Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-19 / 33. szám

a számos hírlapi cikkekre : Franciaországban a „ Constitutionnel", a „Debats", a „Patrie"; Belgiumban az „Echo du Parlament", az „Ami du Foyer" stb. Nem szólunk Angolországról, ez magától értetődik, sem Svájcról, a hol hallgatólagos megegyezés és hagyomány által, a vasárnapi munka csaknem általában be van szüntetve és hol a hírlapok óriási többsége ugyanezen szabálynak hódol A német napi sajtó is szivére veszi a dolgot ós ötvenhét napilap közül negyvenkettő 1868. jul. 1-je óta beszüntette a vasárnapi számot. Végre Angolországban különböző időkben tartott különböző statistikai bizottságok, minden vallásos, vagy felekezeti színezet nélkül, csupán egészségi és morális szempontból , elvitázhatlan bizonyossággal kimutatják a mindennemű fáradság, minden munka, minden foglalkozás, vagy a szellem vagy a test erőltetése félbeszakításának jótékony voltát minden hót nap közül egy napon. Az 1832-ben az angol parlament által kiküldött bizottság határozottan ezen értelemben nyilatkozott és a londoni kocsisok társulatának az 1868-ik évi jelentése nem haboz kimondani, miszerint; A six days cabmen, azon koesis, ki hat napig dolgozik sokkal erőteljesebb egészségnek, sokkal tiszteletreméltóbb külsőnek, sokkal kifejlettebb vállaknak örvend, mint az, a ki egész héten át foglalkozik. IV. A mint látjuk, bővében vannak az érvek és az ugy meglett volna nyerve, la az ilynemű ügyek megnyerhetők lennének a puszta okoskodás ós a logika segélyével. De ezen érvektől hiányzott bizonyos egymás mellettiség ós főként bármi lett légyen is valódi értékük, nem egyedül jelentek meg a küzdtéren; más oly érvek ellen kellett nekik küzdeni, melyeknek szinte megvolt a saját értékük s azon kérdést intézhette magához az ember, nem mintha arról lett volna szó, hogy latra tegyük a mellette ós ellene szóló okokat s így határozzunk, hanem hogy a többé kevésbé feltétlen elvek jelenlétében lehető-e valami más határozatot hozni, mint a/t, hogy szabad tetszésére eresszük az egészet. A kik igy beszéltek, két dologról feledkeztek meg: az egyik az, hogy a világ minden törvényét úgy lehet tekinteni, mint a szabadság, sőt a nagyon egyéni szabadság ellen intézett merényletet; a másik a mennyiben azt erősítgetik, nem volt szabadsági kórdós. Azon kerókzet, melybe nagyon gyakran azok Vannak fogva, a kik dolgoznak, nem mindig adja meg nekik a lehetőséget a választásra s azon munkás, ki valamely gazdától kapja kenyerét ép oly kevéssé követelheti magának a vasárnapi nyugalmat, a mily kevéssé kényszerítheti a gyárost a munkaadásra akkor, midőn a munka szünetel é^ semmi megrendelés sincs. Igen sok pályán a hivatalnoknak niucs más választása, mint engedelmeskedni, ha azt nem akar ja,hogy el bocsássák ; mennie kell, ez az ő egyedüli szabadsága. Mindazáltal — be kell vallani — a kérdés nagyon nehéz; nem tudják pontosan sem azt, hogy hol kell megállani ós a kormányok, melyek nem haboztak a nők és gyermekek munkáját szabályozni a gyárakban, melyek megszabják a nyilvános intézetek záróráit, melyek megtiltják az éjjeli zajt és tivornyákat, melyek bizonyos veszélyes termények árulását megszorítják vagy ellenőrzik, a szabadság ellen intézett mindannyi merénylet , elmulasztották vizsgálat a!

á venni, váljon uem léphetnek-e közbe ós milyen mértékben arra, hogy biztosítsanak a kézi munkasoknak elegendő időszakos nyugalmat. A genfi közhasznossági társulat 1868-ban azt határozta egyik tagjának indítványára s azért, hogy gyakorlati jelleget adjon a probléma megoldására irányult különböző oldalon tett kutatásoknak, hogy pályázatot nyit két kérdés felett: 1. Melyek a heti nyugalmi nap következményei az egyénekre és a társadalomra nézve egészségi, nemzetgazdászati ós erkölcsi szempontból ? 2. Melyek azon legjobb eszközök, melyek ezen nyugalom jótéteményeit a társadalom ós ennek minden tagja számára legjobban biztosíthatják? Két munka lett megkoszorúzva, az egyik Camilie ós Eduárd Rabaudé Castresból, a másik Lucisu Jotterandé Brüsselből. Kevés idő múlva azután Franciaországban az erkölcsi ós politikai tudományok akadémiája nyitott pályázatot a következő tárgyak felett: „A heti nyugalom hasznosságáról a gyermekekre ós serdülőkre nézve erkölcsi, értelmi, művelődési ós az iparnak előhaladása hármas szempontjából? Lehet-e helyettesíteni a heti nyugalmat a napi munka tartamának megszór ritása által? Mely mértékben léphet közbe a törvény arra, hogy a gyermekek számára biztosítsa a heti nyugalmat? xMely intézkedések által lehet, feltétlenül fentartván az egyéni szabadságot, támogatni ezen nyugalom szokását, szabályozni ós haszuosítni annak alkalmazását