Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-19 / 33. szám

ségével elutazott a superintendens úr Nagy -Károly ból, majd a debreceni indóházban Révész Bálint ref. superintendens, Simonfy Imre polgármester, valamint saját hívei által is szívélyesen fogadtatván, a díszes közebéd után, melynél a ref. testvéregyháznak több lelkészei a collegium némely tanárai és a lutheránus előkelők részt vettek, Schöffer Nándor úr házában conferencia tartatott, mely alkalommal a debreceni ág. hitv. leányegyház szervezkedésében annyira történtek lépések, hogy meghatároztatott, miszerint a húsvét utáni vasárnapon és őszszel Szt.-Mihály utáni vasárnapon lutheránus rítus szerinti isteni tisztelet magyar nyelven az úrvacsorával együtt, mely szükség szerint német vagy tót nyelvű is lehet, a nyíregyházi evang. egyház tisztelt lelkészei által tartassék. Junius 22-én a ref. kis templomban e testvéregyház szives engedelméből s annak nagyszámú részvéte mellett lutherán isteni tisztelet tartatott, melyre a leányegyház buzgó és érdemes felügyelője Tamássy Károly nyomtatott meghívások által nem csak az ág. hitvallást valló híveket, hanem más vallásuakat is s első sorban az oly közel álló, helvét hitvallást követő testvéreket meghívta. Ez alkalommal Farbaky József nyíregyházi lelkész úr valódi evangyelmi szellemű, kenetteljes s hitbuzgó egyházi szónoklatjában Máté ev. 28. 20. textus alapján az Ur Jézus Krisztus híveinél s egyházánál való folytonos jelenlétéről szónokolt, a nyíregyházi főorgonista Nagy Lajos úr orgonázott s superintendes úr a főesperes úr segédlete mellett az Úrnak szent vacsoráját 35 fi. és 50 nő lutherán híveknek kiszolgálta. Megjegyzendő az is, hogy ezen isteni tiszteletnél a debreceni r. kath. lelkész s prépost úr Huzly, kezdettől végéig jelen volt segédlelkészével együtt. Junius 22-én a nagy-váradi indóházban az egyház és városi küldöttség által fogadtatván a főpásztor, következő napon a visitatio és az iskola vizsgája megtartatott. A nagyváradi egyház 1813. évben alakult anyaegyházzá, 1809-ben építtette imaházát, s meghívta Greskovits Józsefet Tordáról első lelkészül, aunak utóda 18_, 6-tól 1836-ig Lányi Sámuel, a harmadik lelkész 1837 — 1860-ig Glatz Sámuel volt. Az 1860. óta mostanáig példás buzgósággal működő önmegtagadásig hű, derék s kitűnő lelkész Rimler Károly úrnak áldott hivataloskodása a leghálásabb elismeréssel találkozott főt. úr részéről is. Az egyház, melynek lélekszáma 509-re megy, valamint az iskolája is, melyben a vallástanitásra a fősuly fektettetik, minden tekintetben a legnagyobb rendben találtatott. Az egyháznak utolsó felügyelője gróf Blankenstein áldozatkészsége folytán, melynélfogva az egyházra 2000 frtot s végrendeletileg 500 frtot adományozott, utánzásra méltó emléket hagyott maga után. Junius 23-ikán megtartott isteni tisztelet, után, melynél a helybeli lelkész úr Col. 3. 1—3. alapján az egyházlátogatásról mint atyai megkérdezésről (1-ör a keresztények az üdvezitővel feltámadtak. 2-or, ő vele feltámadván a világnak meghaltak és 3-or ő vele meghalván, az ő dicsőségében fognak részesülni) elmélkedett, superintendens úr pedig I. Péter 2. 9. fonalán főpásztori beszédét tartá, a közebédnél Sál Ferenc polgármester úr, Haán Lajos békéscsabai lelkész s egyetemes főjegyző Dr. Péchy Károly, Molnár József s több egyháztagok részt vettek. A superintendens úr ez alkalommal is toasztjában őszinte elismerését fejezte ki a helybeli lelkésznek ; gyakran sanyarú anyagi körülmények és belviszályok alapjában veszélyeztették az egyház fennállását, mig nem Rimler Károly lelkészben, annak apostoli működésében oly lelkipásztort nyert, ki nem csak megszilárdította az egyházat, hanem annak közel jövendőben leendő felvirágzására nézve is sarkalatos reményt biztosított. O irányozta különösen az áldásos némethoni „Gusztáv-Adolf-egylet-' figyelmét az egyházra, ő fáradozott 15 év óta társadalmi téren könyöradományok gyűjtésében, ugy, hogy ma már a magyar protestáns egyháznak e keleti végállomása oly alapon nyugszik, melyen nyugodtan folytathatja áldásos működését; minélfogva a főpásztor a helybeli lelkésznek, mint az egyház pásztorának egészséget s munkálkodására isten áldását kívánta. Az isteni tisztelet alkalmával a superintendes úr ugy a helybeli lelkésznek mint a kíséretében levő főesperes úrnak és jegyzőnek kiszolgáltatta az úr vacsoráját az ájtatos közönség jelenlétében. A visitatio bevégeztével az általános köztiszteletben álló, szelid modora s jószívűségéről ismeretes, egyházi érdemekben megőszült Bartholomeidesz János főesperes úr búcsúzott hálás köszönettel superintendens úrtól, a ki az Ő kíséretében a hegyalljai esperességnek 12 egyházaiban apostoli buzgósággal s kitartással megtartá az, a nagy-váradi egyházban oly jó benyomással bevégzett egyházlátogatást. Meleg kézszorítások között búcsút vett a közszeretetet nyert főpásztor, a ki Nagy-Váradon Lipovnitzky róm. kath. püspök urat is meglátogatta s küldöttjének Zainay oldalkanonok úrnak viszontlátogatását elfogadta, a nagy-váradi egyháztól s saját kíséretétől, meglátogatandó lévén sógorát Bánhegyi tanfelügyelő urat, valamint Dr. Szeberényi Gusztáv urat békés-csabai tiszttársát. Emlékét megfogják őrizni : híven mindazok, kik vele ez idő alatt érintkeztek ; az egyháznak ura kisérje működését a szent evangyéliom szolgálatában bő áldással! Bátkyné levele. - Felvilágosításul a Prot. lapban közlött fölszólalásokhoz. — Még a nyár kezdetén irt hozzám a szegény özvegy levelet, melyben megköszöni azt a szívességet, hogy elhunyt férjéről s árva családjáról a Prot. lapban megemlékeztem. Kért nagyon, hogy köszönjem meg a jó Ballagi úrnak s a könyörületes szíveknek a segélyt. „Nagyon jókor érkezett a segedelem, épen elfogyott már a kenyerünk Most már elég lesz conventio szedésig." Igy ir teljes őszinteséggel. „Hanem — teszi utánna azonnal - én a konventio szedést hiába várom. A lelkem jó 66*