Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-23 / 38. szám

Huszadik évfolyam. 38• SS5E. Budapest, 1877. szeptember 23. PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési dij: Hirdetések dija KIAD Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij Azon t. előfizetők, kiknek előíizetésök folyó hó végével lejár, annak megújítására felkéretnek. Mikor a kövek is beszélnek. Lapunk mult számában a berlini „Neue Evang. Kirchenzeitung"-ot azért róttuk meg, mert a törökorosz háború kitörése óta hasábjain folyvást politikáról és háborúról szóló russophil cikkeket olvashatni. Ha ma mi is ama háború legújabb eseményeire reflektálunk, ne gondolja senki, hogy a mult héten kifejezett kárhoztató Ítéletet most fejünkre olvashatja.— Az érdekeket latolgató emberi rövidlátás számításairól szólni, melyet a földi létünket kezökben tartó diplomaták magas politikának neveznek, mi, programijainkhoz híven, most sem akarunk. De a keleten jelenleg folyamatban lévő véres dráma nem olyan termószetü; mi abban azon világtörténelmi förgetegek egyikét látjuk, melyekre az égnek szüksége van, hogy olykorolykor a bűnös fönhéjázást megalázva, az emberiséget az erkölcsi világrend öröklő törvényeire figyelmeztesse; az eseményeknek ujabb időben beállott fordulata olyan természetű, hogy keresztyén embernek, ha az előzményeket ismeri, lehetetlen abban Isten igazságtevő új ját nem látnia. „Discite justitiam moniti, et non temnere Divos", így szól Virgilnál Phlegyas, a feje fölött függő ós folytonosan összezúzással fenyegető szikla alatt; ugyanezt harsogtatják füleinkbe a most szemünk előtt folyó nagy események is. Egy rövid visszatekintés a mai nagyszerű események előzményeire, világossá teendik nézetünket. A világ egyik legnagyobb hatalmassága, mely az emberiség érzelmeit ós törvényeit lábbal taposva, roppant terjedelmű birodalmában, egy akaratnál egyéb, emberi akarat-nyilatkozást nem tűr, — egy hatalmasság, mely a nép millióinak más oktató eszközét nem ismeri, mint a kancsukát, mely az elégedetlenség leggyöngébb lélegzetvételét is Szibéria jógsivatagjain hűtteti le, szóval oly hatalmasság, mely a durva anyagi erőn kivül, társadalmat összetartó más tényezőt elismerni nem akar: egyszerre csak az emberiség, a társadalmi jog és igazság védőjéül tolja fel magát oly birodalom irányában, mely legközelebb megmutatta, hogy kész az igazság előtt meghajolni, s az emberiségi jogokat tisztelve, népeit faj- és valláskülönbség nélkül az alkotmányosság áldásaiban részeltetni. S milyenek az eszközök, melyekkel pokoli merénylete véghezvitelót előkészíti ? Évtizedek óta folytatott gyalázatos vesztegetések és bujtogatások után, végre sikerül neki a török birodalom vazallusaiban a nagyravágyás ördögét felkölteni, s a lázadás pusztító tüzét föllobbantaui. Először Szerbiában szítja föl az átkos tüzet, s miután hónapokig tartó véres harcok az országot pusztává tették, s százézerek boldogságát feldúlták, az országa romjain siránkozó népet magára hagyja, hogy rendezze dolgát, úgy ahogy tudja: ő maga pedig végre elveti az álarcot. Kiüt a háború, és egész Európa látja, hogy itt a farkas és bárány ismert meséje készül megdöbbentő alakban valósulni. Elkezdődik a dráma véres kibonyolítása , ós mi hónapok óta tanúi vagyunk a hódító politika legégbekiáltóbb gazságainak, az ártatlan nép ezrei lemészárlásának, az ipar ós szorgalom verejtékes keresménye vad pusztításának, szóval az országokra árasztott nyomor mindenféle nemeinek. S mindezek láttára mi történik az úgynevezett civilisált világban ? Elfutja a szégyenpír arcunkat, ha rágondolunk az időszakra, midőn az északi csordáknak a török birodalomba törtónt első betörése hirót vettük. Azon 76