Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-28 / 43. szám

csendesen alussza békés álmait, türelemmel várakozván, mig a régi sátor helyett uj épül. Gömör-Panyitot, mely a szívesen tolmácsoló és a vidék gazdag szépségeit szeretettel magyarázó fopásztornak Cékusnak szülőföldje, elhagyva és Pelsőcre érve, ezentúl ismét balra egy ujabb panorama előtt esik le a függöny, ég ez a kies Csetnek völgye. Alig néhány perc múlva Gombaszög háta megett, az ő tanodájáról és a tiszai kerület mostani superintendensének székhelyéről nevezetes Rozsnyó városa köti le figyelmünket, a háttérben Krasznahorka csinos várával. Rozsnyóra érve, a vándorsereg nagyszerű meglepetésben részesült. A rozsnyói ev. egyh. nőegylete jóízű ételek és italokkal vendégelte meg az útközben megfáradt és megéhezett vándortársaságot. A legnagyobb érdem minden esetre az ottani nőegylet elnöknőjéé, Cékus Istvánné ő nsgáé, kinek hosszantartó egészségére a társaság nevében Sárkány és Gyurátz útitársaink alkalmi áldomást mondottak, mire zajos éljen következett s csengtek a gyöngyöző nedűvel teli poharak. Alig birt a jókedv elcsendesülni. De hiába! nagy úr az a vasúti csengetyű, az még a teritett asztaloktól is elzavar. Felkeltünk tehát, ujaink közt tartva a jóizű falatot s helyet foglaltunk a coupékban, kiki az ő régi helyén s Oláhpatakának tartva vonatunk ablakai elé sorakozva bámultuk a vidék szebbnél szebb festményeit. Itt tűnt szemünkbe az a főúri lak is, ma vadászlaktanya, hol külügyministerünk, gr. Andrássy Gyula először pillantotta meg a napvilágot. Innen mind lassabb meg lassabban mozog a vonat felfelé, mig nem este 5 órakor Dobsina városa előtt megáll. A város előkelői, a rendező bizottság, élén Mesko Sámuel polgármester úrral fogadta vándor gyűlésünk messze földről ide elzarándokolt tagjait. A rendező bizottság üdvözletére Cékus István superint. úr válaszolván, kocsikra rakodtunk s szállásainkat kerestük fel. Este 6 órakor elŐtanácskozmány tartatott a városház nagytermében, hol a másnapi gyűlés tárgyai kellően megbeszéltettek. Másnap azaz okt. 14-én az uj iskola udvaráról testületileg 9 órakor a templomba indultunk, hogy a gyámintézeti isteni tiszteleten részt vegyünk. Komoly ünnepélyes óra volt ez, mit emelt ugy az ének megható orgonakisérete, miként az ünnepi szónok remeken kidolgozott egyházi beszéde s annak szónoki előadása. A szónoklatot Gracz Mór, göllnicbányai lelkész tartotta. Elismerő dicsérettel adózom e helyen is a gyámintézet ügye iránt nem csak lelkesülni, de egyszersmind lelkesítni is tudó lelkésztársam és barátomnak. Offertorium utján begyült 38 frt 38 kr., mely öszszeg Alsó-Sajó gyülekezetének szavaztatott meg. Az isteni tisztelet végeztével az iskola nagytermében foglalt helyet a nagy számú közönség, hol az egyetemes ev. egyh gyámintézeti gyűlések 17-ke megnyittatott. A megnyitó beszédet Cékus István tiszai superint. úr és gyámintézeti elnök tartotta. A világi elnök Ivánka Imre úr, mint az internationalis statistikai congressus tagja, ez idő szerint Rómában időzvén és igy jelen nem lehetvén, helyét a helybeli polgármester úr foglalta el. Superintendens úr megnyitó beszédét kivonatilag a következőkben közlöm : „Főt. e. e. e. gyámintézeti közgyűlés ! A 17-ik évi közgyűlés megtartása végett jelentünk meg hazánk különböző vidékeiről e nemes városban, az evang egyház szives meghívása folytán, részben, hogy szegény egyházainkat segélyezzük, s igy Isten országát terjesszük, anyaszentegyházunk jólétét szilárdítsuk, felvirágzását eszközöljük, részben pedig hogy az egyházias közszellemet erősitve a hit és erkölcsi életet, mint a szeretetnek apostolai emeljük, és az egyházhoz való hű ragaszkodást az összetartás érzetétől áthatva fokozzuk. A mint csekély volt az a hős sereg, melyei G. A. a svéd király Némethonba átjött, hogy az evang. hitet és a lelkiismereti szabadságot megvédje ; ugy az ő neve után indult némethoni Gusztáv-Adolf-egylet, hazánkban pedig a gyámintézet kezdete is kicsi volt. De miként a nagy hős e csekély sereggel is reményt táplált lelkében, a nagy eredményhez; ugy a G.-A.-egylet, hazánkban a gyámintézet kicsi kezdete nagy reménynyel kezdte meg pályafutását. És hogy a remény nem csalta meg egyiket sem, az elsőnél mutatja a történet ide vágó fényes lapja, az utóbbiaknál mutatják a számok : a mennyiben a némethoni G.-A.-egylet évente 400,000 frt, 30 éven át pedig 12.878,927 markot osztott ki a világ minden részében lakó protestánsok gyámolitására; hazánkban meg a gyámintézet évente 12,000 5 fenállása óta pedig 174,000 frtot adott ki segélyezés cime alatt. Azonban állithatjuk-e, hogy már eleget tettünk, többet nem tehetnénk ? Mondhatjuk-e, hogy a hitélet fájáról az áldozat gyümölcsei oly gazdag mérvben hullanak alá a szeretet oltárára, miszerint erélyesebb tevékenységet, áthatóbb buzgóságot egyletünk körül fölösleges kifejtenünk ? Tegyük szivünkre kezünket és valljuk be, hogy többet tehettünk volna, ha igaz evang. szellem fuvalma lengi át minden egyházunkat, ha szilárdabb hit fog el minden szivet. Különösen többet tehettünk volna, ha minden lelkész, minden felügyelő, minden tanitó hű kezekkel, szent lelkesedéssel, kitartó buzgalommal vezetné az evang. egyház kormányát, nem szégyenelve a Krisztus evangyéliomát, buzgón ajánlaná egyletünket a hivek részvétébe, s a kínálkozó alkalmat nem szalasztaná el kegyadomány gyűjtésre. Ennélfogva szent ihlettel tegyük kezünket az eke szarvára! Kezdjük folytassuk a szántás-vetés nemes munkáját haladék nélkül, ösztönözzük hitsorsosinkat: egyházi-, női- és gyermek-gyámintézetek létrehozására, bizonyára Isten áldása késni nem fog, vagy ha késik is el nem marad, mert a hű munkás megnyeri az ő munkájának bo jutalmát. — sat... ,u