Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-09-02 / 35. szám
6. És nem lehet ily procedúra mellett minket indifferentismussal vádolni, mert mi az elvek s tudományra nézve mindig szilárdul állottunk, s állunk, s azokat mint hitünk drága kincseit oltalmazzuk; de a polemisálók által felállított véleményekre, mint nem bibliai tudományra nézve, igenis indifferensek vagyunk. 7. Hazai reform, egyházunk a presbiteri régimén által kormáuyoztatik, hogy e tekintetben is unió legyen, semmi sem áll ellent, hogy az 1791. 26. törvény értelmében certus pri n cip i is r e 1 i gi o ni s nost r a e accomodatus o c d o s t a b i 1 i a t u r, a mire a budai zsinat Canonaiban is volt tekintet. 8. A kisebb ós nagyobb egyházakat, iskolákat s özvegyi fundátiókat illetőleg miként lehessen az uniót létrehozni? nem tudom; mert a véleményeken, melyek ugy is elavultaknak látszanak, könnyebben túl lehet tennünk magunkat, mint a pénztáron, melyet mint éltető anyagot mindegyik fél kezei közt tart; de a fundátorok által is az alapítványok bizonyos helyhez levén köttetve, azokat más helyre, hova a fundátor nem is gondolkozott, általbujtatni nem oly könnyen lehet, mint azt sokan elgondolják. 9. Hogy az uniónak most elhintett magva a magyar földön meggyökerezvén, idővel gyümölcsöt teremjen ; ugy hiszem, a theoriák magas regióiból a gyakorlati világba kell alászállanunk, és az ott, kivált a néptömeg körül fölmerülhető nehézségek legyőzésén kell törekednünk. Poroszország esetéből tanulhatunk, a hol nem lévén kellő figyelem a kevésbbé felvilágosult tanítókra, s a nép ingatag charakteróre, megszületett az evangelika egyházban az uj s nem egy könnyen elnémítható szakadás. Többire buzgó könyörgésemben kérem a felséges Istent, hogy mind mostani, mind ezután is az unióra terjedő foglalkozásunkban legyen nekünk segítségül, s szentegyházunk virágoztatására célozó munkánkat áldja meg kívánt előmenetellel. Pápán, 1842. junius 24. TÓTH FEKENC, a dunántúli helv. hit. superiutendense. Boldogultnak a birtokombau levő eredeti püspöki magán naplójából közlöm. LISZKAY JÓZSEF. Egy társadalmi kérdés. | v. A nélkül, hogy a számos bizottságok és a különböző munkák részleteibe bocsátkoznánk, melyekről az imént szólottunk, mostantól kezdve megállapítottaknak tekinthetjük a tapasztalás által a következő pontokat : 1. Az ember egészsége, physikai fejlődése, következóskópen a faj az ő összesógóbeu szenved az oly munkától, melynek szigorát szabályszerű nyugalom nem enyhíti. 2. Az értelmiség, ha az túl van hajtva, elgyengül, akár a túlhajtott munka, akár annak újra felébresztésére fordított izgatások által. 3. Az erkölcsi lelkiismeret teljesen elgyengül a mindig ugyanazon physikai vagy értelmi, gépies munka nyomása alatt, mely nagy gondolatoknak, és a szellemi szüksógérzet kielégítésének nem enged helyet. 4. Ugy szólván nem létezik azon emberre nézve család, a ki reggel korán elmenvén hazulról és csak későn menvén vissza, ezt tévén az év minden napjain, nem végezheti a házi kötelességeket, nem vezetheti gyermekeinek nevelését, nem szeretheti őket s nem szerettethetik általuk. 5. A vallásos kérdés, a mi nem mindenkire nézve fontos, de igenis az a legtöbb személyre nézve, mindig meg fogja gátolni azokat, kik adnak valamit a vasárnap megszentelésére, azon kötelességek teljesítésében, melyek keresztyéni kötelességeik teljesítésével összeegyeztethetlenek. Vájjon jó-e az az administratiókra és a társulatokra, midőn megakadályozzák azon választást, melyet tehetnének? 6. Legalább 7-800 ezerre teszik Európában az olyan foglalkozók számát, kik hivatásukhoz köttetve, gépek azon nagy kerékszerkezetben és sem physikailag magukat kipihenni, sem értelmi és erkölcsi képességüket művelni, sem családatyai kötelességeiket teljesitni nem képesek. 7. Oly baj van itt, melyet mindenki belát; baj ?. polgárokra, baj a társadalomra, sőt baj az államra is; mert világos, miszerint azon foglalkozók, kimerülvén a virrasztás és a munkától, nem képesek mindig betölteni feladatukat és — mint több eset bizonyítja — kidőlhetnek ugy a fáradság, mint a megkísérlésekben.