Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-26 / 34. szám

fogva a földrajzi oktatás könnyítésére igen alkalmas taneszközzé vált, arról t. c. Uraságod első tekintetre meggyőződik." Az előadottak után, képzelheti a szíves olvasó, hogy mi ugyan mind erről az előnyről nem tudtunk meggyőződni. S a munka életrevalóságának bebizonyítására, nekünk már csak az a végső reményünk maradt, hogy tán a természeti viszonyok vannak classicusan feldolgozva. S íme mit kell látnunk ? Sajátságos, hogy míg a Tátra, Pietrosza, Detonata, Meszes, Rika-erdeje nincsenek fölemlítve, a Surian, Semenik, Magazaja s efféléktől hemzseg a térkép. A Görgény meg, Csík és Udvarhely közti határhegy volna, a Pojána csúcstól a Csudálatos kőig terjed, s ;

gy csak ott nincs, ahol kellene lennie. Aminő rendszertelen halmaz az oro< raphia, a hydrographia is majdnem olyan. A Kulpának, az Ipolynak, a Fekete-Körözsnek nincs neve ; éppoly hí nyagság, mint hogy Dunapatajnak meg van a maga tűfo nyi karikája, de a nevét elfelejtették odairni. A Hortobágy, Kadarcs, Kötely, valamennyi a tiszavidéki vasútba ömlik. A szerző a római sáncokat, a Csörsz árkát, Ördög-árkot, egészen mellő/i. Az ezekhez hasonló, szintén ősrégi Jarcsina-árkot fölveszi ugyan, de Petrovcétől Jarakig menő nyugati ágát elh gyta, s csinált belőle egy északról délre ömlő névtelen folyóvizet. Mármarosban, s az Alföldön számos folyónak csak eredete van, de aztán elenyésznek a hegyek közt vagy a sík földön, mocsárban sohasem. Mert egyetlen egy mocsár sincs kirajzolva, s pl. az ecsedi lápot, az alibunári vagy aSzernye-, aPalacsa-mocsárt, a Szent-Anna tavával együtt^ ugyan hiába keresnők. Ellenben a kunszentmiklósi jelentéktelen esőviz-kanális, a Bak-ér föl van véve ; ha a szerző következetes volna, akkor még több joggal fölvehette volna a Gerjét, vagy akár a ceglédi Németugratókanálist. Átalában, a helyrajz nem erős oldala e műnek. Mindössze hat vidék neve van fölemlítve, u. m. Szigetköz, Nagy-Csallóköz, Hegyallya, Bükkallya, Verchovina és Erdő vidék. De már Vinodol, Túrmező, Muraköz, Kemenesalja, Bodrogköz, Nyirség, Sárrét, Avasság, Mezőség stb. nem kaptak helyet. Nem kevésbé csodálatos, hogy szerző szerint, Nagy-Magyarországon egyetlenegy sóbánya sincs. Maros-Ujvár, Paraj d, Rónaszék, Sugatag, Szlatina, mint a sófőző Sóvár egyformán kimarad. Hasonlóan Oravica, mely nemcsak mint a newcastleivel vetekedő legjobb hazai kőszenünk lelhelye, hanem, mint város és gyártelep is megérdemli vala a fölemlitést. Pécsvárad, Dorog, Salgó-Tarján, Bárót hires kőszénbányáinknak szintén nem jutott hely, jó szerencse, hogy Petrozsény benne van, ha Petroszenynekírva is. Az ipari nevezetesség sem számít szerzőink előtt. Zvecsevó, Ujantalvölgy üveggyáraikkal, Hermanec s a legnagyobb magyar hadi tények egyikéről is emlékezetes Zeruyest, a Királyhágón túl legnagyobb pa tírgyárával, Nagy-Surány cukor-, Gács posztó-, Anina a creuzotival összehasonlított síngyárával, egytől-egyig mellőztetnek. Hát Radoboj, Herend, Urvölgy, Vörösvágás, Nagy-Ag; Aggtelek, Szilice, Homoród-Almás, melyek mindenike vagy világhírű, egyetlen lelhelyei s bányái bizonyos ásványoknak, vagy pedig hazánk legékesebb természeti ritkaságaival bővölködők, — ugyan miért hagyattak kí ? Azt hisszük, nem tévesztjük a szög fejét, ha azt mondjuk, hogy azért, mert azon mintán, melyből e munkácska másoltatott, nem voltak nagy betűvel írva Már pedig szerzőnk annyit értvén Magyarország földrajzához, mint hajdú a harangöntéshez, egyebet nem másolt le, mint a mi nagy betűvel volt irva, vagy a mely nagyobb vidéken sem talált ilyet, ott kiirta a véletlenül épen szemébe ötlött helynek a nevét. Szent igaz, hogy ha nem is derekas, de legalább kényelmes módja a kritikai kiszemelésnek. Ám üssék öszsze Afrika térképét ekképen, mi abban semmi sértőt nem fogunk találni. Magyarország azonban máinem terra incognita s nem oly barbár, hogy egyik falu ép olyan jelentéktelen lévén, mint a másik : tökéletesen mindegy legyen, ha akármelyiket irjuk ki. A mi térképünk készítéséhez már, az országuak sokoldalú, teljes ismerete szükséges, hogy a jellemzőt, a nevezetest pontosan kikereshessük. Találomra, vaktában, nem lehet dolgozni a nélkül, hogy ki ne sülne a turpisság. E térképen is, egyéb szarvashibák mellett, a megemlítésre érdemesített helyek kiválasztása mutatja ki legszembeszökobben, hogy itt teljesen tudatlan szerzővel nézünk farkasszemet. (Bocsánat a kemény kifejezésért, de ha az igazságnak meg akarunk felelni, más, szelídebb jelzőt nem használhatunk.) A kiszemelés egyik, de még kisebb fajta hibája az aránytalanság. Míg pl. Sárosmegyében Eperjes, Szeben, Bártfa, Zbóró, Palocsa említtetnek, a szomszéd Abaujban az egyetlen Kassa, a köriilbelől hasonló nagyságú Árvában Turdosin, Udvarhelyszéken egyedül Udvarhely. Nagyobb megrovásra méltó már az, hogy azon fürdőink közül, melyek nem valamely nagyobb városban vannak, egyetlenegy táncs fölemlítve. Még a két Füred is ki van hagyva, s nem helykimélésbol, mert pl. Balaton-Füred, Siófokkal, Tihany nyal együtt bátran oda fért volna az egyátalában jelentéktelen Lölle és Karad, értsd Lelle és — a csikó-amputálásról közmondásilag hírhedt — Karád helyére. A legnevezetesebb helyek kihagyása mellett, annál szembeszökőbb az ellentét, hogy lépten-nyomon találkozunk itt oly rongyos falvakkal, melyeket egy elemi iskolás taneszközbe, csakis véghetetlen földrajzi járatlanság csúsztathatott be. Szolnok-Doboka megyében Pecsétszeg, Máramarosban Orosz-Mokra orosz, s Petrova, minden nevezetesség nélküli ronda oláh falvak ott dísztelenkednek. Ungban Perecseny, nem kevésbé nyomorult, de már orosz falu,