Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-23 / 38. szám

viseli s erősen gyakorolja a cár, ki minden oroszok sorthodox keresztyének feje, s a ki ennek el nem ismeri, az emberi joggal sem bir, azt erőszakkal kell kényszeríteni azon orosz templomokba, melyeket csak 1870. óta is szám szerint nyolcvanhatot, az erővel, fegyverrel áterőszakolt, az európai keresztyén kormányok szeme láttára tűzzel vassal pusztitott szegény lengyelek számára építettek. Igazán, midőn keresztyénekkel, a buta vad bosszú ily lelketlenségeket teszen, s a keresztyének ellen való bűnharcát, mint a törökkel szemben, a keresztyénség nevével indokolja, méltán felkiálthatunk „Öröködbe Uram pogányok jöttek," mert nem a név, s az Isten imádásának formája, hanem az ily irtóztató erőszakoskodások teszik az egyeseket, hatalmokat és császárokat a vad pogánynál is irtóztatóbbá s félelmesebbé ! Nem feladatom, hogy a most dühöngő irtó háború iszonyatosságait részletezzem s a muszka népre, mely keresztyénnek mondja magát, ebből vonjak következtetést. Mig ez a népirtó háború a keresztyén elvekkel homlok egyenest ellenkezik, addig ki kell mondanom, hogy Muszkaországban békés, a háború szenvedélyei által fel nem zavart viszonyok közt is alig látszik valami szebb rovás a keresztyéniségből, ha csak a sok keresztet s a Krisztus nevében tudatlanságba, erkölcstelenségbe süly esztett szegény nép vakbuzgóságát, éktelen cifrázatokkal ékitett templomait, papjainak ó-testamentomi öltözetét stb. keresztyónségnek nem nevezzük. A társadalmi életben, a miveitebbek között is minél kevesebb van a könyörületesség, felebaráti szere! et, mértékletesség és szabadság áldásaiból erényeiből. Bosszú és embertelen bánásmód, minden ellen a mi nem orosz, s a porban csúszásig az emberi önérzet megsemmisítéséig nem alázatos, jellemzi Muszkaországot, s a szegény szláv nemzetet, mely a Krisztusban szabadságra hivatott volna, ha ezer meg ezer láncokkal lelkét-testét kötve nem tartanák. Mig Törökországban, mely pedig pogánynak nevezett állam, szabadon gyakorolhatta századokon át s gyakorolhatja ma is ki-ki nyelvét, nemzetiségét, vallását, a török sérelme nélkül, mint Magyarországban a protestáns vallást a római katholikus sérelme nélkül, (absque taráén etc) addig ez Muszkaországban oly bűn, melyet gyökerestől ki kell irtani, s a muszka hatalmat és vallást rettegetté tenni. Törökországban szabadon járhatnak amerikai, angol, német, magyar missionáriusok, mint magamról tudom, hirdethetik a Jézus Krisztus evangyéliomát, még török nyelven is, s házról-házra járva árulhatják s terjeszthetik a szent irást és más keresztyén iratokat. Muszkaországban ? ezt a muszka felfogás az állam biztonsága s a cár ellen való merényletnek tekinti. Valóban sajnálnunk kell a cári nagy birodalomban levő szlávokat, a szegény muszka népet, melynek miveltebbjei az Istentől adott egyéni vallási szabadságtól megfosztatva, a családi, vallási, állami intézményekszükségességételvető nihilismusba kénytelenek menekülni, s a nagy nyomás alól kitörő meggyőződésök nyilvánításáért Szibériával lakolni. Ekként a muszka népet a rosszul értelmezett, alapelveiből kiforgatott keresztyén vallás nevében minden egyéni jog-gyakorlat s lelki meggyőződés nyilvánithatásától visszatartja kormánya, mely theokraticusabb, az emberi lelket elnyomóbb, üldözőbb mint a reform előtti török is; a humanitásra nézve pedig, mely igazolná keresztyén voltát, a töröktől messze marad. Ez a muszka keresztyénség. Azért mig Muszkaországban az állami és vallási hatalom a magát lejárt theokraciában egyesítve lesz, mig a polgári s vallási társadalom egészen külön szabad intézménynyé nem tétetik ; végre mig a keresztyén vallás szent nevében a muszka kormány világosságot, szabadságot, vallási és politikai meggyőződést vérig üldöz, addig a keresztyén név s érdek a muszka képviseletében nem egyéb a nép elnyomásánál, s a keresztyénség magas feladatának oly nagy megsértésénél, mely ellen tiltakozni s melyet a keresztyén emberiség öntudata s az evangyeliom szelleme szerint visszautasítani kötelességünk. Megfoghatatlan, hogy a muszka theokracia ép ugy tesz a kex-esztyénság XIX-ik századában mint a rnahomedánismus tett ezelőtt 1260 esztendővel. Erővel, fegyverrel akarja magát terjeszteni, birodalmát nagyobbítani, rabszolgákkal népesíteni. Ne feledje hogy ez Isten, a keresztyénség feladata s az emberi jog és szabadság ellen elkövetett s büntetés nélkül nem maradható legnagyobb bűn. Tanuljon türelmet s már csak az egyénekért is, a vallások iránti méltányosságot gyűlölt ellenfelétől a töröktől. Es a helyett hogy elnyomná, vigye elő a kormány, aristokracia, a nagy számú papság a cári birodalom szláv népét a keresztyén művelődés és szabadság pályáján. Akkor ezt fogják mondani: „ti a kik magatok közt a keresztyénség nagy missióját teljesítettétek s folyton gyakoroljátok, méltók vagytok, hogy nem fegyverrel de a keresztyén szellem hatalmával, erejével s boldogitásával a többi szláv elemre, sőt a mennyiben lehet az egész emberiségre, Európában, Ázsiában, Zágrábban és Kappadóciában áldó és nemesítő hatást gyakoroljatok." Ennyi a válaszom Dr. Kerrow s Kállay urak azon elitélő nézetére, hogy az izlam istentelen, minden jóakaratú reformot akadályozó, tehát mintha utána tennék, — dicséret ha nem teszik, — a törökkel szemben a muszkának igaza van, midőn azt fegyverrel és csalárdsággal igyekszik Európában s Ázsiában a földszinéről kiirtani, s nem csak hatalmát, de faját is megsemmisíteni. Én lelkemből óhajtom, keresztyén s nem keresztyén embertársaim számára a népeket, nemzeteket, államokat, birodalmakat boldogító világosodást, a lélek boldogító erényeit, az egyéni, vallási és polgári szabadságot. Ezek a keresztyénség követelményei sha kivíva lesznek : diadalai. A népek lelki-testi nyomoráért, töröknél muszkánál s bárhol, a kormányokat, uralkodókat teszem Isten s az emberiség itélő széke előtt felelőssé.