglalkoztató tan, nem egy tudós rendszer, hanem az életet átható, miden gondolatainkat vezérlő, érzelmeinket és cselekedeteinket meghatározó szent erő ; az életnek nincs oly viszonya, legyen az bár a legkisebb, mit körébe ne vonna, sajátságos, megszentelő, boldogító fényével át ne sugárolna; s nem elégszik meg csak a földi élettel, hanem áthat a sirontúl, befogja az egész örökkévalóságot, a mennyet a földre varázsolja s már itt a földön az örökkévalóságot ízlelteti. Melyik tantótel, vagy ezeknek melyik, bármely tudós rendszere volna képes ezen evangéliumnak magasságot ós mélységet átölelő, jelent és jövőt átható gazdag tartalmát kimeríteni, mely meghatározás illőleg kifejezni ?! A Krisztus evangéliumának igaz és hű kifejezése eddigelé még csak egy volt, az ő élete s ha a másodikat vagy harmadikat keressük, mely leginkább megközelítette, nem valamely tudós hittan fogja felmutatni azt, hanem azon kegyes lelkek élete, kik mint ő sokat szerettek, sokat áldoztak, sokat megbocsátottak, kiknek kenyerök volt, mint neki, hogy teljesítsék a mennyei atya akaratát, kik felvevón az ő keresztjót, követték őt, ha kellett egész a Golgotháig, s még ott is tudtak vele imádkozni: „Atyám! nem a mint 67*