Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-14 / 41. szám

kiadásából, az eddigiben meglevő felesleges s a tárgynak igen sokszor határozottan ellentmondó szentirásbeli idézetek is kihagyassanak s egyszersmind magyarázó jegyzetekkel láttatnék az el. íme csak két idézet. Pedig e kettőn felül számtalan, sőt mellettem még hatalmasabban szólót olvastam. Sajnálom, hogy különösen egyre hirtelenében nem tudtam ráakadni. Ebben ugyanis több oly tárgy volt egyenesen meg is nevezve, melyeket a cikkiró az egyház java érdekében megváltoztatandóknak s általa ajánlott kifejezésekkel helyettesitendoknek élénken hangsúlyoz. Ha tehát csak annyit javítunk is, a mennyit az u. n. orthodox párt óhajt, már akkor is előbbre mentünk a haladás ösvényén s Krisztus tanát, az üdvösségnek eme világát kiragadtuk a véka alól, hogy fényljék azoknak, a kik a vékán keresztül — jogosan, méltán — sötétnek találták. Megszüntetjük a vallásos keblek háborgását s leszen csend a zajló tengeren. Természetesen, hogy jó lenne kimutatni a javítandó, a módosítandó helyeket. Tudnék én is több ilyenre nem csak rámutatni, de helyettesítendő javításokat indítványozni. Azonban ennek, szerintem nem épen s kiválóan a papoktól kellene eredni. Ha a zsinati előmunkálatok le voltak küldve az egyházakhoz, küldessék azokhoz le ama kérdés is, hogy melyik egyház mit és mi által látna javítandónak. Hadd érvényesítenék óhajtásaikat különösen a világiak s hadd érvényesítenék ugyanazon felvilágosításaikat a lelkipásztorok, ha az óhajtások túlságba, vagy ferdeségekbe mennének által, a zsinat az igy egybegyűlendő tárgy-halmazból majd kiszedné a szükséges jót, belátása szerint az üdvöst s bizonynyal az egyház megujodását eszközlené. Lehet, hogy valaki ezt ez idő szerint kivihetetlennek tartja ? E kérdést nem mérlegelem. Lehet, hogy más, más modus procedendit tart célra vezetőbbnek. Legyen ! Annyit velem együtt mindenkinek be kell ismerni, hogy az ily reformokat a zsinati előmunkálatok érlelésénél kellene jóindulatúlag megbeszélni, otthon hagyva a fegyvereket, a harci szenvedélyt, a szereplési vágyat, hozva csupán szeretetet, nemes szándékot, egyház iránti buzgóságot. Ily szándék által volt vezéreltetve a pestmegyei j ev. esperesség munkámat átnéző bizottsága, a midőn az j I. sz. alatt közlött szakaszt olvasta s módosította. jj Rákosi tiszttársam tehát tévedett, a midőn esperes- I ségünk lelkészkarát kétes szinben helyezni iparkodott, j olyast mondva, a miből csaknem feltehető lenne, mintha Í az a reformoktól teljesen idegenkednék Epen azért lát- í tam szükségesnek nem annyira magam, mint inkább és j csakis tiszttársaim eljárásának rehabilitása tekintetéből í közleni az eddig mondottakat. S ezek után rátérek mun- ! kám megtámadott részére is. A nyilvánosságtól e tekin- jj tetben sincs okom félni; az Ítéletet elviselem, bármint í üssön az ki. (Vége következik.) MARGÓCSY JÓZSEF, j irsai ev. lelkész. RÉGISÉGEK. Boldog emlékű Tóth Ferenc pápai ref. lelkész és dunántúli superintendens, 1837. jul 5-én a superintendentiája levéltárának egy kézirati könyvet ajándékozott, mely elébb Zámolyi István dudasi, később Szathmári Ács András adásteveli lelkész tulajdona volt, kitől is a nagynevű püspök közvetítésével nyerte meg azt egyházkerületünk. A mi készíttetési idejét illeti, az, korábbi 1760-nál, a mikor kezdette dudasi lelkészségét Zámolyi, de hogy ki által, és mégis mikor Íratott, bizonyossággal tudni nem lehet. Nevezetes egy mű ez a mi öreg kéziratosunk. Betűi már sárgák, alig olvashatók, ám de az a gondos, nagyhírű egyháztörténész, a jó superintendens mindenütt ott hagyta gondos kezét. Itt számozott, amott igazított, itt megjegyzett, és az ő tentája ma is fekete mint a bogár. A tartalom pedig gazdag, változatos, egy olvasott gyűjtő munkája ez. Sokat megmond, a mit mi nem tudtunk vagy legalább is másként tudtunk. Q-ondolkodtam, minő alakban lesz leggyakorlatibb e kéziratosunk ismertetése; egyes művek kiirása által-e vagy pedig az egyes cimek és ezzel a tartalom ismertetése által ? Ez utóbbit választám, mi nem zárja ki az egyes cimek bővebb magyarázatát. I. 1 —19 lapon latinul sz. irati helyek olvashatók ezen cimmel: ^Miracula per Mosem et pro Mose facta.<

( II. »tTeróbódm hogy vétekbe ejtette az Ezraelt (így) említtetik XXL1

1

a 20-dik lapon. Erre királyok I. és II. könyvéből 21 szent irati hely olvasható magyarúl. III. Adatott a Tűz az Égből csudálatosan az Úrtól az áldozatokra 21-dik lapon 5 sz. irati hely magyarúl. Tűz szállott le az égből büntetésül 21-ik lapon 6 sz. irati helylyel magyarúl. Ezután vegyes iratok következnek latinul, magyarúl u. m. »Carmina vetusta% »Krisztus szolgáirólj, Krisztus emberi természetéről» Krisztus születéséről"-, -^szenvedéséről", »Judásról stb..."- »Nagy Sándor sírirata", »Férjek nők kötelességeiről" stb. stb. Cyrus, Semyramis siriratai stb. »Pápai traditiók* 92—94 lapokon. Ezekből lássunk néhányat: „Ily emberi szerzés, hogy bizonyos napokban a pápa olajjal egyelített lépes viaszból apró bárány képeket csinál, azokat Isten bárányának nevezi és ezekről a képekről azt tanítja, hogy a ki nyakában viseli, szintén ugy elmossa bűnét, mint a Krisztus vére, a villámlást elűzi, gyermekszülésben megtart, tűztől, víztől oltalmaz." »Innocentius pápa tiltá meg az urvacsorájának második részét a községtől a lateranumi conciliumban. Eugenius IV. a basiliai conciliumban ennek ellene végezett." »III. Ince és III. Honorius szerzék, hogy az urvacsorájabeli ostya a templomban másszorra is megtartassék, Clemens csak más napra is nem tartotta meg."