Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-07 / 40. szám

kölcsi alapot, hogy úgy mondjam a jogot, hogy az egyház ügyeibe tettel, szóval beavatkozzék. Megfosztá az magát a jogtól, hogy az egyház tagjaihoz, mint egyháztagokhoz intézzen szavakat, pedig azt lehet mondani, minden ember tagja valamely egyháznak. Nem mondhatják azt a separatisták, hogy mi nem akarunk egyháztagokkai érintkezni, hanem csak emberekkel. Ilyen lények nem léteznek. Nincsenek oly emberek, kik általános emberi tulajdonaikon kivül ne volnának felruházva olyan különös ós egyéni tulajdonokkal, melyek folytán ők egyszersmind valamely családnak, nemzetnek, államnak, felekezetnek stb. tagjai. S a ki az emberekre hatni akar, annak ezen tulajdonokat ismernie sőt elsajátítania kell: a nyelvükön kell beszólni tudni. A mint igaz az, hogy például Rómának, a pantheonnak földe alig teremhetett volna vallási reformátort; ugy az is igaz, hogy Palestina szülötte, Jézus, Németország szezretese, Luther, más idegen földön alig léphettek volna fel tanaikkal sikeresen. „Más berekben máskép szól az ének, ott nem értik a ti nyelvetek." Fordítsuk meg: „A ki idegen nyelven akar beszólni honfiaihoz, azt sem értik meg. * S vajon nem idegen nyelven szól-e az egyház tagjaihoz az, ki az egyházból nyiltan, vagy hallgatagon kilépett ? Azt a gondolatot ébreszti ez azokban, miszerint ő „nem a mi akolunkból való, nem a mi emberünk", sőt egyáltalában semmi akolhoz sem tartozik, lehetetlen tehát, hogy maga iránt bizalmat gerjeszszen; pedig a felvilágosításnak ez az első feltétele. Épen a bizalom hiánya lesz az oka annak, hogy a separatisták aránylag igen csekély befolyást gyakorolnak — pedig úgy is oly kevesen vagyunk ! — hogy működésük úgy szólván, mint kiáltó szó a pusztában, majdnem nyomtalanul eltűnik. A ki az egyház, a haza iránt közönyös, az iránt a haza, az egyház is közönyös. Az ember, mint csak ember — nem egyszersmind, nemzet-tag, honpolgár, egyháztag — parányi csép az emberiség tengerében. Az emberi tehetség — mondja Kölcsey — parányi lámpa, . . . bizonyos helyhez (egészítsük ki: hazához, nemzethez, egyházhoz) kell kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóan boldogíthassuk. Össztönszerüleg teszi ezt az ember a közéletben. Aki mint tanító akar működni, egy tanitó-egyletbe áll be, a ki mint iró, az irók egyesületébe; mert ez oly kör, hol egyesült erők működnek ugyanazon célokért, melyek felé Ő maga törekszik. És mi az egyház? Még azok is, kik legkevesebbet tartanak az egyház felől, anuyit kénytelenek elismerni, hogy az egyház, ha semmi más, de legalább egy testület. Mint ilyen közvetítő kapocs az egyes ember s az emberek nagyobb egysége között, ós saját jellemmel, egyéniséggel bir. Mint minden egyesület, úgy az egyház is egyrészt nevelő az egyes emberre nézve,másrészt munkása, tényezője egy nagyobb terület fejlődésének, legyen az protestantismus vagy általában keresztyénség vagy emberiség. És minő jelleme van az egyháznak, mely tóreu működik ? Azt se fogja senki se tagadni, hogy az egyház vallási testület és működési tere az ember viszonyán sk a végetlenhez fejlesztése, tisztázása. Eredménye egy részt az egyház százados történelmi fejlődésnek; ós másrészt az emberiség e téren volt tökéletesedésének, magvait, alapjait egyedül az egyes egyházak alapjelleme képezhetik. És ezekből önkényt következik, mi az egyes embernek, mi a kisebb testületeknek kötelessége az egyházak iránt. Önkényt következik az is, milyen egyháziatlanság az, a melyet kárhoztatni lehet sőt kell. Nézzünk egy pár ilyen esetet. A bányakerület ez idei gyűlésében — hogy egészen önkényes példákkal beszéljek — azon kórdós felett fog határozni, hogy 6 vagy 7 éves gyermekek vétessenek fel az iskolába. Maróci Pál úr, ki e gyűlés helyének szomszédságában lelkész, évek óta foglalkozik e kérdéssel, ismeri e kórdós irodalmát s irodalmilag s magán körökben többször felszólalt ez ügyben ; de a gyűlésben nem látjuk őt, nincs érdeke az iránt, a gyűlésben ki és hogy fog szólni e kérdéshez. A dunáninneni kerület Nyitrán tartja gyűlését. A trencsóni reform, főiskola igazgatója ugyanott tanárjelölteket vizsgál. Kedden délben végződik a vizsga. Szerdán kezdődik a gyűlés ; de igazgató úr e napon reggel már otthon Trencsónben virrad meg; pedig e gyűlésen az a kérdés is szőnyegen volt, szükséges-e a főiskola könyvtárát gyarapítani vagy nem, s azt határozták . . . nem! A dunántuli kerület Füreden gyűlésezik. A szombathelyi evang. gymnasium egy tanára ugyanott rokonainál időz. Véletlenül a vasúti állomásnál találkozik a kerületi felügyelővel, ki akkor vesz búcsút a várostól, s tanárunknak most jut eszébe, hogy e napokban itt kerületi gyűlés volt, melyre ő neki is joga lett volna bemenni ós pedig annál inkább, miután ő a görög nyelv tanára és épen e gyűlésen kicsibe mult, hogy a görög nyelv a gymnasiumokból ki nem küszöböltetett.