Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-19 / 33. szám

A lovász-patoDai evang. község iskolájában 28 növendék 30 írt 78 ki nyi betéteket hozo t. A raodori állami t. képezdei gyakorló iskolában 40 hallgató 248 frt 92 krt tett be. Kezeli Sztankovics Alajos tanitó A nagy-kikindai iskolákban 128 tanuló, 572 frt 69 krt tett be. A nagv-kikindai izr népiskolában 16 növendék 65 frt 40 kmyi betéteket hozott. A pécsi m. kir. állami főreáltanodában, 97 hallgató 637 frt 71 krt takaritott meg. A rimaszombati nyilv. felsőbb leánynevelő tanintézetben 52 növendék 142 frt 35 krt tett be. Kezeli az intézet tulajdonosa Fábry János. Sátor-A.-Uj helyben Horváth Riel Flóra asszony, leánytanintézetében, 26 növendék 66 frt 67 krnyi betéteket tett. A szabadkai iskolákban, jelenleg az iskolai takarékpénztár átlaga 12,197 frt 21 kr. Szombathely város községi néptanodájában 234 tanuló 244 frt 45 krt tett be. Temesvár sz. kir. város néptanodáiban 1085 tanuló 1675 forint 93 krt takaritott meg. Kezeli 36 tanitó és tanítónő. A várpalotai izr. népiskolában 75 növendék 195 frt 27 krnyi betéteket hozott. A veszprémi kath. néptanodában 35 növendék 79 frt 47 krnyi betéteket tett. A zólyomi izr. vallás iskolában 22 növendék 117 frt 80 krt tett be. Kezeli Neufeld Ármin tanitó. -tv G ujár^km., KÖNYVISMERTETÉS. Dr. Richárd Rotlie's „JEntwürfe zu den Abendandnchten über die Briefe Pauli anden Timotheus und Titus", nebst einevi Anhang ,,Lnthers Gedtichtnisstage". Aus Richárd Rothe s handschriftlichem Nachlass lierausgegeben von Carl Palmié Pastor zu Wormsdorf. Wittenberg. Verlag von Iierman Koelling. 1. Bánd. 1876. 2. Bánd über den ersfen Brief Johannis, die Geschichte des Herrn, die Bergpredigt, Festtexte und andere Pastoraltexe. 1877. Protestáns hazai irodalmunk mezején az egyházi beszédeknek csaknem túlságos szaporasága mellett szinte merész dolognak látszik a közfigyelmet még idegen irodalmak e nembeli termékeire felhívni. Ha ezt Rothe beszédvázlataira nézve tehetni véljük, az olvasó közön- j ség méltán megvárhatja, hogy elmondjuk : miért ? Tehát megtesszük. Rothe, ki miat tudós a kor gondolatvilágának első, irányadó férfiai közé tartozott, mint keresztyén ember és pap sok tekintetben az első egyházi atyákra emlékeztető jelenség volt. Tele lángoló szeretettel a megváltó Jézus iránt, kinek nyomdokait követi, nem ismer emberfélelmet, és távol minden kihivó negédtől a felismert igaz ságnak rettenthetetlen bajnoka. Benne a kor legégetőbb kérdése : a hit és tudás engesztelődése élő megfejtését találta ; a tanári kathedrában a tudománya, az egyházban és közéletben a hitet képviselvén, egyfelől hitét megvilágította a tudomány, másfelől tudományt a hittől nyert megszentesűlést. S e szellemegységnek Rothe munkás élete oly hű kinyomata volt, hogy nyilatkozatai őszinteségében kétkedni a leggyanakvóbbnak sem juthatott eszébe. Róla ki a „Protestáns-egylet" alakuló gyűlésén a megnyitó beszédet tartotta, és ezzel a hivatalos egyháznak hadat mert üzenni, senki sem tehette föl, hogy olyakat hirdetne szája, a mikről szive mélyében meggyőződve nem volt. Ellene támadtak a Protestáns-egyletnek, tüntettek az abban szereplő egyéniségek mindenike ellen ; de nem találkozott ember, ki Rothe igaz hite, keresztyénsége és jellemtisztasága ellen szót mert volna emelni. Ilyen volt Rothe, az ember. Nézzük milyen a szóban forgó könyve. A címben jelölt munka, egyházi beszédek azon vázlataiból áll, melyeket Rothe a wittenbergi seminarium lelkészj elölt jei, mint tanítványai előtt a szokásban volt esteli áhitatoskodások alkalmával tartott oly célból, hogy hallgatóinak vallásos épülésen kivül az igehirdetés módjára nézve is utmutatást és példát nyújtson. Feladata tehát kettős volt: ugy fejteni ki fiatal hallgatói előtt az evangyeliomi tudományt, hogy szivük annak igazságától megragadva, örökkévaló hatalmába bizni, hinni tanuljanak ; és másodszor példaadás által arra oktatni, mikép kell majd nekik az igét hirdetniök, hogy amaz igazságok szivet, lelket hóditó hatalmát teljes mértékben érvényesítsék. E feladathoz képest Rothe kétségen kivül szerencsés tapintattal járt el, midőn beszédei szövegeül a szent irás azon részeit3

választotta, melyekben a pastoralis és tantartalmi elem túlnyomó. A választott szöveget aztán Rothe ugy használja fel, hogy a thema, mint annak egyszerű hajtása szemünk előtt nő, ágakat hajt, és végre dús lombozatú gyümölcsfává lesz, mely nem csak gyönyörködtet, hanem táplál is, földeríti az elmét, edzi és szentesíti az akaratot. Igaz, hogy sokszor többet is látszik a szövegből kiolvasni, mint a mi felületes értelmezéssel benne található. De épen abban áll Rothe egyik legkiválóbb saját-